A lehetetlenség labirintusa/szünetel/

Vacsora

-De szerintem mostmár teljesen be mutatkozok, szóval David Deline vagyok.  A tesód pedig azért ismerem mert egyszer segített nekem. Azóta jóban vagyunk. Pár éve én is az Agentinál dolgoztam de aztán úgy döntöttem, hogy külön akarok válni tőlük. Ezért elkezdtem megalapítani a saját csapatom. A tesód igazából a belsős emberem az Agentinál. Rajta kívül még van körülbelül öt személy rajtam kívül. Két dologért hívtalak vacsorára, az első az hogy esetleg szeretnél-e velem jobban megismerkedni, a másik pedig az, hogy szeretnél-e csatlakozni a csapatomhoz mint harcos és mint vezető mellettem.

-Hát ez egy picikét sok információ volt egyszerre. Szóval igazából a tesóm neked dolgozik, és nekem ezt nem is mondta.

-Titok tartást kötöttem vele ezért nem mondhatta el neked, azt sem akarta hogy találkozzak veled. Távol akart tőlem tartani.

-De te nem akartál távol lenni tőlem. Saját magad akartad elmondani az egészet.

-Igen, gyönyörű vagy minden meg van benned ami egy vezetőnek kell, ügyes stratéga vagy, tudom hogy voltál néhány bevetésen a tesódal saját maga mondta milyen jól betudtatok venni egy egész fegyveres személyzetet úgy hogy csak a tartózkodási helyüket tudtátok, nagyon jól harcolsz is, kiállsz az emberekért. Mi más kéne még?

-Mondjuk kellene erő amivel segíteni tudnám az embereket, mondjuk ha megsérülnek mit teszek, mi van akkor ha egy halálos seb van rajtuk és én nem tudok mit tenni mert nincs hozzá meg az erőm?

-Julio Silverman, az apád is a Soccoristasok vezetője volt erők nélkül mesteri csapatvezető volt erők nélkül, nem az erő a fontos hanem az hogy jó vezető légy, össze kell tartani ezt a csapatot. Attól független, hogy nekem annyi erőm van nem azt jelenti hogy össze tudom tartani a csapatot. Nem mindenki jó vezető akinek sok erője van.

-Nem mindenki jó vezető akinek nincs erje.

-Apád példázza azt hogy lehet jó vezető valaki erő nélkül is.

-Én  nem tudom.

-Jó vezető lennél, ne hagyd magad egy gyönyörű és okos nő vagy aki mindenben remekel.

-De akkor mi lesz az álmaimmal.

-Az álmokat az életed során bármikor megtudod valósítani, de vannak olyan dolgok amiket egyszer tudsz megvalósítani.

-Ebben igazad van.  Lehet, hogy jó vezető lennék de...-Ekkor David megcsókolt, hirtelen azt sem tudtam hogy mi történt velem. Amikor bekapcsoltam visszacsókoltam. Majd később levegőhiány miatt elváltak ajkaink.

-Végre elhallgattál azokkal az átkozott kifogásaiddal. Jobban szeretlek boldogan és nyugodtan látni téged.

-Te bolond vagy David.

-Bajban vagyok?

-Talán igen.

-És miért is pontosan?-majd elkezdett közelebb hajolni hozzám már azt hittem hogy megcsókol azonban pár centi távolság volt az ajkaink közt, majd megszólalt.-Mert megcsókoltalak?

-De úgy érzem, hogy azt szeretnéd ha mind a két ajánlatod elfogadnám.

-Természetesen, mivel akkor munkában és a párkapcsolatban is együtt lennénk. Támaszkodhatnánk egymásra..

-Vagy mondjuk a párkapcsolatunkat rontaná a munka.

-Miért vagy ennyire negatív?

-Nem tudom, mármint volt már párkapcsolatom és azok mind csak pár hónaposak voltak, és nem vagyok annyira biztos magamban a párkapcsolat téren.

-Lehet, hogy ez a kapcsolat más lesz adj nekünk egy eséjt kérlek.- majd azzal a smaragd zöld szemeivel belenézett a szemembe. Milyen cukin néz ki így.

- Köszi a dicséretet.- egy nagyképű mosoly lett az arcán.

-Ki mondta azt hogy olvass a gondolataimban, várj van egy jobb kérdésem ki engedte meg hogy olvass a gondolataimban?- próbáltam viccesen mondani ami úgy néz ki sikerült is mert David mosolyogva válaszolt

-Salyátmagam engedtem meg hogy olvassak a godolataidban.

-Szóval így állunk.- a mondatom után korgott a gyomrom, így jelezve hogy jó lenne vacsorázni.

-Úgy néz ki, hogy valaki éhes.

-Ebben egyet értünk.

-Mingyárt hozom az ételt.

A vacsora nagyon kellemes légkörben telt el, egy kicsit jobban megismertem Davidet és ő is egy kicsit jobban megismert engem. A vacsora után elég sokáig beszélgettünk még,  majd körülbelül éjfélkor elvitt haza majd eköszöntünk egymástól.