Te, én és a naplemente

1. fejezet

Angol után, mint egy csorda, rohantunk le a lépcsőfokokon. Az egyik sulis barátnőm, Ria egyből letámadott a kérdéseivel.

- Szia! Hogyhogy nem voltál reggel suliban? Valami baj volt otthon? Beteg voltál? Mi történt?
- Heló! Nem csörgött az ébresztő órám, aztán a kocsim gumiszerelőnél maradt.
- Oh! A lényeg hogy itt vagy. Képzeld olyat álmodtam. Összejöttem Gergővel!

Ria már ötödikes korunk óta szerelmes Gergőbe, de még mindig nem jött össze nekik. Talán ma lesz a nagy nap. Ki tudja?

- Úristen és miket csináltatok?- kérdeztem nem túl nagy lelkesedéssel.
- Csókolóztunk, ölelkeztünk, beszélgettünk. Tudod, minden olyat amit a szerelmesek szoktak csinálni.

Amint Ria ezt a mondatot befejezte, felértünk az osztályba és elkezdődött amit a tanárok úgy hívnak, hogy zsibvásár. A fiúk üvöltöztek és perverz vicceket mondtak, a lányok kimentek a folyosóra. Pár ember egymás mellé ült és úgy beszélgetett, és voltak emberek akik ettek.
Mielőtt elkezdődött a következő óra, kb. 15 ember kérdezte meg, hogy hol voltam. Nem értem minek érdekli őket ez annyira!

- Jó napot, hölgyeim és uraim! - jelent meg a matek tanár az osztályban.
- Jó napot! - szólt az osztály.
A matek óra (szerencsére) gyorsan eltelt. Fogalmam sincs, hogy miről tanultunk éppen, arról se, hogy hogy kell azt kiszámolni. Na sebaj, majd megkérdezem otthon apát.

- Na akkor, hádzi feladat. - szólalt meg a tanár. Nem értem miért kell így mondani a házi feladatot.
Óra végén elkezdődött újra az üvöltözés. Ez már nem volt furcsa dolog, de ami azután történt annál inkább. Alex hozzám szólt. Kovács Alex, az osztály leghelyesebb fiúja. 170 centi, jó a humora és az egész iskola odavan érte. A családaink mostmár több mint 5 éve együtt járnak nyaralni és együtt ünnepeljük az ünnepeket.

- Lea! Akkor mikor megyünk a wellnessbe?
- Öhm...ööö...március 2. azt hiszem, de nem biztos. - nyögtem ki végre valamit a számon.
- De jó! Éppen akkor írunk föci tz-t.
- Tényleg?
- Aha.
A beszélgetésunk véget is ért. Akkor hátrafordult hozzám Olívia, egy másik nagyon jó barátnőm.
- Mizuuu? Unatkozok.
- Hát...reggel meghaltam aztán a hullaházban random felkeltem. Veled? - válaszoltam neki viccesen.
- Semmi különös, én itt vagyok már fél nyolc óta.
- Jól van, elaludtam!
- Szerencsés. Kémián írtunk. Panni néni nem volt jó kedvű. Olyan kérdések voltak amikről még nem is tanultunk!
- Haha. Én nem voltam iiiitt. Nem voltam itt. Nem voltam itt. Nem voltam itt. - énekeltem - És hogy mennek a dolgok Dáviddal?
- Jaj ne is mondd. Most nem válaszol.
- Ki nem válaszol? - csatlakozott a beszélgetéshez Dorka.
- Olívia pasija. - válaszoltam.
- Kinek a kije????? - kérdezte meglepetten Dorka.
- Ohh, upszikaaa.
- Haha, csak vicceltem, már nekem is mondta Oli. - Oli... Dorka szeret beceneveket adni a barátnőinek. Én sose képzeltem, hogy így hívnám Olíviát.
- Na de miket írogattok? - váltottam vissza az eredeti témára.
- Ööö... tudod ilyen: Milyen volt a napod? Hogy vagy? Micsi? Szeretlek! stb.
- SZERETLEK??? - hökkent meg Dorka.
- Ja igen, tegnap megírtam neki.
- És azóta nem ír vissza?- kérdeztem, miközben próbáltam összekötni a szálakat.
- Igen.
- Jaa! Már értem. Lehet ez kicsit korai volt neki.
- De miért? Már vagy két hónapja együtt vagyunk.
- Lehet, de valakinek nem ennyire egyszerű felismerni az érzéseit.
- Szerintem írdd meg neki, hogy nem muszáj válaszolnia. Csak akkor mondja ki, ha ő is így érez. - adott romantikus tanácsokat Dorka.
- És addig mit csináljak?
- Tegyél úgy mintha ez az egész nem történt volna meg. - válaszoltam.
- Lehet, hogy az egy jó ötlet. Sőt biztos.
- Igen, az a legjobb, Lee!- Lee... Dorka és a becenevei... Bár, egész jó.
- Amúgy nem tudja valaki, hogy hol van Zoli bácsi? - kérdezte Liza, a padtársam.
- Lehet lyukas óra lesz. - üvöltött fel az osztályban Konrád.
- Ezaaaaaaz- szólalt meg Alex. A gyönyörű, helyes, cuki Alex <3.

- Dávid szokott telefonozni a suliban? - fordultam vissza a barátnőimhez.
- Persze, állandóan. - válaszolt, elég büszkén Olívia.
- Akkor írj rá most! - mondta Dorka.
- Nem is tudooom. Mi van, ha sose fogja nekem azt mondani, hogy szeret?
- Akkor egy f@szkalap. - válaszoltam neki nőies eleganciámmal.
Pár perccel később meg is tudtuk a választ. A beszélgetés:
Olika❤🥰😍😘: Szia manókám!
Szejejmem❤: Szia életem! Mizu?
Olika❤🥰😍😘:Semmi, csak szeretném, ha tudnád, hogy nem kell elsietnünk a dolgokat. Ha már te is úgy fogsz érezni, csak akkor mondd ki!
Szejejmem❤: Tudod, sokat gondolkoztam a tegnapi üzeneteden és eldöntöttem, hogy én is SZERETLEK!!!❤
Olika❤🥰😍😘: Tényleg?
Szejejmem❤: Tényleg.
- Úristen de cukik vagytok! Bezzeg én és Dani. Hozzám se szól - szomorkodott Dorka.
- Nyugi, te is biztos tetszel neki. Ha nem vagy suliban mindig rólad kérdezget. - nyugtattam meg.

- Gyerekek! Csönd legyen! Zoltán tanárúr ma nem tud eljönni, úgyhogy menjetek szépen ebédelni! - jött be az egyik legszigorúbb tanár.
- Ülünk egy asztalhoz? - kérdezte Ria.
- Aha, persze. Dorka, Olívia, ültök hozzánk?
-Igen.
- Naná!
Ebéd közben pletykáltunk egy kicsit a lányokkal, majd tesin szokásosan meghaltunk. Amikor indultam az autómhoz valaki megszólított hátulról:
- Várj, Lea! Hova mész?
- Szia Dominik! Miért kérdezed?
Dominik a másik kiszemeltem. 11. osztályos most. Vicces, okos és jól el tudunk beszélgetni. Bár  a kinézete... nem annyira jó. Szőkésbarna haja oldalt fel van nyírva, középen egy hosszú lófarokban lepereg a vállára. 160 centi lehet, a lábai extra vékonyak. Mondhatjuk úgy is, hogy "sörhasa" van, bár meg vagyok győződve arról, hogy nem iszik.
- Felétek sétálok haza. Gondoltam, ha hazamész elvihetnél.
- Ja, igen hazamegyek. Ülj be nyugodtan! - válaszoltam neki, miközben a pillangók a hasamban nagyon, nagyon jól érezték magukat.
A kocsiúton végig beszélgettünk. Imádtam minden percét. Aztán láttam, hogy Alíz hívja. Felvette, majd hallottam, ahogy köszönt neki.
- Szia szívem!

Szia szívem??? Ez mégis mit jelentsen? Együtt vannak? Neeee!
- Ez a ti házatok? - szakítottam meg a kínos csendet.
- Öhm...ööö...jaaa, igen.
- Akkor szia! Találkozunk holnap!
- Szia! Köszi, hogy elhoztál!
- Szivi!
Ez volt életem legkínosabb beszélgetése. Komolyan mondom. Meg se ölelt. Mondjuk miért is ölelt volna meg? Nem vagyunk együtt, még barátoknak sem nevezném magunkat. Most úgy tűnik, hogy Alízzal vannak együtt. Mondjuk Alízzal? Mit lát benne? Na mindegy!

- APA! ITTHON VAGY? - kiabáltam fel, amikor hazaértem.
Semmi válasz. Egyedül vagyok otthon. Felnyitottam a laptopomat és megnyitottam a Netflixet. Hat órával később hirtelen meghallottam anya hangját.
- LEA! JÖSSZ VACSIZNI? HIDEGET ESZÜNK.
- AHA!
Megvacsoráztam, tanultam egy kicsit és már indultam is zuhanyozni.
- Ájgátjú. Ólnájt. Jórmájsztarlájt. Ájnídjú... - énekeltem a zuhany alatt.
Megszárítottam hajam, fogat mostam és indultam aludni. 11 óra volt. Úgy gondoltam hogy ma már nem fogok Netflixezni. Lekapcsoltam lámpát, lehunytam a szemem és reméltem, hogy holnap valaki megcsókol. Jó éjszakát!