Golden years - George Weasley f.f.

18. fejezet

Hayley Arrow:

Valamiért Gerogeval könnyű volt beszélni, könnyebb mint az elmúlt időben bármi. Lehet ez volt az oka annak ,hogy napfelkeltéig vele voltam. Na meg persze annak is ,hogy végig beszélgettünk. Mindenről, semmiről. Vicces volt, de nem ismerném ezt be neki soha.
Thomas nem ért el. Nem volt hatalma felettem ,mégha csak pár órán keresztül is.
Amikor visszaértem a szobánkba Rebeka az ágyán ült, mintha sírt volna. Felkapta a fejét amikor beléptem.
- Nem tudom ,hogy hol voltál. Nem tudom mi történik veled. De féltelek és nem tetszik amit látok. -elcsuklott a hangja, és azt kívántam bárcsak elsüllyednék.
- Sajnálom, én sem tudom. De ne foglalkozz vele, vannak fontosabb dolgaid is, mint például az esküvő.
- Nem érdekel a kurva esküvő. Te érdekelsz. -kiabált, és bármennyire nem akartam eszembe jutott Thomas.

- Akkora egy hülye vagy! Semmire nem vagy jó még így elvarázsolva se, hülye liba!-köpte arcomba a szavakat.
-Sajnálom.
-Sokra megyek vele. Szerencsés vagy ,hogy nem hagylak el. -mondta majd ellökött ,neki egy szekrénynek.
- Sajnálom.-suttogtam könnyeimmel küzködve.
- Fogd már be!-megpofozott. A fejem neki csapódott a szekrénynek. Elájultam.

Észre se vettem ,de sírtam. Nem kaptam levegőt.
Egy
kettő
három
négy
öt
hat
hét
nyolc
kilenc
tíz..
Elájultam.

—-
Nem akartam beszélni róla mi történt. Nem akartam ,hogy tudjak emlékszem valamire amit Thomas tett. Nem akartam emlékezni. Azt mondtam nem tudom mi történt. Nem kérdezgetett senki.

Az orvosnál voltam, 3 napig azt mondták ott kell maradnom. Első éjjel nem tudtam aludni. De amint léptek hangját hallottam becsuktam a szemem. Nem ismertem fel a léptek ritmusát, ötletem se volt ki lehet az. Aztán meghallottam a hangját és nyugalom fogott el.
- Gondoltam ,hogy aludni fogsz. De reménykedtem fent leszel még. -megállt, de folytatta is rögtön- Olyan jó lenne mindent elmondani neked, de még nem tehetem. Pedig mindennél jobban azt szeretném, hogy tudd. -adott egy puszit a homlokomra és kisétált.

Mit tudna nekem George mondani ami ilyen fontos? Akart velem egyszer beszélni de elküldtem. Lehet hozzá köze? Semminek nem volt értelme. 

Eszembe jutottak Sirius levelei.

-Tudnom kell mi folyik itt.-súgtam magam elé es elindultam a szobámba. Rebeka mély alvó volt mindig is, tudtam nem fog felkelni ha bemegyek.
Igazam is lett, Rebeke nem ébredt fel de meg se mozdult. Ott volt a kezemben 3 levél. Mind az apámtól. Ahogy az orvosi ágyon ültem elgondolkoztam biztosan akarom e ezt. De tudtam sehogy máshogy nemtudhatom meg az igazságot.

Drága Hayley,
nem tudom mennyit tudsz anyádról. Remélem nagyapád nem rejtegeti előled ki is volt, milyen is volt. Túlságosan jó volt ahhoz az édesanyád. Ha többet megtudsz róla akkor többet megtudsz magadról. Keresésed a kúriában kezd, a nagyapád nem olyan ravasz mint hiszi.

Drága Hayley,
látom nem olvasod amit írok, de nem baj. Tudom egyszer elolvasod, csak azt remélem nem lesz túl késő. Tudom azt hiszed már rájöttél kiben ne bízz meg, de ez messziről nem igaz. Tartsd nyitva a szemed.

Drága Hayley,
mindennap egyre-egyre megy ki az élet a szemedből, mintha valami elszívná. Mintha valaki elszívná. Menj a könyvtárba a tiltott részre. A leghátsó sorokban keress egy könyvet aminek élénk piros színe kifog tűnni a többi közül.

Amint elolvastam elindultam a könyvtárba. Rögtön megtálaltam azt a könyvet amiről Sirius beszélt, de ez egy napló volt. Anyám naplója. Jobban mondva a közös naplójuk.
Az egyik lap sarka bevolt hajtva.

1977.május 8.
Kedves naplóm,
apámmal megint összevesztem. Nem tudja elfogadni ,hogy Siriust kitagadták. Pedig ez nem rossz dolog, a családja borzalmas. Sirius nem tett semmi rosszat, sőt ő jót tett. Én büszke vagyok rá ,de apu nem bírja elviselni. De engem már nem érdekel ha nem fogadja el akkor engem elfelejthet. Ahogy az unokáját is.

Lépteket halottam. Túlságosan feltűnő lett volna ha magammal viszem a naplót szóval inkább otthagytam. 

Gyorsan kifutottam és visszamentem aludni. 

---

Amint kiengedtek Dumbledore hivatott magához.

- Hogy érzed magad?

- Megvagyok, köszönöm. 

- Emlékszel, igaz?-amint kimondta felkaptam a fejem amivel eddig a padlót pásztáztam.

- Honnan? -néztem rá értetlenül.

- Nem a semmiért ájultál el. Nem kell elmondanod mire emlékszel. Senkinek nem kell ha nem akarod. Segíteni szeretnék. Ha többre akarsz emlékezni akkor segíthetek benne.

- Elnézést, de miért akarnék emlékezni?

- Mert egyszer fogsz emlékezni. Minden lassan előjön. Lehet jobb lenne ha nem hirtelen jönnének vissza az emlékeid. 

- Nem. Nem. Nincs erre szükség, köszönöm , de nem. Sajnálom. -mondtam majd kisétáltam az irodából. A fejem tele volt gondolatokkal és féltem nem mind az enyém. 

---

Csak borongtam a folyosókon. Nem akartam senkivel találkozni és reménykedtem nem fogok. De a hangok nem hagytak nyugodni. Thomas nem hagyott nyugodni. Mérges voltam. Fáradt. 

Észre se vettem és már a seprűmön ültem. Már messze jártam. Odáig nem értek el se a hangok se Thomas. Semmi nem ért el. Szabadság. 

Ahogy a hideg levegő az arcomba csapott mosolyra húzódott a szám. Órákig repültem. 

---

Az egyetlen gond a repüléssel az volt, hogy belelett fejeznem egy ponton. Lekellett szállnom, vissza kellett engednem a fejembe mind azt amitől menekültem. Utáltam leszállni a seprűmről. 

Rebeka a tanulással próbálta elterelni a figyelmem, de az nem érdekelt. Habár nem tudom kit érdekelne hogy Piton beszél. 

A könyvtárban tanultam Rebekával. Ő tanult ,én pedig kinéztem az ablakon és azon gondolkodtam mikor tudnék vissza menni anyám naplójáért. De aztán Rebeka kizökkentett a gondolataimból. 

- Hayley tudom ,hogy nem érdekel. De megkell csinálnod a leckéd.

- Tudom, csak álmos vagyok. 3 oldal kell még ugye? -néztem a bájital házimra ami másnapra kellett ,de azt sem tudtam miről írok. 

- 2 elég. Vagy írj nagy betűkkel. -mondta majd tovább írta a sajátját. 

Belekezdtem a maradék 2 oldalamba és reméltem eltereli elégé a gondolataim minden másról. Meglepően bevált, nem annyira mint a repülés. Igaz az agyam annyira fáradt volt, nem tudtam több dologra koncentrálni egyszerre. Örültem arra tudtam koncentrálni ,hogy megírtam azt a pár oldalt. 

Fáradt voltam, de mégis amikor felmentem a szobámba és befeküdtem az ágyba nem tudtam aludni. Órákon át csak bámultam a plafont. Nem mentem ki repülni, féltem. Féltem találkozok valakivel. Egy vörös hajú fiúval. Akin túlságosan sokat járt az agyam.