Édes bűn

3.

Armin csukott szemekkel, teljes nyugodtsággal járatta a kezeit a zongora billentyűin.

- Igazán remekül játszol.- zökkentette ki egy hirtelen hang.

A hang egy látszólag alacsonyabb, szürke hajú férfihoz tartozott.

- Köszönöm.

- Yoongi vagyok.

- Armin.

- Nem vagy túl beszédes, jól gondolom?

- Jól.

- Látom szereted a zongorát.

- Igen.

- És...

- Térj a lényegre.- szakította meg a felesleges keresztkérdések áradatát Armin.

- Eljönnél velem vacsorázni?

- Nem.

- Miért nem?

- Te diák vagy, én meg nem.

- Te itt tanítasz? Mióta?

- Úgy ma reggel óta.- leste meg bal kezén elhelyezkedő óráját.- És örülnék, ha mostmár magáznál.

- Elnézést.

- Amúgy mit is csinálsz itt?

- Zene órára jöttem.

- Addig még van 10 perc.

- Mindig előbb jövök mint a többiek.- vont vállat a fiatalabb férfi.

- Remek. Táncot és zenét is én tanítok, emellett történelmet és angolt. Áruld el miért van ez?

- Sok tanár felmondott az utóbbi időben.

- És én vagyok az utánpótlás, remek!

- Elnézést, tanár úr.- nyitott be Jimin.

- Semmi baj, Jimin.

Jimin félve pillantott a szürke hajúra.

- Mi van, törpe?

- Yoongi, kérlek bánj tisztelettel a diáktársaddal.

Az említett csak a szemeit forgatta. Nem volt az ökölharc híve. Szeretett piszkálni másokat, de nem sűrűn került verekedésbe.

Armin figyelmen kívűl hagyva a fiatalabb reakcióját játszani kezdett. Lassan, érzelmekkel telítve zongorázott.

Az utolsó akkord leütésével ujjongásra kapta fel a fejét.

- Most először örülök, hogy látom.- mosolygott San.

- Mondhatta volna, hogy ehhez is ért.

- Én mindenhez is értek, fiam.- szólt vissza Taekwon-nak.

- Más hangszeren is játszik tanár úr?- kérdezte Sunmi.

- Most, hogy kérded igen. Játszok még gitáron is.

- Veled mi van hófehérke?- gúnyolta ki Yoongi-t San.

- Akarsz egy monoklit, seggfej?!

- Elég! Mégis mit képzeltek magatokról?! Így neveltek a szüleitek?! Művészeti iskolába jártok, basszátok meg! Tehetséges emberek nem viselkednek így! Úgyhogy te és te!- mutatott mégül a két fiúra.- Az igazgatóiba. Most.

- De...

- Nem kérés volt! Elegem van ebből a napból, nincs szükségem a veszekedéseitekre.

- Tanár úr..- hallatszott Taeyong halk hangja.

- Te is velük akarsz menni?

- Nem.

- Inkább menjetek haza.

- De tanár úr...- szólalt meg halkan Jimin.

- Mi az?

- Semmi, mindegy.- hagyta annyiban a fiú.

Igazából csak az zavarta, hogy nem tud haza menni. A szülei dolgoztak, saját autója pedig nem volt. Busszal kellett járnia.

- Jimin-nek nincs kocsija.- kuncogta ki Taekwon.

- És akkor mi van? Fogadok a tiédet is a szüleid vették, úgyhogy fogjál magadon!

- Elnézést, tanár úr.