◇Just in Secret

◇ 6 rész

- Ma este én leszek a társaságod. - önelégült mosolyával a képén kezdett közeledni felém.

- Min Jun...- emeltem melllkassára a kezem. - Pontosan tudom mit akarsz, de nem lenne helyes. Nem lenne helyes avval a lánnyal szemben akivel találkozgatol. - daráltam le egy levegővételből.

 Két hatalmas tenyerét csípőmre helyezte, közelebb húzva magához. A szivem picivel gyorabban kezdett verni a szokásosnál. 

- Szeretnéd tudni ki az a lány aki elszédítette a szívem? - döntötte oldalra a fejét, egy lágy mosolyt küldve. Rábólíntottam. - Mindig velem van. Ezerszer kell neki mondjam, hogy pihenjen. Ismerem kiskorom óta és most is itt van velem. - a realizálás után tágra nyitott szemekkel pisogtam rá mint borjú az új kapura.

- É-é-én... - mutattam magamra.

- Igen, te butuskám. - túrt bele enyhén nedves tincsimbe. - Hiányzott két éven át az az érzés amit akkor este éreztem. Ahogy ajkaink összeérnek, ahogy nyakamköre fontat karjaid és rántottál közelebb magadhoz. A tested melegsége. - döntötte homlokomra sajátját. - Megengeded érezzem át ismét? Igérem vigyázok majd rád. - szemei csillogtak az őszinteségtől

- É-é-én...sajnálom Jun. - nyomtam el magamtól finoman. - Nekem ez nem megy. - dadogtam, amit rühellek

- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. - hajtotta le fejét. Két keze még mindig csipőm két oldalán pihent. - Nagyon sajnálom, hogy kínos helyzetbe hoztalak. - kínos kuncogás tört ki szájából.

- Semmi gond, csupán hirtelen ért az egész.

- Nem baj, ha itt maradok? Nem szeretnék haza menni.

Jun kérése fel zaklatta nyugott létemet. Hogy nem vettem észre, hogy belém van zúgva? Tény, hogy néha túlságosan rám volt ragadva, de nem gondoltam volna, pont azért mert többnek tekint mint egy szimpla barátnak.

Elvarázsolt barátom az ágyamban heverészik, ölelve a párnát. Szegényt biztos megviselte, de az egy alkalmi volt. Nem gondoltam volna, hogy ő majd azután érzelmeket fog táplálni irántam. Kíváncsi voltam milyen, benne bíztam annyira, hogy megengedjem neki, hogy hozzám nyúljon úgy. Biztos sokat hülyeségnek tartják, meg, hogy aval kéne elveszítenie a szüzességét akit szeret. Nem mondom ez nem jó vagy ilyesmi, csak nem kötelező. Legalábbis szerintem.

- Hwanie~ - hajtotta borzos fejét ölembe. - Úgye barátok maradunk? Fontos vagy nekem, nem kívánkozom elengedni a több éves barátságunkat.

- Ha téged nem zavar, akkor világos dolog, hogy barátok maradunk. Ne gondolod már ennyiért nem fogok veled szóba állni. Az faszság lenne. 

  Egész éjjel videójátékokat játszottunk mig bealudtunk a kanapén. Tíz után költem fel, hogy csereg a telefonom.

- Haló? - csuktam vissza be a szemem. Egy nő kezdett el beszélni a telefonba. Nem ismerem a hangját. - Kivel beszélek egyáltalán? 

- Ji Bom vagyok, Min Hae anyukája. - felelte a nő.

- Oh, csókolom! Miben segithetek? - felültem, rendezgetve vonásaimat.

- Semmi nagy dolog, csupán hívtam Min Haet és nem veszi fel. Gondolom sokat buliztatok az éjjel. Jó volt látni, hogy végre kimozdul egy kicsit veletek. - a boldogság haladszódott a hangján, csak Min Hae nincs velem...

- Ja, igen. - fogtam homlokomra. - Min Hae telefonja lemerült teljesen, ezért nem vette föl. Ne tessék aggódni. Hatóra tájt jöttünk nálam. Kivagyunk bukva. Remélem nem gond, ha Min Hae nálam marad mára. - könyököltem combomra megtámasztva tenyeremben fejem súlyát.

- Persze, persze. Nyugodtan maradhat. Mond neki hívjon fel mikor fölébred. Szia! - bontotta a vonalat.

Rápillantottam a fotelben gubbasztó Junra. Megráztam, ébredjen fel.

- Min Jun! Min Hae nincs otthon és a telefont sem veszi fel. - kómás fejjel nézett körbe a szobába mielőtt tekintetünk találkozott volna.

- Mi van Min Haevel? - dörzsölte meg tarkóját. - Miért, hívtad? - ásított egy nagyot.

- Most hívott Bom néni. Min Hae azt mondta neki, hogy velünk megy bulizni az este. Azért csörgött rám, hogy lássa mi van a lányával. Az egyetlen gond, Min Hae nincs velünk. - akadtam ki. Hová és kivel ment el?

- Te próbáltad hívni? Talán másnapos és nem merte felvenni az anyjának a telefont. - elvettem a kanapéról a telefonom, tárcsázva barátnőmet, viszont ki van kapcsolva a telefonja. - Mit mondtál Bom néninek, miért nem vette fel a lánya neki a telefont? - simította hátra a haját.

- Hazudtam egyértelmüen. Azt kamuztam, hogy igen elmendtünk bulizni, sokat ittunk későn jöttünk nálam és Min Hae egész nap velem lesz. Mi mást csinálhattam volna? - dörzsöltem meg halántékom.

- Nézd csak!- fordította felém a telefont. Az instagramon az egyik történetet mutatta. Barátnőm felismerhetettlen kinézetétől libabőrös lettem. Egy videó jött a csoport kép után. - Nem jön, hogy elhigyjem, hogy ez tényleg Min Hae...

- Nem vagy egyedül. - hevesen pislogtunk egymásra. - Szerintem az a srác volt nála amikor átmentünk hozzá a múltkor. Meg kell keressük. Az édesanyja megöl, ha megtudja hazudtunk neki. Mármint én és Min Hae.

Hamar megmostam az arcom, felkaptam magamra valami más ruhát és kimentünk.

- Arra van a motorom. - mutatott az utca végére. - Ha tudtam volna, hogy a szüleid nincsenek itthon, a ház előtt pakoltam volna. - sóhajtott fel.

A fejemre helyezte a fekete sisakját, majd megnézte a telefonját.

- Két utcányira van tőlem. Csodálatos! - felpattant ő is a járműre, beindítva azt. Nem telt soká, hogy odaérjünk.

- Ez a környek kicsit lepukkant. Hasonlít a filmekben lévő kartierekre. - néztem körbe. Jun megkérdezte az egyik személyt, aki ép kisétált a tömbházból, hogy hol lakik a pali.

- Hwan, gyere! Fent lakik a harmadikon, 15. lakás balra. - Maradj mögöttem, nem lehet tudni milyen állapotban van jelenleg. - tölt háta mögé.

Bekopogot, de senki nem nyitott ajtót. Kopogott ismét. Vártunk egy pár percet míg egy huszonöt harminc körüli férfi ajtót nem nyitot.

- Ti ki a faszomat vagytok? - köpött az ajtó oldala felé. Ijú...gusztustalan.

- Elnézést a zavarásért! Ji Min Hae itt van? - kérdezte Min Jun. Az ismeretlen férfi kilépet az ajtón, kurva csúnyán bámulva az előttem álló fiúra. Éreztem, Jun keze befeszül, jobban háta mögé tolva.

- Mit érdekel az téged taknyos? - kérdezte fenyegető hangnembe. Rettenetesen büdös alkohol és cigi szaga van. Imádkozom, hogy barátnőm ne legyen itt. - Válaszolj faszikám!

- Babe, mi a baj? - az ismerős hangtól, kidugtam fejem Jun háta mögül. - Min Junah Jaeah... - meglepődött arca meg sápadt volt. Két szeme vérpiros színben pompáznak. Min Hae, az én Min Haem drogozik?

- Min Hae jól vagy? Beszélnünk kell tüstént. - megfogtam karját és kiakartam húzni a a küszöbéről, azonban a lakás tulajdonosa elkapta a karomat megráncigálva.

- Enged el! - Jun gyorsan értem kapott meg mielőtt valamit csinálhatott volna a férfi. - Nagyon megszorított? - simitott karomra. Megráztam fejemet. - Min Hae barátai vagyunk. Az anyukája aggódik érte, csupán beszélni szeretnénk vele. - ismét háta mögé húzott.

- Cica! Ezek a lúzerek kajak a haverjaid? - barátnőm ránk pillanatott majd bólintott egy aprót. - Azt hittem menőbb barátaid vannak. - gyűjtott egy szál cigire. - Mindenesetre, gyeretek be. - Min Jun továbbra is védelmező módba volt. Fogta a kezem, úgy mentünk be a bűzlő lakásba.

El fogok elájulni, ha itt kell beszeljek egy fél órát is...

Új rész! ^^ Köszike, hogy végig olvastad♡♡ Ne feltsd el jelezni jelenléted ( tudod...⭐...légy oly kedves) Tali a kövi részben! :33