Golden years - George Weasley f.f.

12. fejezet

Hayley Arrow szemszöge: 

Theo válla felett pár iratot olvastunk. Korházi iratokat, titok tartás. Annyit kitudunk belőle venni ,hogy valakinek egy terhességet kapcsolatos beavatkozása volt. A titoktartás hiányos, de a lényeg az ,hogy senkinek nem beszélhet arról ami  1987. december 19. történt. 

- Hayley.. az nem a szülinapod? -nézett fel Rebeka az iratokból?

- 10 évvel a születésem után ,ja. 

---

Este nem sokat aludtunk, még vagy tízszer átnéztük a papírokat aztán hajnali négykor bealudtunk. Reggel kilenckor arra keltem ,hogy valaki leönt jéghideg vízzel. 

- Mi a fene? -ültem fel majd néztem a legkevésbe sem szépen Enzora aki az arcom láttán futni kezdett. Én pedig követtem. Rebeka és Theo is felkeltek a kiabálásra. 

Követtem őt a klubhelységbe ahol nem voltak sokan, de akik ott voltak azok furcsán néztek az előttem futó Enzora és rám ahogy tiszta vizesen kergetem őt. 

- Ha egyszer elkaplak én esküszöm megöllek. -kiáltottam ahogy kifutott a klubhelységből. 

Ez ment egy ideig, addig amíg McGalagony ránk nem szólt és küldött minket vissza a szobánkba. 

- Azért még később megöllek. -mutattam magamra. 

- Jólvan-jólvan, megértettem. Nagyon szeretsz.-mosolygott majd megint elfutott. Én viszont már nem futottam utánna. 

- Hát veled meg mi történt? -kérdezte az arra sétáló Ced.

- Túl sok minden -mondtam egy sóhaj  keretében.- Tegnap Thomas megcsókolt.

- Úgy tudtam ,hogy ez megfog történni. Mesélj el mindent.- mondta egy kicsit vékony hangon ,de csak megforgattam a szemem és megszárítattam magam vele. A pálcámat a szobámba hagytam, hisz nem volt túl sok dologra időm. 

- Menjünk valamelyik elhagyatott folyosóra.Ott elmesélek mindent. -mondtam majd elrángattam az egyik elhagyatott folyosó végére ahol letudtunk ülni. 

- Hallgatlak. -helyezte magát kényelembe -már amennyire lehetett-.

- Tegnap nyugodtan sétáltam amikor elhúzott és csak megcsókolt. Nem voltak a folyosón szóval senki nem látta ,de aztán jöttek a barátai. Ők se láttak semmit ,de elrángatták őt. Azóta nem beszéltünk. -hadartam  el egy szuszra. 

- Érdekes. Szerintem beszélned kéne vele. Azt nem kérdezem meg ,hogy élvezted vagy sem mert az arcodra van írva. Rebeka mit mondott? 

- Lehet ,hogy nem mondtam el neki...-mondtam mire meglepődött arcot vágott.- De elmondtam Theonak. Rebekának most családi gondjai vannak, nem kell neki még az én szerelmi drámám.

- Jólvan ,de szerintem menj és beszélj Thomassál. -mondta majd elhessegetett először átöltözni ,hisz még mindig pizsamába voltam. 

---

Elindultam megkeresni Thomast, ahogy mentem ki a klubhelységből Saraval találkoztam.

- Szia. Nem tudod hol van Thomas? -kérdeztem ahogy beengedtem őt, nem volt senki a szobában rajtunk kívül, a legtöbben lementek Roxmortsba. 

- Szerintem a könyvtárban van. -mondta majd a szobánk felé vette az utat. 

Szóval elindultam a könyvtárba, ahol tényleg ott ült. Egyedül valami növénytanos könyvet olvasva. Halkan megközelítettem, de elég hamar észrevett és rám mosolygott. 

- Szia -köszönt kedvesen, de nem olyan kedvesen minthogy "tegnap megcsókoltalak és élveztem".- Mi járatban erre? -lényegtelennek gondoltam a kérdést, nézve hogy  egy könyvtárban voltunk.

- Téged kerestelek. Leülhetek? -kérdeztem ,de nem vártam meg a választ egyszerűen leültem. 

- Mit szerettél volna? -kérdezte úgy mintha nem az előző nap csókolóztunk volna. 

- A nagyid muffin receptjét. Szerinted? Tegnap megcsókoltál és most úgy teszünk mintha semmi nem lett volna? Hát rendben. .

- Azt hittem nem akarsz róla beszélni.

- Rosszul hitted. Nem csókolhatsz csak úgy meg aztán sétálhatsz el mintha semmi nem történt volna. -támaszkodtam meg a szék támláján.

- Szóval ne csókoljalak meg?

- Nem ezt mondtam.

- Akkor csókoljalak meg?

- Ezt sem mondtam.

- Akkor mit mondasz?

- Azt mondom, hogy eldönthetnéd mit akarsz.- támasztottam le a fejem az asztalon pihenő kezeimre. Hasonlóan tett ő is.

- Most ebben a pillanatban?

- Pontosan.

- Szívesen megcsókolnálak.

- Benne vagyok. De most nem sétálhatsz el. -mosolygott majd áthajolt az asztal felett és megcsókolt. Gyorsan, ugyanis a könyvtárosnak nem tetszett az előadásunk.

---

Észre sem vettem már december közepében jártunk. Thomassal a könyvtáras eset óta voltunk pár randin. A másodikon összejöttünk. Nem tudom ,hogy én vagy Rebeka örült jobban. Aztán amikor kiörülte magát megfenyegette egy villával, hogy kikaparja a szemét ha egy köcsög lesz.

- Ki megy haza a karácsonyi szünetre? -kérdezte Rebeka egy nagyon hideg, nagyon korán reggelen.

- Én.- válaszoltam, olyan fáradtan ,hogy nem lett volna meglepő ha a müzlimbe fejelek. Enzo, aki egy kicsivel volt csak éberebb nálam oda tolta elém az amúgy magának öntött kávét és töltött magának egy másikat.

- Én szerintem nem. -mondta kávé töltés közben Enzo.

- Én sem. -mondta a hozzám hasonlóan fáradt Theo.

- Akkor hogyan ajándékozunk? -kérdezte a semmiből elő bukkanó Sara.

- Te honnan a faszomból jöttél? -kérdezte a meglepődött Theo ,de mindenki ignorálta.

- Ajándékozunk? -kérdezte Enzo.

- Igen. -mondta Sara és Rebeka egyszerre.

- Itt se lesztek.

- Jogos. Én látni akarom a reakciótokat. -mosolyogtam a finom kávém ivása közben.

- Akkor legyen hamarabb az ajándékozás. -mondta Sara.

- Legyen a szülinapomon. Akkor még itt vagyunk. -ajánlottam, hisz logikus volt.

- De így is kapsz tortát. -"fenyegetett" Rebeka.

- Ettől annyira megijedtem.

- Valaki tortát emlegetett? -nézett fel a rántottájából Theo, akit megint mindenki ignorált.

- Thomas is jön? -kérdezte Enzo.

- Nem. Nem is tudja ,hogy most lesz a szülenapom. Nem tervezem elmondani neki.

- Miért? -nézett rám értetlenkedve Sara.

- Nem olyan komoly ez az egész ,hogy elmondjam. Majd a vonaton ajándékozunk. -vontam meg a vállam majd tovább reggeliztem.

- Hát rendben. -mondta Sara ,de tudtam ,hogy furcsállja amit mondtam.