Rózsák

Hetedik rész

Peti vissza vitt Alexhez, akinél most az utolsó mentoráltja volt. Nem beszéltem még ezzel a fiúval de nagyon tehetséges. Erõs mezõny ez az idei év. A fiú Bogival duettezett, de, hogy mit azt nem tudom mert a végére értem oda. Peti most nem jött be a próbaterembe mert ment találkozni valakivel.

- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva mikor a próbaterembe értem.

- Sziaa Iza! - köszönt nagy mosollyal Bogi nekem.

A fiúk is köszöntek majd Alex intett, hogy üljek oda mellé.

- Szerintem ügyesek voltatok, jó lesz ez. Meglepõen passzol a hangotok, mert az elején féltem milyen lesz de atom jó. -dicsérte meg õket Alex.

A versenytársam össze szedte a cuccait kicsit még beszélgettek aztán elköszönt és el is indult vissza a szobájába.

- Te mit csinálsz ilyenkor itt Iza?-kérdezte Bogi mosolyogva.

Szerintem sejti, vagy talán tudja is.

- Õ az én esti programom. - dicsekedett fülig érõ szájjal Alex.

- Igen?!- kacsintott ránk Bogi.

- Így van. - mosolyogtam én is.- És neked lesz esti programod valaki?-néztem rá vigyorogva.

Természetesen nem felejtettem el Petit.

- Áh , dehogy. Otthon leszek, szerintem filmezek. Miért meg akartok hívni magatokkal? -kérdezte nevetve.

- Jesszus dehogy, ma Iza csak az enyém. - háborodott fel Alex.

- Jó-jó. - öklözött Bogi Alex vállába.

Bogi felkelt és levette a kabátját a fogasról, ezért gondoltam én is követem õt. Már nagyon vártam, hogy elinduljuk és kettesben töltsük az estét.

- Elárulod merre leszünk ma?-kérdezte meg tõlem Alex.

- Meglepi.-kacsintottam rá.

- Na én nem is zavarok tovább. Majd holnap jövünk Alex. - mosolygott rá a lány. - Legyetek jók. Sziasztok! -köszönt el tõlünk és kiment.

Alex nem szólt semmit csak oda lépett hozzám és megcsókolt.

Nem mondott egy szót sem de azt éreztem hiányoztam neki. Minden szó nélkül mondta.

Szorosan összesimulva ölelkeztünk. Nem akartam elengedni, nem akartam, hogy véget érjen a pillanat. Csak egy csók volt, de a délelõttinél is intimebb volt, már ha lehet így nevezni egy csókot.

A derekamat szorosan ölelte én pedig a nyakába fontam a karom.

Volt köztünk egy kis méretkülönbség ezért lábujjhegyen álltam.

- Hiányoztál! -súgta a fülembe.

- Te is hiányoztál Alex.

Kiléptünk a terembõl, miután össze szedtük a cuccunkat, majd Alex bezárta az ajtót és elindultunk az épületbõl kifele.

- Merre megyünk végül?-érdeklõdött.

- Hát elõször elmegyünk egy étterembe, és sokáig úgy gondoltam kajáljunk meg ott, de átgondoltam. Elvitelre kérünk kaját, és ki ülünk a Margit-Szigetre.-mesélte neki a terveimrõl.

Alexnek látszólag tetszett a terv, vagyis legalább nem utálta.

Oda értünk az autójához,beültünk és navigáltam, hogy merre menjen.

Azt nem mondtam neki, hogy mit eszünk. Útközben az egyik lámpánál megszólalt Alex egyik zenéje, és persze adott is rá kakaót aztán elkezdtük nyomni.