↳˳⸙;; ❝ Notice me Senpai Todorokixreaderᵕ̈ ೫˚∗:

5. Todoroki Shoto

-Utoljára Izuku hangját hallottam, ahogy kétségbeesetten mondogassa a nevemet...Utána minden el sötétült. Előttem semmi, szó szerint semmi. Sem színek, sem tárgyak, sem helyek. Semmit nem látok. S ez megőrjít...

Hol vagyok?

Semmit sem hallok, minden csendes...Lélegzem még sem hallom. Sóhajtok de semmi. Nyugtató, mégis olyan ijesztő... Látok valamit! Közelebb mentem, de ismét csend volt s azt a valamit sem láttam már. El tűnt? Nem! Ott van. Rossz irányba mentem volna? Egyátalán van olyan hogy jó irány?

-V/N-san!-Hang. 

Hallok valakit! 

Az én nevem mondja, de ki lehet ő? A hangja olyan nyugtató..

-V/N.- Újra meg szólalt.

Honnan jön ez a hang?

Megfordultam.

Tőlem messze egy ember állt..

Homályos! Alig látom...

A haja kétszínű, bal oldalt vörös míg jobb oldalt fehér. Nálam magasabb, bal szeménél mintha egy folt volna.

Nem látom!

Közelebb akarok menni, de nem tudok. Mintha nem lennének lábaim...Nem érzem őket! S ahogy előre akarok menni, nem tudok...Csak egy helyben állok.

El indul...Felém jön?

Igen.

Arca homályos, haja viszont félig fehér, félig vörös, viszonylag magas, fekete ruha és ő egy fiú? Nem látom az arcát! El ment mellettem....

-V/N-san! Midoriyanak el kellett mennie, de megkért hogy maradjak veled míg fel nem kelsz.-Már megint ez a nyugtató hang...Ez esetben remélem sosem kelek fel.

Várj! Álmodok?

Próbálom ki nyitni a szemem, közben kezem csipkedem. Ha ki nyitom a szemem, látni fogom a hang tulajdonosát...

-Hol vagyok?-A szavakat már szinte suttogtam, nem igazán tudom ki nyitni a szemem. A beszéd is nehezen megy, egyenlőre.

- Az orvosi szobában.-Ez a hang...Szemem óvatosan nyitottam ki, majd pár perc múlva rendesen láttam ki ül mellettem...A felemás hajú srác!

-Mi történt? Amúgy meg ki a f*sz vagy?- Mértem végig újra. Helyes! Mellém feküdhetne..

.-Todoroki Shoto, az osztálytársad..-Megfogok halni, túl helyes és a hangja egyszerűen megöl. Túl tökéletes.

-Értem...Miért vagyunk itt?-Lehet kicsit sokat kérdezek, ugyanis sóhajtott egyet...

-Recovery Girl szerint, a túl sok feszültség és izgalom miatt el ájultál. Midoriya volt bent eddig veled, csak haza kellett mennie. - Nézett rám. Végre látom az arcát!

- Gomene senpai hogy ennyit kellett fáradoznod értem. -Hajtottam le a fejem. Hiszen mind végig itt ült mellettem!

-Senpai? Mindegy. Legalább volt programom. -Ejtet egy apró mosolyt.

El fogok ájulni ettől a mosolytól!

-Arigatou senpai. - Végszóra Recovery Girl is be jött.

-Végre felébredtél (Név)!- Mosolygott rám. Fel keltem, itt van nagyi..Ez azt jelenti hogy Todoroki senpai itt hagy? Ez nem jó..Nem akarom! Ki tudja hányan néznek vagy érnek hozzá amíg nem vagyok mellette...

-Shoto...Menni kéne. -A felemás hajú lány akit meg mentettem jött be az ajtón.

-Gomene V/N-san. Viszlát!- Ekkor a felemás hajú lány megfogta Todoroki-senpai kezét és ki mentek az ajtón... 

Miért ért hozzá senpaihoz?! A keresztnevén hívta..Mit akar attól aki az enyém?

-(Név) nekünk is mennünk kéne, nem gondolod?- Mosolygott rám.

-De nagyi.- Egy mosolyt erőltettem magamra. Ahogy ki mentünk láttam ahogy Uraraka meg ölelte Todorokit...A felemás hajú lány a kapuban volt és gondolom senpait várta...Az én tulajdonomhoz ért Ura ribizli...Ezt még megkeserüli!

Vér, mindenhol...Egy holtest, s egy barna paróka...