Ne érints [BEFEJEZETT]

3

Napok teltek el az az este óta. Semmit sem hallottam Jungkook felől. Miért is érdekel ennyire hogy mi van vele? Azt hiszem túlságosan is meghatott az érzékeny oldala. Aish! Mit kéne tegyek? Nem mehet csak úgy oda hogy 'Szia nem hallottam felőled, bár magam sem tudom miért érdekelsz'. Azt sem tudom hol lakik. Pedig ha elmennék hozzá akkor bizonyára kettesben lennénk..

-Jimin figyelsz te rám? -Tae hangja zökkentett ki igen fura gondolatmenetemből és ezért roppant hálás voltam neki. Miért vannak ilyen gondolataim?

-Nem, bocsi. Megismételnéd? -néztem rá, miközben megkevertem a teám. Beültünk egy kávézóba suli után, mert mindketten vágytunk egy kis kikapcsra.

-Azt mondtam hogy ma moziba mennénk. Suga mondta hogy szertné ha jönnél, de csak 4-en megyünk.

-Hmm, okés, de ki az a 4?

-Te, Suga, Én és Jungkook. -szívem kihagyott egy ütemet. Oké hogy én az előtt arról nyafogtam hogy tudni szeretném mi van vele, de az hogy találkozzak is vele.. -Jin és Nam valami meccsre mentek, Hobi pedig a szüleivel tölti a hétvégét.

-Ahh, hát nem hiszem hogy mennem kellene.-próbáltam kibújni.

-De hát az előtt azt mondtad benne vagy. Jungkook a baj? Pedig nagyon úgy nézett ki hogy az nap este elvoltatok. -kacsint rám a barnaság perverzen. Felhúzom a szemöldököm és hitetlenül nézek rá.

-Tae azt hiszem ezt már megbeszéltük..Csak megköszönte hogy kiálltam érte, és amúgy is, nem érdekel az a barom. Képzelődsz. -kortyolok bele az italomba.

-Aha, az jó mert épp most jött be egy szőke csajjal az oldalán. -hirtelen fordulok meg, és a szám is leégetem, de nem látok senkit. Ahh baszki átvert!

-Picsába.. -motyogok orrom alatt, miközben rájövök hogy lebuktam, és számat gyűröm, hátha elmúlik a fájdalom.

-Nem érdekel mi? Na most mondom mi lesz, ma eljössz velünk mert amúgy is péntek van, meg fiatal vagy, meg szórakoznod kell. Ja, és a legjobbat kihagytam, ott lesz Jungkook. -beleegyeztem, és raktam az asztalra pár won-t, ami fedezi az italainkat, majd felöltöztem és barátom társaságában elhagytam a kávézót.

Pár óra múlva már a mozi előtt álltunk, és egy valakire vártunk. Na tippeljetek kire... Közben a gerlepár simogatta egymást, és elég gyakran váltottak csókokat. Kár hogy én soha nem tapasztalhatom meg milyen ez. Milyen szeretve lenni ilyen szempontból. Milyen mikor a szerelmed hozzád ér, simogat, megcsókol, és édes apróságokat súg a füledbe. Nagyot sóhajtok, és oldalra kapom fejemet. Egy fekete alak fut felénk.

-Boh-bohcsánat! Csak-csak volt egy kis elintéznivalóm. -lihegett az a fiú, akiről napok óta szóltak a gondolataim.

-Szia JK, semmi baj menjünk be. -Yoongi rámosolygott a feketére, majd miután Tae is köszönt elindultak befele.

-Szia Jimin. -állt mellém Jungkook, és nézett le rám. Hát igen, egy fejjel magasabb. Sötét barna szemei izgalomtól csillogtak, és még mindig kapkodta a levegőt. Vajon ő is vágyakozott utánam?

-Szia Jungkook. -mondtam csendesen, majd a többiek után siettem. Azt hiszem nem álltam arra készen hogy újra lássam.
Miután megvettük a jegyeket valami vígjátékra, bementünk megkeresni a helyeinket. Szerencsére Jungkook és én a két szélére kerültünk, és esküszöm ennek jelenleg nagyon örültem. Fogalmam sincs mi ez az egész velem és az érzéseimmel, ezt át kellene gondolnom majd este.

Mikor vége lett a filmnek kimentünk az épületből, és miután beszéltünk pár sort, mindenki haza indult. Én elutasítottam Tae ajánlatát, miszerint haza dob, mert sétálni szerettem volna. Ki kell szellőztessem a fejemet, mert tele van Jungkook férfias parfümjének aromájával. Aish, már megint miket beszélek... Ez egyre rosszabb.

-Jimin! -kiabál utánam Ő. Nagyon lassan furdulok meg, hátha csak képzelődtem, de nem. -Szia. -köszön mikor mellém ér.

-Öhm, szia. Mit szeretnél? -kedves..

-Hát arra gondoltam mehetnénk egy darabig együtt. Te sem mennél egyedül, meg én sem. -néz rám nagy barna szemeivel. Hogy mondhatnék nemet? Ennek ki tudna ellenállni?

-Persze, menjünk. -veszek fel vele párhuzamos tempót- És hogy tetszett a film?

-Jó volt, bár nekem elvette valaki a figyelmem. -ránézek, és ő is engem néz. Ugye nem?

-Ohh hát..

-Holnap rá érsz? Gondoltam elmehetnénk valahova. Tudod nem vagy rossz fej mint hittem. Egész tűrhető vagy. -vágta közben zsebre kezeit, és egy mosolyt dobott felém.

-Igazából holnap vasárnap és tanulni készültem..

-Oh tényleg. Eszemben sem volt. Akkor majd megyünk máskor.

-Rendben, benne vagyok. -mosolygok rá.

-Okés, de esetleg megmutathatnád hogy hol laksz. Tudod majd ha összebeszélünk, akkor tudjam hova kell jönni. -na baszki. Most mondjam meg? Vagy mutassam meg? Jó ötlet ez? Elvégre hiába kedvelem már jobban mint az elején, attól még egy majom. Igen, Jungkook egy majom.

-Hát... Haza kísérhetsz ha gondolod.. -halkulok el mondatom végére, és lopva rápillantok. Némán mered maga elé, és mintha valamin nagyon gondolkodna.

-Persze, szívesen. Saját lakásod van?

-Ühüm. -hümmögök, és bólintok mellé. -De nem nagy, nekem pont elég. És modern, nem olyan üres, és régies mint a koli. Plusz magam vagyok, senki nem zavar. Te kolis vagy?

-Aha, bár én is jobban szeretnék egy lakást. Pusztulat ami a koleszban van. Borzalom. -elkuncogom magam rajta, aztán felteszem a kérdést, amit nem kellett volna.

-Miért nem kérsz a szüleidtől kölcsön? Mellette járhatnál dolgozni, és meg is lenne.

-Ch.. Szüleimtől. Jimin az én szüleim le se szarnak. És nem is nevezném őket szülőknek. Nem hogy még plusz pénzt küldenek. Mert oké, küldenek, de örülök, hogy egyáltalán megteszik ezt. -hatalmas bűntudatom támad, és elszomorodom. Csak azt nem értem hogy azok a fiúk, akik haverjuknak vallják miért viselkednek így vele, és ő velük. Mennyi mindent nem tudok még erről a fiúról... És egyre többet akarok tudni.

-Sajnálom, nem tud..

-Persze hogy nem tudtad. Semmi baj. És bár nem tudom miért pont neked mondtam el mindezt, de kössz hogy meghallgattál.

-Jungkook velem bármikor beszélhetsz, bármiről. Legyünk barátok! -hupsz, ez kicsúszott, hát most már folytatnom kell. -Má-mármint, t-tudod nem vagy te akkora barom amekkorának gondoltalak. -elneveti magát, és megáll így én is.

-Na kössz. De rendben, legyünk barátok. Esetleg meghívnád a barátod egy pohár vízre? Mert nagyon messze laksz. -most már én is nevettem, szívem pedig nyugtalanul vert. Mit művelsz velem?

-Hogyne, egyébként már itt is vagyunk. A második ház az enyém. -előszedem kulcsom, és kitárom. -Gyere be.