Me as Neymar's girlfriend?

6.rész

-Én is szeretlek szívem!-pusziltam meg a lány ajkait.-Milyen lila a szád! Fázol?-kérdeztem.
-Ühüm, egy kicsit!-bólintott a szerelmem.
-Na gyere!-emeltem ki a medencéből.

Gyorsan lefürödtünk mindketten és ágynak estünk, de mivel egyikünk sem tudott aludni, ezért lementünk a nappaliba. Feltettem Teo-t a konyhapultra és az ajkainak estem,de ezt a telefonja zavarta meg ugyanis valami Bruno hívta... OOOOOHHH, hogy az a Bruno... Értem.

-Haló? Sziaa! Igen persze mond csak! Aha, oké, jó ott leszek! Szia Bruno!-tette le a telefonját.-Na hol tartottunk?-hajolt vissza egy újabb csókért,de elléptem tőle.-Hé szívem! Mi a baj?
-Mi az, hogy mi a baj?-akadtam ki.

Teo szemszöge:

-Mi az, hogy mi a baj?-emelte meg a hangját. Egyből Leo ugrott be... Ő is mindig kiakadt és kiabált velem a semmiért. Ahogy Neymar megemelte a hangját összerezzentem és a könnyeim is folyni kezdtek.-Most meg minek bömbölsz? Huh? Talán a kis Brunocskáddal van valami?-kiabált tovább.
-Bruno a menedzserem és tudtommal veled járok! És azért hívott, mert holnap Amerikába utazunk max 3 hétre!-kiabáltam hisztériásan.-És ha tudni akarod, nem miatta bőgök, hanem miattad, mert kiabálsz velem és nem bírom ha kiabálnak velem, mert Leo folyamatosan ordít velem és kicseszettűl elegem van ebből!-néztem a barátomat könnyes szemekkel.-Most jobb lesz ha haza megyek...-indultam meg az emelet felé. Elvettem a cuccaimat és már indultam is le.
-Ne haragudj... Nem tudtam... Nem akartam veled kiabálni, csak amikor hallottam, hogy közöd volt Brunohoz, azt gondoltam, hogy még most is van viszonyod vele...-sóhajtott.-Kérlek ne menj haza!-könyörgött.
-Egyetlen egy éjszakát voltam együtt Brunoval, de az is hiba volt és már semmi közünk egymáshoz, és most muszáj haza mennem. Szeretlek!-öleltem át a barátom.
-Én is szeretlek, de elviszlek!-simogatta meg a hátamat.
-Nem kell köszi!-mosolyogtam.
-De de! Ragaszkodom hozzá, hogy haza vigyem a barátnőmet!-akadékoskodott.

Végül beadtam a derekam és hagytam, hogy haza vigyen. Amiután leparkolt a kapunk előtt,kiszáltt és bekísért az ajtóig.
-Sajnálom cica,hogy kiabáltam veled...-nézett rám megbánó szemekkel.
-Semmi baj!-mosolyogtam rá, majd szorosan megöleltem.-Hiányozni fogsz -dünnyögtem a mellkasába.
-Te is nekem...-puszilt bele a hajamba.-Szeretlek!
-Én is szeretlek... majd írok,oké?-engedtem el.
-Oké -suttogta.
-Mikor méssz vissza Párizsba?-kérdeztem miközben megsimítottam az arcát.
-Majd csak jövőhéten -felelte.
-Valoszínűleg miután haza jöttem Amerikából, maradok itthon Brazíliában!
-És mikor jössz Párizsba?
-Nem tudom szívem! De mostmár ideje bemennem...
-Oh,oké! Aludj jól cica!
Neymar a kezeit a derekamra fonta és a meleg ajkait az enyémhez nyomta. Miután elváltunk egymástól, megvártam amig elmegy és bementem. Felvettem a pizsim és összepakoltam,majd ágybabújtam,hogy egy pár órát még aludhassak.

-Sziasztok!-köszöntött Bruno a reptéren.-Remélem mindenki jól aludt és várja már,hogy induljunk. Fotózások,divatbemutatók tömkelege! Ha ügyesek lesztek nem kell 3 hétig maradnunk!
Felszálltunk a gépre és egyből el is aludtam. Kb 6 óra mulva meg is érkeztünk Portlandbe, be check-oltunk a hotelba és elfoglaltuk szobánkat. Én Claire-el és Chelsea-val voltam együtt egy szobában.
-Na jó csajok ez a szoba álomszép!-szólalt meg Claire.
-Szerintem is!-bólintottam.
-Itt akarok lakni!!!!-ugrándozott Chels.
-Nekem muszáj lefürdenem!-hajítottam le a bőröndöm az egyik ágyra.
-Oké, mi addig lemegyünk és megkeressük a többieket!-mondta Claire és kimentek.
Leültem az ágyra és felhívtam Ney-t.
-Ola cica!-kiabált bele a telefonba.
-Ola! Megérkeztünk!-mosolyogtam.
-Hála istennek! Már megijedtem! Davi, mostmár hagyjál!-nevetett.
-NEYMAR! SZÉPEN BÁNJ A GYEREKKEL!-kiáltott a háttérben egy női hang.
-Ki az a Davi?-kérdeztem.
-A fiam!-mutatta a gyereket.
-Neked van gyereked?-csodálkoztam.
-Aham,majd megismered,de most megyek cicám,mert megyünk vidámparkba! Örülök,hogy megérkeztél! Szeretlek!-hadarta.
-Én is szeretlek!-nyomtam ki.
Ledobtam a telefont az ágyra és elmentem fürdeni. Egy szál fehérneműben kotorásztam a bőröndömbe amikor kopogtak.
-Gyere!-kiáltottam.
-Szia Teo!-köszönt Bruno.
-Te meg mit keresel itt?-kaptam magam elé a törölközőt.
-Ugyan szépségem erre semmi szükség!-lépett közelebb,majd elvette a törölközőt a mellem elől. -Még mindig nagyon csábítóak a melleid Teo!
-Ne már Bruno, barátom van!-tiltakoztam.
-Na és? Amiről nem tud nem fáj!-fogta meg a derekam.
-Miért jöttél?-kérdeztem.
-Azért,hogy lassan gyülekezünk... de előtte még belefér egy kis játék, nem?-hajolt közelebb az ajkamhoz és gyengéden megharapta.
-Nem szeretném,Bruno!-tettem a kezem a mellkasára.
-Tudom,hogy szereted ha kielégítelek!-kapott fel az ölébe és ledöntött az ágyra.
Végig csókolta a testem, probáltam ellökni magamtól,de annyira jól esett! Lehúzta a bugyimat és bele csókolt a nőiességembe,majd elkezdte mozgatni a nyelvét.
-Bruno... kérlek ne...-sóhajtottam, mire még gyorsabban kezdte mozgatni a nyelvét.
-Imádom ha a nevemet sóhajtozod!-mordult fel. Egy perc mulva már remegve elélveztem és többért könyörögtem.

Nagyon bűnösnek érzem magam emiatt... én Neymart szeretem!