↳˳⸙;; ❝ Notice me Senpai Todorokixreaderᵕ̈ ೫˚∗:

7. A húga

-Kissé kócos H/sz göndör hajjal léptem ki a házból.

-Ohayo Izu-chan!!- Öleltem magamhoz szorosan.

-Valami baj van Név-chan? - Ölelt vissza óvatosan. Mire szépen óvatosan el engedtem.

-Azt hittem Uraraka bír engem, úgy volt hogy tegnap át jön de nem jött át.. Becsapott. - Bigyeztettem le ajkamat, mintha annyira fájna, s ne tudnám az okát.

-Hiszen ő nem ilyen, nem mondott semmit? -Nézzet rám aggódva.

-Nem, írtam neki, hívtam semmire nem reagált.. -Néztem magam elé szomorúan. Mire Izuku megölelt.

-Semmi baj Név, biztos minden rendben van vele, és nem haragszik rád, csak lehet történt valami fontos ami miatt nem tudott írni. -Hangja oly kedves volt, s kivételesen nem dadogott, nem hadart, lassan mondta és nyugtatóan.

-Köszönöm - Mosolyodtam el. Utána folytattuk utunkat az iskola felé. 

Talán fél úton járhattunk,mikor valaki nekem jött. Így a Földre estem.

-Kacchan? -Hallottam Izuku dadogó hangját, majd fel néztem. Hiszen ez a szőke hajú idegbajos gyerek. 

Ekkor egy másik hangot is hallottam, egy női hangot.

-Katsu, nem gondolod hogy bocsánatot kéne kérni? -Valahonnan ismerős ennek a lánynak a hangja, de honnan?

-Ch.. Biztos hogy nem, ő volt útban! Várjunk.. -Az idegbajos fiú hangja el hallkut, mire mind a hárman a lány irányába néztünk.

Hiszen ez az a lány, akit aznap meg mentettem..

Gondolataimból a szöszi  hangja zavart ki.

-ROYA?! - Hangja hangos volt, kiabált, de még sem olyan idegessen mint szokott, mintha most aggódó lenne...

-Igen Katsu? Itt vagyok, nem kell kiabálni, tudod hogy hallak. Mindig hallottam amikor rám gondoltál, s úgy szólítottál. - Tűrt hátra egy szemébe lógó vörös tincset. 

Ki lehet ez a lány? 

Mintha Bakugouban és Izukuban megállt volna az élet.  

Mivan ezekkel? 

Ekkor a lány rám nézett.

-Tsk.. Szólhattál volna hogy élsz még.. - Nézet a másik irányba Bakugou, várjunk ő bekönnyezett?

-Roya-san.. Úgy örülök hogy élsz!!- Sírta el magát Izuku is.

-Ami azt illetti, pont neki köszönhetitek. -Mosolyodott el, engem nézve.

-Teljes név vagyok.. -Úgy éreztem be kell mutatkoznom neki, kicsit fura érzésem van, de nem foglalkoztam vele.

-Roya vagyok, és köszönöm Vezetéknév-san. - Mosolygott rám. Bakugou hirtelen magához ölelt.

-Köszönöm Név.. -Súgta, majd el engedett, és szó nélkül le lépett. Roya ment utána.

-Majd beszélünk! -Majd el tűntek előttünk.

-Izu-chan, ők együtt vannak? -Néztem éretlenül hiszen láttam hogy fontosak egymásnak.

-Roya Kacchan viszonzatlan szerelme. -Mondta szomorúan Izuku, majd el indultunk.

Viszonzatlan szerelem? Ha senpai nem viszonozná az érzéseim? Akkor elérném hogy én legyek az utolsó lány.. És akkor nem fog tudni mást szeretni! -

- Végül be értünk suliba, a kapunál Senpaial is összefutottunk.

Mosolyogva integettem neki, mire ő vissza integetett.

Aaa mi ez ha nem szerelem?

Ha bárki rá mer nézni.. Halott! Én lehetek neki az egyetlen.

Ekkor láttam ahogy felkapja Royat és úgy öleli őt..

Hogy.. Mer hozzá érni? Senpai csak az enyém.

Miután el engedte senpai, utána Roya oda jött és engem is megölelt.

-Veszélyes gondolataid vannak a bátyám felé, a helyedben kicsit figyelmesebb lennék, ha le buksz soha nem tudna szeretni. - Mintha a hangját a fejemben hallottam volna, mint egy gondolat.

Ez mi? Honnan tudod? Ki vagy te?

-Én csak a húga vagyok, tőlem nem kell félni.-Hallottam, megint. Mintha csak egy gondolat volna. Majd el engedett s el ment. Ez még is mi akart lenni? -

-Uraraka érdekes módon nem jött  iskolába.

Mintha egy halott tudna iskolába járni..

Egész nap aggódtak érte, végül el kezdték a rendőrök keresni. 

-Izu-chan.. Aggódom érte. -Sírtam el magam, mire magához ölelt azt súgva, ő is, de minden rendben lesz.

"Mintha körülöttem mindenki meghalna.

Senpai kérlek.. "