SK8 the infinity- Strangers Again. RekiLanga fanfic

~4.rész, A Vacsora 2/1~

Egy pár percre le akadt az egész testem.
Olyan érzés volt, mintha mindenem a földbe gyökerezet volna. Kezemben fogtam a telefonját, és csak bámultam a képernyőt.
Már feltűnően sokáig tartogattam a kezembe, ami Langa-nak is szemet szúrt, aki gyorsan ki is kapta a mobilt a kezemből.
Felvette, majd felállt és arrébb sétált.
Néhány szót tudtam elcsípni a beszélgetésből, Adam hangját viszont, sehogy sem, hallottam.
Langa idegeskedve pillantott rám egyszer, majd kétszer s' utána többször is. Ez, azt eredményezte, hogy kissé idegessé váltam.
Mármint, ez nem olyasféle idegesség volt amit, akkor érez az ember amikor dühös. Hanem, ez olyasmi volt mint, amikor az ember össze van zavarodva és tudomást szeretne kapni a dolgokról, amik történnek körülötte.
Egyre inkább, görcsösen kezdtem ücsörögni, várakozni azon az ócska fa padon.
Legszívesebben, követtem volna minden lépését és vele hallgattam volna, hogy miről is van szó. De, akkor meg túlzottan tolakodó lettem volna. Elkönyveltem magamban, hogy talán jobb is, hogy nem mentem oda. Lehet valami olyan dologról van szó, amit nem is szeretnék úgy igazán megtudni. Vagy, csak szimplán tudomást venni az egészről.

Az este tovább folytatódott.
Langa, feszültebbnek tűnt mint, valaha ami nekem már nagyon szúrta a szememet.
Így hát, miközben mentünk otthona fele erőt vettem magamon s' összeszedtem gondolataimat, hogy mégis hogyan kérdezzek rá a beszélgetésre.
Számomra, már egyértelművé vált, hogy Ő bizony mind a telefonbeszélgetés miatt ilyen.
Valami, nagyon felkavarta és ez nem hagyja Őt nyugodni. Ahogy engem sem, hagy nyugodni a kíváncsiság és az aggódás ötvözete.
Kicsit lemaradtam amikor már az ő utcájukban jártunk, megálltam és a nevét mondogattam.
Amire, Ő egész hamar felfigyelt.
Megfordult és teljesen összerezzent.
Mikor láttam, hogy egy picit lenyugodott és rám koncentrált, bedobtam a nagy kérdést.

Reki:-Mit mondott neked Adam?- kérdeztem.

Ahogyan meghallotta kimondott szavaimat, abban a pillanatban az arckifejezése valami leírhatatlanná. Egyszerre láttam az arcán, zaklatottságot és idegességet, kezeit ökölbe szorította. Mély levegőt vett.

Langa:-Semmi különöset. Ez úgymond, számodra kicsit érthetetlen lenne.- festett egy félmosolyt arcára s' jobb kezét a tarkójára helyezte. -Múltbéli dolgok, jelenbéli s' jövőbeli.- hallgatott el.

Reki:-Mit akarsz ezzel mondani?- kérdeztem összezavarodva.

Langa:-Csak annyit szeretnék ezzel mondani, hogy lehetetlen ezt itt elmondanom, úgy hogy rengeteg időt távol voltunk egymástól.- mondta.

Kicsit lekezelőnek tűnt, a hangjából adódóan.
Mérges is lettem egy kicsit, amikor azzal szembesítettem saját magamat, hogy nem tudtam semmit sem, kihúzni belőle. Ez, a folytonos összemosás mindennel, és a megfejthetetlen jelentések egy-egy mondat, vagy szó között. Teljesen összezavar.

Reki:-Csak gondoltam, hátha meg tudhatom és nem fog újra zavarótényező lenni ez a titkolózás. De, rendben van. Teljesen oké, nincs hozzá közöm. Ahogyan, egymáshoz sincs közünk.- nyeltem egy nagyot, majd fordultam meg s' sétáltam el. Ott hagyva Langa-t egyedül.

Összezavarodva ácsorgott ott, míg én szintén összezavarodva, mérgesen sétáltam el.
Nem jutott el a tudatomig az, hogy éppen mit csinálok vagy, hogy ennek netán milyen következményei lehetnek. Egyben biztos vagyok, hiába nem szeretnék engedni az én igazamból de, talán egy kicsit erős volt ez.
Talán, nem így kellett volna cselekednem.
Talán, csak hagynom kellett volna az egészet, hiszen saját maga is eltudja dönteni, hogy mit akar. Nincs szüksége rám mindenben.
Megint a harag beszél belőlem.
Csak rúgdostam arrébb a kavicsokat a járdán és tele voltam gondolatokkal. Tele voltam mondatokkal amiket ki szeretnék mondani neki. De, már nem megyek vissza.
A becsületemet nem fogom a porba eldobni csak úgy.
Néha-néha mikor még hátranéztem láttam, hogy Langa ugyanott áll. Feje le volt hajtva s' az arcát egyáltalán nem is láttam.
Majdnem felemésztett a bűntudat.
De, próbáltam nem foglalkozni ezzel az egésszel. Vagy majd újra beszélünk, vagy már egyáltalán nem. Ami elromlott vagy eltört, ugyanolyan romlott kezekkel már lehetetlen megjavítani.