Ez a story egy lányról szól aki az életbe elég nagy csalódásokon ment keresztül.
Madison Smith egy nagyon erős lány.
Kívűl erős, harcias, ám de kedves lányt mutat. Nem fél visszaszólni senkinek, és nem dől be a kis fuckboyok-nak. Talán pont ez tetsz...
Reggel magamtól ébredtem. Pedig semmi kedvem nem volt, de mindegy. Megmostam az arcom és felkaptam magamra egy megsegítőt és egy pulcsit.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Kb. a hangulatomat is ez tükrözte. Egyhangú. Nem tudtam mire számíthatok vagy mire nem. Lementem a konyhába és megfogadtam, hogy nem szólok anyához. Lehet szemétség de amit művel velem... Az méginkább. Kivettem egy joghurtot a hűtőből és egy kanalat a fiókból.
- Jó reggelt!- köszönt anya mosolyogva, mintha tegnap nem történt volna semmi.
Én csak biccentettem és elindultam felfele ugyanis nem volt kedvem a bájcsevelyhez.
- Most mi a bajod?- kérdezte anya. Ugylatszik súlyos amnéziája van vagy most akkor mi a fasz?!?! Megráztam a fejem nemlegesen és felmentem.
°°°
Megettem a joghurtot, közben TV-t néztem. Nem kötött le annyira de elment. Épp valami érdekes rész ment, (asszem valakit megöltek? Vagy még élt? Nem tudom de eléggé súlyos sebei voltak) amikor kopogtak az ajtómon. Egy halk ,,gyere" után apa jött be, Szomorú mosollyal az arcán.
- Szia, Kincsem! Gyorsan elviszlek mért anyád épp elment a zöldségeshez.- mosolygott.
- Rendben- válaszoltam halkan.
Ezután apa odajött és csak megölelt. Nem mondott semmit , csak megölelt. Ez kellett nekem igazan. Persze visszaöleltem. Mikor elváltunk leült mellem és csak néztünk egymás szemébe.
- Mindig is csodáltam a szemeidet. Olyan csodálatosak és mindig megnyugvást lelek bennük.- mosolyogtam és meghatódtam szóval újra megöleltem.
- Na gyere, anyád mindjart haza ér!- Levittük a cuccaimat, bepakoltuk a kocsiba és elindultunk.
Miután oda értünk apának haza kellet mennie, mért már mindenki összepakolt csak ő nem. Sőt... Jason szülei már el is utaztak. Anyáék is ma mennek. Elköszöntem apától és csöngettem. Ott áltam 2 percet a bőröndjeimmel eggyütt, úgyhogy úgy gondoltam mégegyszer megpróbálom. Csengettem, kopogtam aztán valaki végre ajtót nyitott. Nem számítottam rá, ezért kicsit elmosolyodott Alex a fejem láttam. Gondolom eléggé hülyén nézhettem ki. Meglepődve, és egyben megkönnyebbülve, hogy nem kell betörnöm a házba és behozni a cuccaimat.
- Szia!- köszönt Alex
- Helló!-
- Gyere beljebb.- bementem de a cuccaimat esélytelen volt, hogy én behozzam ezért azokat kinnt hagytam.
