I hate U but I still love U... ♡

6. Rész- Hiányzik...</3

Hiányzik...</3

- A maci?- kérdeztem, hátha ki tudom kerülni a válaszadást.

- Igen- válaszolta Jason, úgy hogy egymással szembe fordulva, feküdtünk az ágyon. Tisztes távolságban.

- Öhmm... Tudod, oké. Szóval, volt egy bátyám.-

Jason

Remegett meg Mady hangja. Ez nem jól kezdődik....

- Blake Smith- folytatta és könnybe lábadt a szeme.- 15 voltam, mikor egy meccsre tartottak, de a sofőr elaludt. Ne is kérdezd, hogy hogyan. Valszeg nem aludt eleget, vagy mit tudom én. Nem lényeg. Szóval elaludt, karamboloztak és Blake nem elte túl. Ő volt akkor 18.- mesélte Mady és legurult az arcán az első könnycsepp, aztán a következő és, azt is követte mégegy.- Nagyon szoros kapcsolatot ápoltam vele.- Mondta sírós hangon.- Ő ott volt mellettem mindig, amikor anyáék nem foglalkoztak velem, ő mindig ott volt és mindig foglalkozott velem. Amikor rossz napom volt, ő felvidított. Sosem hagyott cserbe. Én pedig mégis azt tettem vele.- Tört ki belőle a zokogás. Magamhoz húztam, így a pöttöm feje a nyakhajlatomba került, és én óvatosan ráraktam az állam, a feje tetejére. Maddison Smith megnyílt előttem és itt zokog a karjaim közt. Őszintén?! Sose gondoltam volna.

- Mady...- szóltam hozzá kedvesen- Miért hagytad volta cserben?

- Mert nem mentem vele el arra a ki-bebaszott meccsre. Azért.- sírt tovább.

- Nem a te hibád. Ha elmentél volna, akkor félő, hogy már te sem lennél itt.
Amúgy, hogy akartad volna megállítani? Várj!! Ugye nem?!?! TE VAGY SPIDER MAN???!?!?- Kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek és döbbent arcot vágtam.

- Hülye- Csapott rá a mellkasomra óvatosan és ami a legjobb, végre nevet.
Én is rámosolyogtam.
-

Nagyon hiányzik, tudod?- kérdezte halkan

- Igen, tudom.- Simogattam a fejét- megnézhetem a macit?

- Igen- törölte le a könnyeit és oda nyújtotta a macit.

- Cuki feje van, akárcsak neked. Várj itt. Ne menj sehová- mondtam és felkeltem az agyból.

Maddison

Felkelt Jason és kiment az ajtón. Kifújtam az orrom és körbenéztem kicsit a szobájában.
Bementem a fürdőjébe és megmostam az arcom.

Lehet, hogy most hatalmas hibát követtem el. Lehet, de most Azt éreztem, hogy el kell mondjam. Meg kellett valakinél nyíljak, hiszem Summeren kívül eddig senkinek nem nyíltam még meg. Magamba folytom az érzéseim és kifejezni sem tudom. Próbálom, de valahogy nem mindig akár sikerülni. Anyáék azóta sem hívtak. Ez is nagyon fáj. Ha itt lenne még Blake akkor most vele lennék otthon. De nincs. Megnyíltam Jasonnek. JASON BLACK-NEK!! Hogy?? A válasz egyszerű. Fingom sincs. Mellette biztonságban erzem magamat is és a titkomat is. Úgy érzem megbízhatók benne. Most egy teljesen más arcát láttam meg. Jó meg nem ismertem ki teljesen, de a bunkó, paraszt, seggfej- és még sorolhatnám- énjéhez képest ez más volt. Segítokész, !?kedves?! amit nem nagyon értek, de tetszik. Ha ilyen lenne mindig akkor, talán belé is tudnék szeretni. A külsejéhez vonzódom. Igen. Ki mertem mondani. Kinek akarok hazudni?? A kulseje kurva szexi, és nagyon tetszik. De nekem egy fiúban a belső is fontos. Teljesen összezavar ez a csíra.

Nyitódott az ajtó és Ő jött be rajta, a kezében nagyon sok csokival, chipssel meg édességgel.

- Gyere! Ez nem fogja magát megenni.- szolt oda nekem, ugyanis még mindig a fürdőjében vagyok a csapnak támaszkodva.
Oda mentem és lerakta az ágyra cuccokat. - Ha már lelkiztünk akkor úgy gondoltam, hogy együnk is közbe valamit.- erre a mondatára elmosolyodtam és Ő is követte a tettem.