Golden years - George Weasley f.f.

11. fejezet

Hayley Arrow szemszöge:

A büntetés után nagy nehezen rávettem magam ,hogy visszamenjek a klubhelységbe, hisz tudtam ,hogy Draco nem mondott le arról ,hogy elmondjam mit is csináltam.

Amint beértem ott is volt ,ahogy Theo és Rebeka is akik éppen beszélgettek az egyik kanapén. Enzo pedig pár sráccal beszélgetett a szoba végében. Draco viszont pont úgy ült, mint amikor elmentem. Az arca érzelem mentes volt, és utáltam beismerni, de pont úgy festett mint az apja. 

- Hayley, beszélnünk kell. -ugrott fel amikor meglátott. Erre a kijelentésre a közelben ülő Theo és Rebeka is felfigyelt.

- Rendben. Miről van szó? -tudtam ,hogy nem veszi be azt ha hülyének tettetem magam ,de egy próbát megért.

- Négyszemközt. -mondta majd kivonszolt a folyosóra. Erre már Enzo is felkapta a fejét, és oda ment Theoékhoz.

Amikor az egyik elhagyatott folyosóra értünk Draco nem kezdett el beszélni, várta ,hogy én kezdjek beszélni. Vagy inkább vallani.

- Mit szeretnél hallani? -kérdeztem párperc csöndben állás után.

- Miért lógsz annyit Diggoryval? - sajnos a hangneme is olyan volt mint amit az apja szokott használni, nem a mindennapokon. Akkor amikor valakire mérges volt.

- Mert az egyik jó barátom. Mi a problémád Ceddel?

- Legfőképpen a barátai. A legtöbb félvér vagy sárvérű és mind hugrabugos. -olyan undorral mondta ezeket a szavakat, hogy legszívesebben leordítottam volna ,hogy mit is képzel magáról. Ehelyett egy pofont kapott. Egy elég erőset. Ami viszont nem tetszett a csuklómnak ami eltört a tavalyi incidens alatt és nem gyógyult a legjobban. Amikor bevertem Georgenak szorítót kellett hordanom. De megérte.

- Mi a fasz?- Nem éreztem jogosnak a kérdést, éppen nagy undorral a fején beszélt a barátaimról. Mit várt?

- Mi a fenét vártál? Hogy majd azt mondom milyen igazad van? Hát azt várhatod ugyanis nincs. Nem kevesebb egyikük se csak azért mert nem varázsló mindkettő szülőjük vagy mert nem gazdagok. Tudod mit meg nem adnék egy apáért és anyáért? Pont leszarom ,hogy varázsló vagy nem. Ki le nem szarja? Legalább ők szeretetben nőttek fel ami ránk egy fikarcnyit sem igaz.

- Na és mire mennek az szeretettel? Gondolkozz már. Mi a fene történt veled? -köpte a szavakat és ugyan olyan fejet vágott mint amikor róluk beszélt.

- Velem mi történt? Inkább veled. Nem én viselkedem úgy mint az apád. Pedig mindig azt mondtad ,hogy ő az utolsó ember akire hasonlítani akarsz. Hát sajnálom ,de ez nem jött össze. - talán ez volt a legfájdalmasabb dolog amit mondhattam volna. De már késő volt.

- Elmondom neked, drága Haylet...Nem csak én lettem olyan amilyem sose akartam lenni. Te is pontosan úgy bujkálsz magad elől ,mint ahogy apád tette. Csak nehogy ugyan oda juss. -ezek után megfordult és elment. De láttam a bűntudatot a szemében. Pont úgy , mint ahogy az enyémben is ott volt.

A könnyek csak úgy lefolytak az arcomon, nem volt erőm letörölni őket, vagy megállj parancsolni nekik.

Álltam ott párpercig majd elindultam a csillagvizsgálóba és csak akkor vettem észre ,hogy elszaladt az idő amikor a nap elkezdett feljönni.

---

Nem akartam visszamenni a klubhelységbe ,de muszáj volt hisz nem a sulis ruhám volt rajtam. Így lassan visszalopóztam a szobába ahol Rebeka még aludt hisz még nagyon korán volt és barátnőm nem a korán kelésről ismert. Én sem, szóval megfordult a fejemben ,hogy visszafekszem. De nem lett volna sok értelme. Így csak bementem a fürdőbe és átöltöztem. Az éjjel sikerült elfelejtenem a Dracos dolgot ,de amint elég éber voltam ,hogy emlékezzek újra pofonvágott az egész. Veszekedtünk már elég sokszor ,de nem ennyire.