- Örülök, hogy megismerhetlek. - mosolygott tovább.
- É-én is nagyon örülök. - néztem rá csillogó szemekkel.
- Nos... Akkor kezdhetjük - nezett rám kinyújtva felém a kezét.
- Mi-micsodát?
- Oh? Nem kell autógramm vagy kép? - nezett rám kérdőn.
- De igen! - kaptam ki a táskámból a füzetet és a tollat majd kezébe adtam.
Miután megtörtént az aláírás és a közös kép elindultunk s ő körbevezetett a helyszínen.
- Bakugou gyere! Most jössz! - kiáltott oda felénk egy férfi.
S Bakugou el is indult majd hirtelen megállt és hátra nézett rám.
- Gyere. - intett fejével mire utána indultam.
Mikor oda értünk Bakugou egyből a kamerák elé ment én pedig körbe néztem majd megláttam, hogy valaki int nekem s én oda is mentem hozzá.
- Szervusz! Biztosan te vagy Kirishima Eijirou.
- Igen én vagyok.
- A nevem Tsunagu Hakamada. Én vagyok itt a rendező. (megj.: Tsunagu Hakamada=Best Jeanist valódi neve)
- Örülök a találkozásnak. - mire ő mosolyogva bólintott majd kezet ráztam vele.
- ÉS... MEHET! - hallottam meg egy női hangot a hangszóróból majd a díszletre vezettem tekintetem ahol Bakugou egy lánnyal állt egymás kezét fogva majd fölülről hirtelen víz kezdett el esni ami a filmben valószínűleg esőt fog ábrázolni.
- Nem! Ezt nem teheted velem! Nem hagyhatsz el! Nem! - kiáltotta lehajtott fejjel a lány majd lassan Bakugoura nézett és látni lehetett ahogy könnyek folynak le az arcán.
- Sajnálom. Nem tehetek mást. A szüleink...
- Kit érdekelnek a szüleink!? Szeretlek! Nem akarlak elveszíteni!
- Sajnálom... De-
- Ne! Ne folytasd... Nem akarom hallani...
- Én tényleg sajnálom... - mondta Bakugou majd átölelte a lányt. - Ég veled... - engedte el majd szép lassan kisétált a díszetből. Ekkor a lány zokogva a földre rogyott.
- ÉS... VÉGE! SZÉP VOLT! - hallatszott újra a hangszóróban a női hang.
Bakugou éppen törölközött mikor hallottam egy nagy kattanást és gyorsan a hang irányába kaptam a tekintetem majd megláttam, hogy a mennyezeten lévő egyik reflektor nagyon himbálózik ráadásul pont Bakugou fölött volt.
Ekkor hallottam még egy kattanást s a lámpát már alig tartotta valami.
Villám gyorsan elkezdtem rohanni Bakugou felé.
- Vigyázz! - kiáltottam majd a lámpa lezuhant én pedig ugorva egyet ellöktem Bakugout.
A reflektor egy hatalmas csattanással ért földet ám kellett egy kis idő mire ráeszméltem, hogy Bakugoun fekszem és ajkaink pedig össze nyomódtak.
Pár pillanatig még gyönyörű skarlát szemeibe néztem amik meglepetten néztek vissza rám. Lassan elváltam ajkaitól s lemásztam róla.
Én... Most... Most komolyan megcsókoltam Bakugou Katsukit?!
- J-jól vagy? - kerdeztem tőle miközben felálltam majd felé nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem.
- A-ah... I-igen jól...vagyok. - fogta meg a kezem én pedig segítettem neki felállni. - K-köszönöm. Köszönöm, hogy megmentettél.
- Ugyan... - legyintettem - Saj-sajnálom. - hajoltam meg.
- Eh? Mi? Mégis micsodát? - kerdezte meglepetten.
- A-azt, hogy úgy estem rád, hogy véletlenül... Tudod... Véletlenül megcsókoltalak...
- Oh... N-nem probléma... - igazított vissza, hogy egyenesen álljak.
- Rendben... Akkor jó...
- Úristen! Jól vagytok?! - futott oda hozzánk a rendező és még jó pár ember.
- Igen! Szerencsére Kirishima megmentett. - mutatott rám.
- Köszönöm Kirishima-kun egy hős vagy! - rázta meg a kezem. - Ha az a lámpa ráesik Bakugoura akkor az katasztrófa lett volna.
- Semmiség. - vakartam meg a tarkóm.
- Így emiatt most sajnos mindenkit haza kell küldenem. Ki tudja még hány ilyen rossz lámpa van fent. Át kell ellenőriztetnem a helyszínt és addig forgatás is szüneteltetjük.
Sajnálom Kirishima-kun tudom, hogy a nyereményed egész napra szól és talán ha egy órája vagy csak itt de nem tehetek mást. - mondta Tsunagu.
- Értem. Semmi baj. - mosolyogtam bár kissé szomorú is voltam amiért nem lehettem több időt Bakugouval.
- Rendben. Akkor mindenki pakoljon össze és menjen haza. - adta ki az utasítást a rendező
Mindenki el ment pakolni én pedig el is indultam vissza a kollégiumba.
Mikor kértem a helyszín kapuján valaki megfogta a vállam mire megfordultam s megláttam Bakugout.
- Ah... Megvagy. - támaszkodott térdeire lihegve.
- J-jól vagy? - kérdeztem.
- Igen... csak... futottam utánad... mint az állat. - lihegett tovább.
- Utánam? Miért? - néztem rá kérdőn.
- Mert szeretnélek meghívni egy kávéra köszönet képpen amiért megmentettél. - egyenesedett fel.
- K-köszönöm... De semmi szükség nincs, köszönetre. - legyeztem a kezemmel.
- Akkor had hívjalak meg egy kávéra úgy mint egy barátot. - mosolygott.
- Mint egy barátot? - lepődtem meg.
- Igen. Eléggé megkedveltelek téged. - vakarta meg tarkóját. - Nos? Elfogadod?
- Rendben. - mosolyogtam.
_______________________________________
Nem írtam még le szóval gyorsan itt közlöm Bakugou életkorát.
Bakugou 23 éves.
Legyen szép napotok drágáim! ❤️
