A lehetetlenség labirintusa/szünetel/

Készülődés

Feltakarítottunk, leszedtük a terítőket az aszatokról és feltettük a székeket az asztalokra, felmostam, bezártam a kávézó ajtóját majd mentünk is haza.

Amikor hozzám értünk, azonnal étel után kutattam mert asszem reggel ettem valamit. Amikor Ammal megvacsiztunk, elkezdtünk beszélgetni.

-Mit veszel majd fel a vacsira?

-Még nem tudom. David azt mondta valami szépbe öltözzek.

-És mikor mentek vacsizni?

-Holnap.

-Hányra?

-Azt mondta hétre itt lesz nálam.

-Az jó. Akkor holnap megyünk vásárolni, választunk egy lenyűgöző outfitet. Meg persze itt alszom nálad, és holnapra kiveszünk egy szabadnapot. De most megnézzük a kedvenc filmünk.

-Rendben, mondjuk csak a te kedvenc filmed de nekem mindegy.

-Tessék, a Beethovent te is szereted. 

-Ebben igazad van azt hittem, hogy másra gondolsz.

-Mostmár filmezni akarok úgyhogy igyekezzünk.

-Rendben- A kis beszélgetésünk után elindítottuk a Beethovent, a film felénél kb elaludtam mivel fárasztó volt a nap. Reggel Am keltett bár már inkább mondanám délelőttnek. 

-Kelj fel Mari. Megyünk a városba shoppingolni.

-Nem akarok menni-kezdtem el durcizni és a párna alá raktam a fejem.-aludni akarok.

-Nem fogom engedni, hogy visszaaludj, el kell menni venni egy gyönyörű ruhát és cipőt. Az pedig egy kis időbe el fog telni.-Mondta Am.

-Adj még öt percet és ki jövök az ágyból.

-Rendben. Lent vár majd a reggeli.

-Mi a reggeli?

-Rántotta és sonka.

-Köszi. Hagyj majd nekem is.-majd se szó, se beszéd Am fel is szívódott a szobából. Szép lassan komótosan elkezdtem lemenni az ágyról. Először a lábaim tettem le majd szép lassan fel álltam az ágyról.  Majd elmentem a szekrényemhez, kinyitottam a szekrényajtót hirtelen kivettem egy  outfitet ami így néz ki:

Szép lassan elmentem a konyhába. Ettem majd indultunk is a városba. Húsz perc múlva már bent is voltunk a ruha üzletnél. A sok ruha közül nehéz volt eldönteni, hogy melyiket is válasszam ki.  Körülbelül egy órával később közös megeggyezés alapján ezt a ruhát választottuk:

Ezután elmentünk egy cipő üzletbe fél óra után kiválasztottam egy kék magassarkút. Mivel a 168cm-el még a tíz centis magassarkú sem segít sokat, mivel David körülbelül 195cm. Szóval még így is csak a melkasáig érek. Ezt a magassarkút vettem:

Amikor kész lettünk elmentünk még enni egy gyorskajádába, mivel már dél elmúlt. Pár helyre még beugrottunk. Lehet, hogy mondjuk Amnak nem volt kedve bejönni a könyvesboltba, de ezt el kellett fogadnia, mivel a megrendelt könyveimért jöttem, és persze nem bírtam azt sem megállni hogy vegyek új könyvet. Szóval pár könyvel több lett a könyvespolcomon, amiket tervezek elolvasni. Körülbelül húsz perccel később már nálam is voltunk. Elpakoltunk mindent, majd lassan elkezdtünk készülődni. Pontosabban csak én, de Am segített készülődni nekem. A hajam ilyenre csinálta(nem tudom körül írni normálisan):

Smink ként egy kis halványabb árnyalatú rúzs szolgál. Körülbelül fél hétre meg lettünk. Mostmár csak várni kellett. Am miután kész lettünk még körülbelül tíz percet ott voltam majd elment haza. Húsz perc múlva David beparkolt a házam elé. Egy  Audi R8-ban ült. Így néz ki az autó:

David kiszált belőle majd köszönt:

-Szia, Tina mehetünk vacsorázni?

-Szia, David természetesen mehetünk.-A kocsi felé haladtunk amikor odaértünk David udvariasan kinyitotta nekem a kocsiajtót.