Ne érints [BEFEJEZETT]

4

Miután Jungkook leült a pult elé, idegessen kapartam körmöm. Szerintem ez az első alkalom hogy Tae-n kívül más van a lakásomban. Nem szeretem ha bárki is nálam tartózkodik, de be kell vallanom az, hogy Ő itt van eléggé bejön. Megtudnám szokni..

-Öhm..Kérsz valamit inni? Cola, Narancs, vaaagy esetleg víz? -nézek be a hűtőbe közben, majd mikor nem válaszol ránézek. Megköszörüli a torkát, majd közli hogy egy pohár víz megteszi. Miután eléraktam, leültem mellé és azon agyaltam, hogy mivel űzhetném el ezt a kínos csendet.

-Tudod te vagy az első akit beengedtem Tae-n kívül ide. Nem szeretem ha emberek csak úgy nálam vannak. -befejezi a pohár jobbra-balra igazgatását, és csücsörít, majd felémfordul.

-Ez kedves. És érdekes, én sem szeretem ha nálam van bárki is. Senki nem volt még nálam, még a fiúk sem. Nem éppen a legfényesebb a helyzet, nem szeretem mutogatni. -halkul el mondandója végére, majd egy egész más témát hoz fel. -Jimin -ejti ki nevem könnyedén, és egy nagy levegőt vesz, amit bent is tart. -Lehetne egy elég személyes kérdésem? -jó ötlet azt mondanom hogy igen? Félek valami olyat kérdez, amire nem tudok majd mit válaszolni.

-Hát..öö, persze. -nem merek ránézni, tudom hogy engem figyel.

-Mesélnél nekem erről a ne érints cuccról? -meglepődtem. Őszintén nem erre számítottam, sokkal inkább valami olyasmire hogy, szűz vagy még? Vagy hogy, benne vagy egy hármasba? Na ja, ezt bizonyára olyan Jungkook-osnak gondolnám, azonban egyre jobban rá kell jönnöm, hogy én nagyon félreismertem ezt a srácot. Mások véleménye miatt alkottam róla egy képet, amit csak akkor látok hogy hamis, ha félre tolom az említett nagy képét, és bekukkantok mögé. Egyből egy érzelmes, magányos, kissé elveszett fiút találok.

-H-hát, mit szeretnél tudni? -fordulok most teljes testtel felé.

-Például hogy ha hozzád érnék, akkor mi történne. Elájulnál? -hát igen, fura dolog ez az egész. Ritka.

-Biztosra nem tudom, eddig csak egyszer értek hozzám, de akkor bepánikoltam, sírtam és el is ájultam. Azóta Tae az aki vigyáz rám. -meglepődötten néz rám, és próbálja összeszedni gondolatait, majd szavakká formázni azokat.

-Azta. Sajnálom, biztosan rossz érzés ez. Soha meg sem ölelhetted a szüleidet?

-De, nagyon kis koromban. Aztán hirtelen rosszul éreztem magam minden egyes érintésnél, pánikoltam, aztán végül anyáék elvittek orvoshoz. Ott mondta a doki hogy létezik ilyen betegség, és hogy valószínüleg nekem is ilyenem van. Tudod ez az ovi utolsó félévében történt, és arról is volt szó hogy magántanuló leszek suliba, de apa és én is tiltakoztunk. Kellenek a barátok, a közösség. Nem élhetek úgy emiatt a betegség miatt, mint egy aranyhal. Elzárva mindentől, egymaga. -a fekete bólogatott, ám láttam hogy még lenne mit kérdeznie- Jungkook ha van még bármi kérdésed akkor nyugodtan tedd fel. Nem baj, szívesen válaszolok rájuk.

-Biztos? Nem szeretnélek sem zavarba hozni, sem azt éreztetni hogy más vagy.

-Biztos. De nem mennénk a kanapéra? Már teljesen elzsibbadt a fenekem. -felállok, és a nappali felé sétálok. A fiú követ, majd lehuppan szorosan mellém, de nagyon vigyáz hogy ne érjen hozzám. Milyen figyelmes...

-Szóval, meg sem próbáltál azóta máshoz érni? Mármint, nem is érzel késztetést, vágyat arra hogy ezt megtedd?

-Hát, nem egészen. Azonban mostanában úgy érzem jó lenne valakihez hozzáérni, vagy hogy valaki hozzám érjen. Fura. Eddig soha még csak nem is gondoltam ilyesmire. Most meg hirtelen felkelti valaki a figyelmem és tessék. -Jungkook felém kapja a fejét. Lehetséges hogy túl sokat mondtam volna?

-Érdekel valaki? Szerelmes vagy? -szerelmes vagyok? Magam sem tudom... Nem tudom milyen érzés az, sosem voltam még szerelmes. Vajon ha elmondanám hogy Ő az a valaki akkor mit szólna?

-Hát magam sem tudom. De valami olyasmi lehet, különben miért akarnék minnél közelebb kerülni az illetőhöz nem?

-Hát igen..a szerelem más. Állandóan a kiszemelted közelében akarsz lenni, segíteni, szeretni, védelmezni. Nekem is van egy kiszemeltem, de azt hiszem ebből semmi nem lehet. -neki is van valakije? Aish! Miért bánt ez ennyire?? Azt akarom hogy Jungkook csak az enyém legyen! Csendben maradtam, nem akartam hogy hallja a hangomon hogy valami zavar. -Jimin minden rendben? Befejezhetjük ha ak..

-Nem. Folytasd csak. -lehajtom fejem, és csak az jár a fejemben hogy akkor nekem semmi esélyem. De miről is beszélek? Egy fiú aki irtózik az érintésektől, és egy másik fiú akinek szüksége van ezekre. Sőt, fogadok még csak nem is meleg.

-Oké.. Mit szólnál ha segítenék neked? -rákapom tekintetem, és tökéletes arcát nézem. Miről beszél? -Mindig egy kicsit közelebb lépünk ahhoz hogy megérintselek, egyfajta kikúrálás, ha érted hogy értem. -akarom érteni?

-Jungkook nem hiszem hogy ez jó ötlet. Nem állok erre készen, jó nekem így.

-Jimin kérlek csak próbáljuk ki. Nem érek hozzád, ígérem! Csak annyit kérek hogy bízz meg bennem. -magam elé meredek. Jó ötlet ez? Mivan ha valami rosszul sül el?

-Rendben, kipróbáljuk, de ha nem tetszik akkor be is fejezzük.

-Jó de ha tetszik akkor tovább megyünk. -vágja rá.

-Legyen, de ha bármikor azt mondom hogy hadjuk abba, akkor te megteszed. Ez nem játék Jungkook, ne úgy fogd fel mint egy kalandot.

-Nekem nem egy kaland vagy Jimin. -meglepődök válaszán, vajon hogy értette? Kérdésem már nem tudom feltenni, ugyanis egyre közelebb jön hozzám. Beszívom a levegőt, és félelem járja át a testem.

-J-jung..

-Sss, nyugalom. Megígértem hogy nem érek hozzád. Bízz bennem. -suttogja, miközben egyik kezét fejem másik oldalánál támasztja meg. Közrefogott. Túl közel van, és bármennyire is szarul vagyok, egy kicsit élvezem. Kifújom a levegőt, és lehunyom a szemem. Bíznom kell benne. Ő nem fog bántani. Minden rendben lesz.

-Jungkook félek. Ez nekem nagyon rossz érzés. -suttogom magam elé, és érzem ahogy szemeim megtelnek könnyel. Mocorgást hallok, majd egy mély hangot.

-Jimin nyisd ki a szemed. -suttogja halkan, de még így is jól hallhatóan a hatalmas csöndben. Megteszem amit kér, és megijedek mikor realizálom hogy Jungkook rettentően közel van hozzám. Testemen végig fut egy fura érzés, és kissé izgatott leszek. Szája pár centire van tőlem, és érzem ahogy kifújja a levegőt. -Látod? Minden rendben. Ügyes vagy. Nem bántalak. Nyugalom. Bízz bennem. Semmi baj, most pedig vissza ülök. -lassan távolodik el tőlem, de magával viszi szívem egy darabját is. Most már biztos, hogy tetszik ez a gyökér... Francba, ez nehéz lesz így.

Miután elment Jungkook sokáig csak egy helyben ültem és néztem magam elé. Mi történt? Jelenleg az ágyamban fekszek, és csak ő rá tudok gondolni. Ahogy megnyugtatott, ahogy közrefogott, és hogy milyen közel volt hozzám. Annyira jó volt, mégis annyira rossznak érzem. Mintha valami rossz dologra készülnénk, pedig csak segíteni akar. Tudom hogy nem fog sikerülni, és majd csak kiszeretek belőle, ő pedig majd megismerkedik egy csinos lánnyal. Így kell lennie.

Ééés yess, végre bevallotta magának🙄 Ez bizony egy első látásra szerelem.. Na de vajon mizu Jungkook-al?