- Mesélj egy kicsit magadról. - pillantott át az itallap felett.
- Hogy? Nem is tudom mit meséljek... - válaszoltam zavartan.
- Mi a hobbid? Minek tanulsz? Meg ilyenek - mondta.
- Hát ugye 17 éves vagyok. A UA-be járok és rendőrnek tanulok.
- Nahát nahát biztos úr. - könyökölt az asztalra.
Én csak nevettem majd folytatta.
- Na és mi a hobbija a biztos úrnak?
- Hát... Hmm... Szeretek filmeket nézni illetve edzeni is. - mosolygtam.
- Ohho! Izmos biztos úr. - vigyorgott.
- Szép napot. Sikerült választani? - jött oda hozzánk egy pincérnő..
- Áh! Ige- szólt Bakugou de nem tudta befejezni.
- Úr isten te Bakugou Katsuki vagy! - sikonyált toporzékolva a nő. - Te meg biztosan az a szemét aki elvette előlem a győztes helyet a nyereményjátékban! - nézett rám gyilkos tekintettel.
- Hé! Ne besz- szakította ismét felbe a nő.
- Kérhetek egy képet?! - Bakugou egy nagy sóhajtás kíséretében felállt majd a csaj mellé lépett s a nő hozzábújt.
Be kell vallanom nem tetszik, hogy ilyen közel van Bakugouhoz.
- Köszike szépen. - mondta a nőszemély mikor elkészült a kép.
- Akkor kérnénk két forró americanot. - ült vissza a helyére a szőke.
- Hozom iiiiis... - mondta nyávogós hangon majd elment.
Nemsokára vissza is jött a két kávéval.
- Nesze. - szinte ledobta elém a csészét úgy, hogy a kávé ki is löttyent.
- Héká- vagott ismetelten a szavába a nőci.
- Tessék a kávéd édes. A ház ajándéka. De csak neked, az a barom viszont fizet. - nezett rám.
- De én szeretnék fizetni. - szólalt meg Bakugou.
- Hát ha annyira fizetni szeretnél... Akkooor... Fizethetsz az ágyban is. - kacsintott a nő és kigombolta az ingje felső három gombját.
- Kurva... - suttogtam alig hallhatóan majd belekortyoltam a kávémba.
- HOGY MIT MONDTÁL?! - ordított a nő
Hoppá véletlenül meghallotta.
- Ki? Én? Én nem mondtam semmit. - tettem vissza a poharat az asztalra.
- NE HAZUDJ NEKEM TE ROHADÉK! - ragadott meg pólómnál fogva majd felrántott.
- Ezt fejez- szólalt volna meg Bakugou.
- Ne szólj bele édes. - mosolygott a szőkére. - ÉS TE! TE LE KURVÁZTÁL ENGEM! - fordult vissza felém.
- Ha egyszer igaz... Vagy csak faszhiány? - néztem a libára semmit mondó komoly arccal.
- TE ROHAD- ütött volna meg de Bakugou elkapta a kezét.
- Ezt most azonnal fejezd be! - mondta dühösen Bakugou mire a nőci meglepetten nezett a szőkére majd elengedett s elment. - Jól vagy? - nezett rám aggódóan.
- Persze. Köszönöm, hogy segítettél de nem kellett volna elkapnod a kezét. Simán kicsavartam volna neki. - mosolyogtam.
- Oh... - kortyolt bele a kávéjába.
Miután megittuk az italokat Bakugou kifizette őket szerencsére a pultnál nem az a liba állt.
- Mehetünk? - kérdezte kedvesen mire én csak bólintottam.
Lassan sétáltunk egymás mellett csendben mikor hirtelen megszólalt.
- A biztos úr szeretne tovább velem lógni vagy inkább haza megy? - nezett rám egy apró mosollyal az ajkán.
- Hát haza nem tudok menni mert kolis vagyok. De szívesebben lógnék veled minthogy vissza menjek a kollégiumba. - mosolyogtam rá.
- Ennek örülök. És? Hová szeretnél menni? - kérdezte.
