A lehetetlenség labirintusa/szünetel/

6.fejezet

"A vacsora után elég sokáig beszélgettünk még, majd körülbelül éjfélkor elvitt haza majd elköszöntünk egymástól."

Ezután bementem átöltöztem és befeküdtem az ágyamba pár percre rá el is nyomott az álom. Reggel pedig természetesen a csörgőórámra keltem fel. Ma délutáni váltásban vagyok így a délelőttöm szabad teljesen, aminek természetesen örülök és ki is fogom ezt használni, mivel ráférne a lakásra az alapos takarítás. A házban majdnem mindenhol padló van kivéve a fürdőszobában. De van olyan hely mondjuk mint a szobám és a nappali ahova tettem le egy kicsikét nagyobb szőnyeget. Egész délelőtt takarítottam, amikor láttam hogy fél óra van még a műszakom kezdetéig elkezdtem készülődni. Amikor késznek nyilvánítottam magam, beültem a kocsimba és elindultam a munkahelyem felé. Lehetséges, hogy egy kicsit túl léptem a sebesség korlátozást de ez azért volt mivel körülbelül tíz percem maradt beérni a kávézóhoz. Szerencsém volt és nem voltak kint rendőrök ezért beértem időben. A munkatársam pedig csak nézett hogy miért nézek ki úgy mint aki szaladt amikor berontottam az ajtón. Nos, megsúgom hogy a legközelebbi parkoló nincs annyira túl közel a kávézóhoz, de szerencsémre annyira távol sincs. Így szaladtam mivel tudtam, hogy van esély még arra hogy beérjek időben. Ez így is lett, pont hogy beértem a kávézóban. A munkatársamtól elköszöntem mivel út közben elindult az ajtó felé. Körülbelül fél háromkor be jött egy futár a kávézóba és keresett valakit.

-Jó napot! Martina Silvermant keresem,  esetleg tudja hol találom?

-Jó napot! Én vagyok Martina.

-Esetleg aláírná itten, tudja hogy átvette a csomagot.

-Természetesen.-aláírtam ahol kérte, átvette a csomagot és már ment is. Mondjuk nem éppen a legjobb időszakban jött a csomag de mindegy is. Elmentem az öltözőbe és beraktam a csomagot a szekrényembe. Ezután visszamentem, hogy folytassam a vendégek kiszolgálását. 

                                                                                               ***

A nap egész gyorsan eltelt, a szekrényemből kivettem a csomagot. Mivel mindent a helyére tettem és feltakarítottam már csak az maradt hátra hogy bezárjam az ajtót. Miután bezártam az ajtót, elindultam a parkoló irányába ahova le parkoltam az autóm. Amikor az autóhoz odaértem kizártam, beültem majd beindítottam a motort és elindultam haza. Úgy voltam, hogy majd ha hazaérek akkor kibontom a csomagot amit kaptam. Van egy olyan sejtésem, hogy David küldte a csomagot. Húsz perc múlva otthon voltam. Bementem a lakásba, őszintén megvallom egészen fáradt voltam. Amikor felkapcsoltam a villanyt nagyon meglepődtem. Pár ember bent volt pontosítanék, a családom volt ott pár barát és David, és mindannyian azt ordították:

-BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT MARTINA ÉS MARCUS!!!

Én csak csodálkozva álltam ott teljesen kiment a fejemből, hogy ma van Marcusnak és nekem a szülinapunk. Szerintem a többiek is elcsodálkoztak a csodálkozásomon. Ekkor David elő lépett a tömegből, pontosítanék szerintem körülbelül két lépés távolság lehetett köztünk, majd megszólalt:

-Ezek szerint nem nézted meg az ajándékod, amit küldtem.

-Azért nem néztem meg mivel a kávézó tele volt és nem volt időm kinyitni, hogy megnézzem.

-Akkor nyisd ki most.-nem is kellett tovább noszogatnia azonnal kinyitottam a csomagot, ami benne volt egy kicsit meglepett. Mivel a doboz szerintem egy kicsit nagy volt hozzá.