Golden years - George Weasley f.f.

1.Fejezet

Hayley Arrow szemszöge

Sötét volt. Magas fák vettek körbe. Szóval egy erdőben vagyok, jó tudni. De mi a fenét keresek én itt? Ez nem az az erdő ami a kúria mellet van az biztos. Ez sötétebb és sokkal hátborzongatóbb.

Mintha valami furcsa zajt hallottam volna.Valaki van itt ez biztos. De ki? Erre a kérdésemre hamar választ is kaptam. Egy nagy fekete kutya ugrott elő a fák közül. Felsikítottam amint megláttam. Nem mondanám magam félősnek de ez kutya olyan volt mintha magával a halállal találkoztam volna. Sötét bundája kócos volt ,szürke íriszei kihaltak na és persze úgy vicsorgott hogy a legbátrabb varázsló is elhúzná a csíkot ha meglátná.

Pálcámat kerestem zsebembe de semmi értelme nem volt. Nem volt nálam. Érdekes, mindig nálam van. Szerencsémre tudok egy kicsit a pálca  nélküli varázslásról. De amikor azt mondom kicsit azt vedd úgy hogy annyira kicsit mint amennyit a házmanók tudnak a szabadságról.

Mikor feleszméltem észre vettem hogy sehol sincs a kutya. Körbenézni se volt időm valami beleharapott a lábamba és vonszolni kezdett. Nem fájt különösebben ,éppen hogy annyira harapott meg hogy vinni tudjon. Persze sikítozni azért sikítoztam hisz mégis csak egy fekete kutya vonszol éppen valami erdő közepén. Nem Tull megszokott ugye? Nekem se.Pedig nekem aztán érdekes életem van. 

Próbáltam a pálca nélküli varázslatot ,de semmi. Semmi féle varázslat nem ment. Mintha valami blokkolná, és ez egy cseppet sem nyugtatott meg. 

Körül-belül 3 percig még vonszolt a kutya. De az után, sötétség.

Verejtéket izzadván kelek fel az ágyban. Csak egy álom volt. Ami meg kell mondjam eléggé valóságos volt.

Visszaaludni már nem sikerült szóval inkább a tegnap érkező levelekre írtam meg a válaszokat. Nem kaptam sokat, csak egy-kettőt. Azok se hivatalosak voltak, egyszerű baráti levelek.Egy kivételével. El se olvastam rögtön széttéptem. Majd természetesen véletlenül felgyújtottam.

Viktor levelére válaszoltam az először. Legjobb barátom persze megint leszidott ami miatt nem fogunk szeptembertől ugyan azon iskolába járni lényegében az én hibámból. Hát igen ,ha legközelebb titokban vacsora idő alatt a bájitalteremben főzök, figyelek arra hogy ne robbanjon fel és sérüljön meg 14 diák. 

Gyorsan megvoltam a levél megírásával így reggeliig még volt időm olvasni amit természetesen ki is használtam. Megint a Rómeó és Júliát olvastam. Nem vagyok nagy romantikus. Életemben csak egyszer voltam szerelmes ha lehet ezt annak mondani.Na de a lényeg hogy annak nem lett jó vége. Szóval inkább maradok az egyéjszakás kalandoknál.

Egy órával később jött is Poppy az egyik házimanónk hogy a reggeli készen áll.  A pompás hír hallatán rögtön felpattantam és elindultam lefelé.

Amikor leértem nagyapám már ott várt. 

-Reggelt.

-Reggelt.Rémálmod volt?-szóval hangos voltam.

-Igen ,egy eléggé érdekes..

-Szeretnél megint beszélni Dr. Avvansal?

-Nem, nem. Rémálmai mindenkinek vannak...inkább csak együnk.

-Ahogy óhajtod.-ezzel lezártuk a témát és csöndben neki láttunk enni. 

Mind ketten ugyan azon gondolkodtunk. A tegnapi prófétán. Az aurorok már kijöttek s, átnézték a telket a mellette lévő erdővel együtt. A nagyapám egy nagy embernek számit a Minisztériumban így amikor aurorokat kért a birtokra és persze az én biztonságom véget mellém is, mondjuk úgy hogy nem egy vállalkozó volt.

A nap többi része eléggé unalmasan telt. Olvastam, ebédeltem megint olvastam ,vacsoráztam ,megfürödtem majd lepődjünk meg megint olvastam ,de most kivételesen egy levelet. Rebeka írt. Gyerekkorunk óta legjobb barátnők vagyunk viszont mióta elmentem a Durmstrangba nem beszélünk sokat. Most viszont meghívott egy buliba. Hülye lennék kihagyni. Csak az a baj hogy a nagyapám meg hülye lenne elengedni. Ez viszont engem nem szokott megállítani. Hisz mint tegnap majd szombaton is kitudok mászni a balkonon.