I hate U but I still love U... ♡

5. rész- Mindegy, nem számít...

Mindegy, nem számít...

Egy nem várt személy fogadott...

Az exem. Ryan Raynolds. Utálom.
Rögtön le löktem magamról a kézét.
- Nem kell, hogy meghívj! Egyedül is menni fog azt hiszem!- Mondtam kicsit hangosabban a kelleténél, mért elég sokan ide pillantottak.

- Ugyan szivi!- nézett rám azzal a mosolyával, amivel 2 éve eltudta csavarni a fejem.

- Kurva nénikéd a szivi, te faszcsira! Hagyjál. Kurvára nem kérek belőled és a szászságaidból sem! Tűnj el úgy, ahogy 1 éve is tetted!

- Te nem beszélhetsz így velem. Ki vagy te? Mit képzelsz magáról? Egy senkiházi picsa vagy, aki elvan kényeztetve. Te kurvára fogd be és csináld azt amit mondok, mert ha nem..-

- Mert ha nem? Akkor mi lessz? És inkább te ne beszélj vele így! Szégyen, amit csinálsz! Egy nővel így nem bánhatsz, vagy esetleg elfelejtetted hogy az anyád szült?- kelt a védelmemre Spancer. Nagyon hálás vagyok neki.

- Jajjj... Na újra rád tálalt a szerelem??- Felnevetett keserűen Ryan.- Csak nehogy Ő is összetörje a pici lelked. - gügyögött, mintha egy kisbaba lennék.

- Nem járunk. Barátok vagyunk. Tudod olyanok is léteznék, bár miért is nem lepődöm meg, hogy neked nincs 1 se... Hiszen Te vagy Ryan Raynolds- nevettem fel.

- Mi a helyzet?- jajjj... márcsak ez hiányzott...

- Minden rendben Oké?!?- kérdeztem kicsit ingerültebben.

- Oké, oké...- tette fel a kezeit védekezően.- Csak gondoltam én is megismerhetném az új barátunkat.

- Ő nem a barátom, sőt GYŰLÖLÖM. És most ha mindannyian megbocsájtotok én ménnek végre bevásárolni, és itt a pénz Spancer. Köszönöm, nagyon finom volt minden. Sziasztok!- mondtam egy szuszra. Kimentem az ajtón.

- Héj!! Madison! Várj már meg!

- Mondj egy okot. Egyetlen egy okot amiért megkéne várnálak.- áltam meg a járdán és felé fordultam.

- Elkísérlek bevásárolni. Segítek a szatyrokat cipelni és elviszlek. Na egyből 3 ok!

- Csak akkor, ha nem kérdezel semmit. Oké?

- Értettem főnök!- tette kezét a halántékára, mint ahogy a katonák szoktak.- Gyere. Erre parkolok. - mosolygott rám kedvesen és elindult az ellenkező irányba. Követtem, aztán oda értünk a kocsijához, kinyitotta először a kocsit aztán az ajtót nekem. Mi ütött belé?

Az út csendben telt. A rádió halkan szolt, de egyszercsak felváltotta azt egy hang.

- Ki volt az a csávó, aki úgy beszélt veled?- kérdezte rám se nézve.

- Jason..- sóhajtottam.- megbesz-

- Tudom, Tudom, de akkor is erre válaszolj. Ki volt az a csávó?- nem hagyta befejezni, a mondandómat.

- Az exem. Ryan Raynolds.

- Akkor azért volt ilyen ismerős a szemét. - mondta fogcsikorogtatva és úgy szorította a kormányt, hogy félő volt hogy eltörnek az ujjai.

- Miért? Ismered?- kérdeztem kicsit félve.

- Igen. Nem egyszer volt, már versenyünk ellenük. Sőt... akkora farok, hogy nem is 1× megvertem már.

- Na ne mond, hogy akkora farok... Ezt nem is selytettem Jason... Azt a kurva. Kössz, hogy elmondtad.- mondtam neki tele iróniával.

- Ugye? Mi lenne veled nélkülem?