Édes bűn

8.

A telefon sokadik alkalommal csöngött, Jimin-t, pedig megette az ideg.

- Kérlek, hyung.

- Uhm... Haló.

- Hobi! Végre felvetted.

- Ki az?

- Jimin vagyok.

- Jimin? Mit szeretnél ilyen későn?

- Segítened kell.

- Miért? Mi a baj?

Hoseok hangja sokkal éberebben csengett.

- A családom itt hagyott a rendőrőrsön. Azt akarják, hogy sétáljak haza.

- De az legalább 10 kilométer.

- Én is tudom!

- Tudod, hogy nincs jogsim. Apa kinyírna, ha elvinném a kocsit.

- Nem is kérném ezt tőled.

- Akkor miért hívtál?

- Neked megvan Armin száma. Küld el SMS-ben.

- Jó, elküldöm.

- Ne aludj el addig.

- Nem fogok.

Armin azóta hisztizett, mióta hazaért. Szerencsére barátai, addigra végeztek.

- Nyugi már, hyung.- próbálta csitítani Tae.

- De meglátott.

- Mert hagytad, hogy meglásson.- mondta közönyösen Kook.

- És embert öltél.- mondta Tae.

- Az kit érdekel.- legyintett idegesen.- Jimin sose tudhatja meg, hogy én voltam.

- Nem hiszem, hogy felismerne. Csak ne vegyél fel maszkot.- vont vállat V.

- Hihetetlenül nagy segítségek vagytok.

- Saját magad keverted bajba. Ehhez semmi közünk.

- Ha nem vagyok ott meghal. Ha nem húzom meg a ravaszt meghal. Valaki mindenképp meghalt volna.

- Véletlenül sem Jimin, igaz?- pimaszkodott Jungkook.

- Te se hagynád senkinek, hogy bántsa Tae-t. És ez fordítva is így van.

- Az igaz. De nem hagytál nyomot, igaz?

- Dehogy hagytam. Kesztyű volt rajtam.

- Rendben. Jimin-ék nem tűntek gazdagoknak, úgyhogy kétlem, hogy van kamera.- elmélkedett Tae.

- Ha lenne is, az se láthatott volna belőlem többet, mint Jimin.

- Az a szerencse.

A beszélgetést Armin csengőhangja zavarta meg.

Jung Hoseok

" Mit akarhat ilyen későn?"

° Igen, tessék. Choi Armin.

• Jó estét. Jung Hoseok vagyok.

° Tudom, Hoseok. Elmentettem a számodat.

• Remek. Nem tudna elmenni Jimin-ért a rendőrörsre?

° Miért? Mi történt?

• Azt nekem se mondta. A családja ott hagyta.

° Értem. Ne aggódj, elmegyek érte.