A lehetetlenség labirintusa/szünetel/

Bevezető

A Schimbare bolygón élek egy házban a meleg és a hideg közt. Ha nem érthető bár gondolom senki sem hinné el azt hogy egy bolygón lehet egyszerre mediterrán és hideg éghajlatú időjárás. Nem tudnám az életem elképzelni máshol, igaz a Ftohten nőttem fel de mégis kötődöm a mediterrán időjáráshoz is. Mivel mindkét időjárást szeretem így ide költöztem. Gondolom mostmár kíváncsiak vagytok hogy ki is lehetek. Martina Silverman vagyok. Szerintem ez már meg magyaráz pár dolgot. Nagyon szeretek zenélni, hat éves korom óta hegedülök és körülbelül tíz éves korom óta éneklek is. Elméletileg egy húsz éves érett nő kéne hogy legyek, nos ez nem teljesen mondható el rólam. Jelenleg egy kis kávézóban dolgozok 20 percre van a házamtól. Még azon gondolkodom hogy indítsak majd egy saját céget azonban ezt az ötletet még egy ideig jegelem. 

Ez is egy átlagosan kezdődő nap volt. Egyedül keltem egy nyugodt házban. Elmentem a fürdőszobába és elvégeztem a reggeli rutinomat és mivel ma délutános vagyok ezért nyugodtan elmegyek még reggelizni. Miután megreggeliztem gondoltam, hogy elmegyek és bevásárolok mivel majdnem teljesen üres a hűtőm. Beültem a kocsimba, ami egy BMW I8-as.

Körülbelül fél óra alatt bent voltam a kis városban, elmentem a boltba és kedvesen köszönt az egyik barátnőm egy sziát amit viszonoztam. Amikor bevásároltam a hűtőbe úgy döntöttem hogy elmegyek még a könyves boltba és veszek pár könyvet. Dél lett mire befejeztem a könyv vásárlást ezért elindultam haza mivel másfél óra múlva kezdődik a műszakom. Amikor hazaértem akkor gyorsan elpakoltam mindent, majd felvettem az egyenruhám ittam vizet. Körülbelül egy óra körül indultam el.

Így néz ki Martina egyenruhája:

Amikor beértem a kávézóba, már várt Lia, ő az egyik barátnőm és együtt dolgozunk.

-Szia, Tina. Nem rég jött meg a főnök. Először majd őt szolgáld ki, az ötös asztalnál ül.

-Szia, rendben. Köszi hogy szóltál.- Elköszöntünk egymástól majd elmentem  az ötös asztalhoz. Lehet meglepő de én még nem találkoztam a főnökömmel egyszer sem. De nem volt egyedül az asztalnál a kis főnökünkkel beszélgetett. Vagyis az ikertesómmal Marcussal. Marcust mindig piszkálom azzal hogy egy perccel hamarabb születtem meg mint ő. Ez most sem volt másképpen. Amikor már majdnem ott voltam az asztalnál odaszóltam:

-Szia Marcus, Üdvözlöm uram. Mit hozhatok? Valami ital esetleg?

-Nekem hozhatsz egy kis Spritetot Marti.-mondta a bátyám.

-Nekem hozzon egy kis Colát.

-Rendben egy perc és hozom.-elmentem és a tálcára rá raktam két poharat és a két üdítőt.-Tessék  uraim.

-Kérlek ne urazz, csak simán Davidnek hívj légyszíves.

-Rendben, David szóljatok ha esetleg hozhatok nektek valami ételt.

-Köszönjük hugi majd szólunk. De szerintem most menj mert van még jó pár vendég akit ki kell, hogy szolgálj.

-Már itt sem vagyok.-ezután mentem a többi asztalhoz mindenkit kiszolgáltam egy órával később a bátyám hívott hogy szeretnének ételt rendelni az étlapról.

-Én szeretnék sajttal töltött húst és mellé palacsintát.-mondta David

-Nekem hozhatsz a szokásosat.

-Rendben körülbelül fél óra múlva meg lesz a rendelés.-elmentem a konyhában a séfnek leadtam a rendelést. Ma nem voltak annyira sokan azonban nem voltak annyira kevesen sem. Ennek örültem. A fél óra gyorsan eltelt a fiúknak kivittem az ételt.

-Itt van minden, ha valami probléma adódna szóljatok.-ezzel azonnal elmentem tőlük és mentem a konyhába hátha kell valamit segíteni/igazából csak beszélgetni akartam Ameliával ő a fogadott tesóm/

-Milyen eddig a munka Am?

-Egész jó, nagyon élvezem hogy séf lehetek. Neked milyen Mari?

-Hát egész jó Marc most étkezik valamilyen Daviddel nekik vittem ki az előbb az ételt. Szerencsére most nem jött senki így gondoltam benézek hozzád hogy is vagy.

-Az egész jó. Hogy néz ki az a David?

-Hát jóképű, smaragdzöld szemei vannak, majdnem éjfekete haja bár a magasságát nem tudom megmondani mivel csak ülve láttam.

-Szóval húgocskám bejön a pali.

-Talán....

-Na de menj dolgozni mert integetnek az egyik asztalnál.

-Rendben, ha már látni sem akarsz már....akkor megyek.

-Kiforgatod a szavaim hugi.

-Sziaaaa- ezzel ott is hagytam drága nővéremet. Majd mentem az asztalhoz ahol integettek. Vagyis a bátyám asztalához.

-Elégedettek voltatok a vacsorával?

-Igen egész finom volt az étel.-mondta David

-Esetleg valamilyen italt vagy szeretnétek fizetni?

-Szeretnénk fizetni.-mondta Marcus hirtelen.

-Máris hozom a számlát.-Elmentem a számláért majd odaadtam a fiúknak akik fizettek.

-Nagyon jó munkaerő vagy sajnos nem mindenhol pincérkednek ilyen lányok mint ön.

-Köszönöm a bókot.- mentem folytatni a munkát, három óra múlva elment az utolsó vendég, felsepertem és feltöröltem bezártam az éttermet majd beültem a kocsiba és mentem haza. Amikor hazaértem ettem, lefürdöttem azután pedig lefeküdtem és elnyomott az álom.

------------------------------------------------------

Sziasztok! Visszatértem a Lehetetlen világ második részével. Szerintem minden hétvégén rakok fel egy részt. De ha sikerül akkor lehet hétköznap is rakok majd fel részeket.