Bementünk a házba és meg kell mondjam, igencsak stílusos otthona van.
- Nos, biztos úr? Nézelődik még vagy beljebb is jön? - szólalt meg Bakugou s elindult.
- Oh! Öh... Persze! - válaszoltam majd utána mentem.
- Milyen filmet szeretnél nézni? - fordult hátra.
- Nekem teljesen mindegy. - mosolyogtam.
- Akkor horror? - kérdezte.
- A-aha. - válaszoltam
- Rendben. Akkor foglalj helyet én addig hozok nasit és innivalót. - mondta majd el is ment.
Én pedig leültem a kanapéra és vártam, hogy Bakugou visszatérjen.
S pár perc múlva meg is jelent a szőke egy nagy tányér csipszel és két pohár innivalóval.
- Nos, akkor mehet? - ült le mellém.
- Persze. - mondtam.
Már most félek...
Elkezdődött a film. Minden rendben volt addig amíg elő nem jöttek az ijesztő részek. S az egyik ilyen résznél akkorát ugrottam ijedtemben, hogy átkaroltam Bakugout úgy, hogy szinte alig volt pár centi az arcunk között.
- Oh! Bo-bocsánat. - engedtem el.
- Nem is szereted a horrort, igaz? - mosolyodott el sunyin.
- Igaz...
- Akkor miért mondtad, hogy szereted?
- Nem akartam, hogy ijedősnek nézz.
- Nem néztelek volna annak, hülye. - pöckölte meg a homlokom.
- Bocsi. - vakartam meg a tarkóm.
- Akkor mi legyen? Keressünk másik filmet? Ami nem horror persze. - kérdezte kuncogva.
Istenem de aranyos!
- Nem kell. Jó ez. Majd becsukom a szemem az ijesztő részeknél. - nevettem.
- Ide is bújhatsz... - mondta halkan.
- Oh... Bi-biztos? - néztem rá kérdőn egy enyhe pírral az arcomon.
- Igen. - válaszolta. S én azzal a lendülettel közelebb is csúsztam hozzá. Oldalasan átöleltem derekát, fejemet pedig vállára hajtottam. S így néztük tovább a filmet.
Természetesen az ijesztő részeknél elfordultam vagy becsuktam a szemem.
Miután vége lett a filmnek egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.
- Mivan? Ez a sóhaj olyan volt mintha egy nagy kő esett volna le a szívedről. - nevetett.
- Csak megkönnyebbültem, hogy túléltem a filmet. - nevettem én is.
Ezek után még megnéztünk pár vígjátékot is. S észre sem vettem, hogy már este nyolc van.
- A vígjátékok valahogy jobban tetszettek. - kuncogtam.
- Ha te mondod. - valaszolta mosolyogva.
- Oh jaj! - kiáltottam fel ahogy megpillantottam a falon lévő órát.
- Mi az? - kérdezte.
- Már este nyolc van! És a suli kapuit este hétkor már zárják. - hadonásztam ide oda.
- Oh. Aludhatsz itt. - mosolygott kedvesen.
- Te-tessék? - néztem rá meglepetten.
- Azt a mondtam, hogy itt aludhatsz. - ismételte el.
- Bi-biztos? Nem akarok zavarni vagy valami. - vakartam meg a tarkóm.
- Igen. És nem zavarsz. Egyedül élek néha nekem is jól esik a társaság.
- A-akkor jó. - mosolyogtam. - Le merem fogadni, hogy holnap megölnek amiért nem mentem vissza. - mondtam mire kuncogott egyet.
_______________________________________
Ez most rövid rész lett, bocsánat! ❤️
