◇Just in Secret

◇ 3 rész

Junnal beültünk a szobájába, de én képtelen voltam tanulni egy szót is. Az agyam azon a személyen járt aki bent volt Min Haenél. Barátja nincs, bátyja nincs, talán az anyja szedett fel valami pasit és jött meglátogatni öt, de hiszen ezt elmondta volna nekem, ha így állnának a dolgok.

Rossz szokásom híven a körmömet kezdtem piszkálni. Mi van, ha egy idegen férfi berontott hozzá? A telefont sem vette fel, mikor hívtam. Esteleg szerzett magának egy pasit és nem mondta el?

- Hwanie, szívem hagyd abba! - vette tényere közé az enyhén reszkető kezem.
- Túl gondolod a helyzetet. Biztos valami rokona van nála, vagy az édesapja, bár az kétlem, viszont nem kiabált az a bizonyos személy. - próbált nyugtatni Jun.

- Csak ő az egyetlen bartnőm, nem szeretném, hogy valami rossz történjen vele. - fújtam ki a tüdőmben maradt levegőt.

- Éj, ne aggodalmaskodj minden apró dolgon. Hesengezsd el azokat a negativ gondolatok és..- vette elő a táskából az irodalom könyvet. - Tessék, olvasd hangosan. Én is akarom hallani. - nagyot sóhajtva, feljebb ültem az ágyon míg a hátam a fatáblát el nem érte. Kinyitottam ahhoz az oldalhoz amelyeket elkell olvasni.

- Láttam kényelmesen elhelyezkedtél. - pillantottam le az ölembe fekvő fiúra. Nagy vigyorral a képén tette egyik kezem a fejére. - Esküszöm akárcsak egy kisgyerek.

Miközben hangosan olvastam, hogy Jun is hallja, ő addig az ujjaimmal volt elfoglalva. Irigylem, hogy két irányba is tud koncentrálni.

- Hwanie? - hümmögtem, hogy folytassa. - Nem akarsz itt aludni. Apáék majd csak a hétvégén érnek haza. - meresztette ki boci szemeit. - Beszélek én Bom nénivel és Ma Jin samchonnal is.

- Jól van. - adtam be a derekam. - Elcsorom pizsinek azt a pöpec Narutós pólódat. - viccelődtem vele, legalább is félig.

Miután felhívtuk anyáékat és megengedték, hogy Min Junnál aludjak, elmentünk Min Haenél. Bekopogtam az ajtón. A barátnőm anyukája nyitott ajtót mosolyogva.

- Omo, Min Junah, Hwanie, de rég láttalak bennetek. És hogy megnőtettek! - ölelt meg minket. Amúgy az a régi kábé egy és fél hónapja lehetett. - Gyeretek be. Biztos Min Hae miatt vagytok itt. - levettük az előszobába a cipőnket, beljebb lépve.

- Hwanie, Jun hát ti? - szemeztünk egy fáradt és sápadt Min Haevel.

- Aggódtam miattad, te tökken ütött! - csaptam meg a vállát. - Hívtunk én is meg Min Jun is, nem vetted föl. - barátnőm kínosan birizgelte a haját.

- Elnézést kérek. Az éjszaka beleejtettem a vécébe a telefonom.

- Látsz, mikor mondtam neked ne ülj sokáig fent a telefon, nem hallgattál rám. - fonta mellkasa elé karját a fiú, mint valami szülő mikor azt mondja " én megmondtam".

- Hát igen... - sütötte le a fejét.

- A suliba miért nem jöttél? - kérdezte komolyabban Min Jun. - Kopogtam, sőt kiabáltam az ablakod alatt. Képtelenség lett volna nem meghallani. - a lány egy másodpercre lefagyott.

- J-Ja...- hát korán lementünk a nagyihoz a faluba. - kerülgette mindkettőnk szemkontaktusát. Van egy olyan érzésem, hogy más miatt maradt ki a suliból, azonban elmodja ő mikor kényelmesebb lesz róla beszélni.

- Na, mi ez a feszült atmoszféra, gyertek vacsorázni kölykök. - szólt mrs. Ji. Annyi idő után se tudom tegezni, pedig már milliárdszor megkért rá.

Vacsi után, Min Hae kikisért minket az ajtóig.

- Jae Hwa érted nem jött senki? -kérdezte keresgélve szemével gondolom apám kocsiját.

- Áh, nem megyek haza. Itt dekkolok ma Junnál. - mutattam a hátam mögé hüvelykujjammal. - barátnőm szimplán egy "o" t formált szájával mielőtt elköszöntünk volna egymástól.

- Nem tűnt fel, hogy kicsit furán viselkedik mostanában Min Hae? - dugtam a fiútól kapott melegítő zsebébe a kezem. Kezd hűvös lenni.

- Hát nem is tudom. Mintha fáradtabbnak tűnne, de azon kívül semmi más. - vonta meg a vállát.

Lefekvés előtt még megnéztük egy jó mesefilmet. Én megcsináltam magamnak lent a földön az ágyam, Jun ragaszkodott, hogy inkább ő aludjon lent és én fent, de megvagyok a földön is. Lámpaoltás után körülbelül még vagy két órát forgolódtam. Megvagyok szokva, hogy későn fekszem le. Mindig olvasok, vagy tanulok. Ritka nálam a 10 órakor lefekvés.

Van egy fura érzésem egy jó ideje. Mintha Min Hae csendesebb lenne a szokásosnál. Nem szokott ő kiugrani a hámból, azonban kicsit zárkózottabb lett az utóbbi időben. Nem tudom mi lehet az oka. Remélem semmi komoly és tényleg, csak fáradt.

___________________

- Jun! Itt van Sang Hee eonni! Mozgasd magad máskép elfogunk késni. - kiabáltam a nappaliban tötyögélő fiúnak.

- Bazdmeg anyád te gomb! - Aish, ez a fiú.

- Fordulj ide! - parancsoltam rá és kezdem begombolni ingjét. - Kész.

- Oh, Jae Hwan? - húzta föl szemöldökét a nő.

- Mielőtt olyasmin járna a fejed. Nem, nem aludtunk együtt. Nem, nem járunk és ja, legjobb barik vagyunk. Szoros baráti kapcsolatunk van. - darálta le mint aki bemagolta.

- Oké, oké. Nem is mondtam semmit. - emelte föl védekezően a kezét.

Csend volt a kocsiba míg meg nem szólított.

- Pénteken hatkor lesz az óra. Készítsd elő a kottákat, amit Yoongival írtatok. Megszeretném őket nézni. - mondta közben a visszapillantóból tartott velem szemkontaktust míg piros volt a lámpa.

Abban a másodpercben a szívem hevesebben kalapált a mellkasomban. Mi ez? Miért ver ilyen furán a szívem? Csak rámnézett, nem nagy dolog. Min Hae ma sem jött suliba. Írt, hogy a nagyszüleihez mentek, csupán vasárnap este jönnek haza.

- Hol tartasz a titkos kiszemeltteddel? - szürcsöltem bele a barackoslevembe, amit Jun édesapja készített. Isteni.

- Hát megfogadtam a tanácsod és beszélgettünk egy jót. - mondta mosolyogva.

- Ez remek Jun. - adtam egy gyors ölelést. - Elvitted valahová vagy?

- Áh, csak egy filmet néztünk meg közben beszélgettünk. - kíváncsi vagyok már ki az a lány. - Te, most jutott eszembe. - csapott a karomra enyhén. A tegnap láttam Min Haet, hogy beszélget valakivel. Azt írta annak a személynek, hogy fél szerelmet valanni.

- Min Haenek tetszik valaki és erről nem is beszélt nekem? - csalódott  vagyok egyben szomorú. Ismerjük egymást vagy öt éve. Mindent elmondok neki még a leghülyébb, legjelentéktelenebb dolgokat is.

- Mi, te nem is tudtál erről? - hát képzeld nem. - Azért hoztam fel az a témát, mert gondoltam hátha te tudsz többet.

- Egy szóval se említette, hogy neki bejönne e valaki. Ez elszomorít...

__________________

Suli után egyből a zongorám elé ültem. Kiekszítettem a kottákat, készítettem kávét, azért ne fogadjam tiszteletlnül. Az ajtó csengőjére még megugrottam. Aztán kurva, megijedtem. Siettem az ajtóhoz, hogy kinyissam.

- Szia. Kicsit korán jöttem tudom. - beengedtem.

- Semmi baj. Már izgatottan vártam ezt az órát. - játszottam zavaromban a hajammal.

- Oh, hát még én. - mélyebb hangjától a hideg futott végig a hátamon.

Hali~ a részt nem javítóttam. Légyszí a hibákat nézzétek el nekem. Köszi, hogy végéig olvastad. Jelenléted jelezd ( nyomj egy ⭐ na meg a véleményed el ne felejtsd megosztani)