Ne érints [BEFEJEZETT]

11

Taehyung 10 percen belül megérkezett. Ajtót sem kellett nyitnom, haragos tekintettel rohant Jimin szobájáig, ahol köszönés nélkül félre lökött. Rettentően fájt, nem csak Taehyung lökése, hanem az is, hogy miattam történt az ami.

Taehyung leült Jimin ágyára, és férre tűrt pár kósza fürtöt homlokából. Könnyes szemekkel néztem a jelenetet, és tudom hogy most pont nekem nem kellene itt lennem, de képtelen vagyok így itt hagyni. Kimentem, és becsuktam az ajtót. Jobb, ha most kettesben vannak. Elbatyogtam a nappaliba, és elterültem. A plafont kémleltem, és eszembe jutott a csók. Finom ajkai enyéim érintették, éreztem hogy milyen forróak, akár csak a vérem, mikor kozzám ért. Újra akarom élni, de most bármiféle probléma nélkül.

Most már tudom, Jimin-nel akarok lenni. Megvédeni mindentől, és mindenkitől. De azt hiszem ezt most elbuktam, hisz saját magamtól nem tudtam megmenteni.

Pár óra múlva egy barna fürtös jött a helységbe. Csapzott arca mindent elárult, hogy mi történhetett az elmúlt órákban. Bizonyára sírt.

-Mit keresel még itt? -kérdezte kemény hangon.

-Nem megyek el. Nem hagyom így itt. -kérlek Tae, ne kérd hogy elmenjek.

-Pedig jobb lenne. Sőt, jobb lenne ha egy életre békén hagynád. Tudtam hogy valami rossz fog történni, túl hirtelen lett jobban. És tessék, egészen addig basztattad a kurva nyomulásoddal míg pánik rohama nem lett!! -emeli fel hangját, és csak úgy fröcsögi a gúnyos szavakat. -Jungkook tudod mikor volt utoljára pánikrohama? GIMNÁZIUMBAN BASSZAMEG!! -üvöltött, én pedig csak ültem és hallgattam. -Takarodj innen, és soha többet meg ne lássalak a közelében. Nem vagy rá jó hatással, csak szenvedni fog ha továbbra is közeledni próbálsz hozzá!! -felkaptam fejem, és azonnal felálltam.

-Ilyet nem kérhetsz tőlem Taehyung! Nem küldhetsz el!

-Pedig megteszem. Húzz innen Jungkook, és többet még csak rá se merj nézni Jiminre. -fenyegető stílusa most egy kicsit sem ijesztett meg.

-Nem fogok elmenni. Soha nem fogom elengedni! Szuksége van rám Taehyung!!! ÉS NEKEM IS SZÜKSÉGEM VAN RÁ.

-Te itt csak ne emeld fel a hangod. Fel akarod ébreszteni??! -kapta el pólom pulcsim nyakát, és hiába volt tőlem egy fél fejjel alacsonyabb, vetélytársat láttam benne.

-Azt teszek amit akarok. -fogtam én is pulóvere nyakára, és tólni kezdtem a fal felé- Ha nem maga Jimin küld el, akkor soha nem fogom békén hagyni. Megértetted?? -vicsorogtam a szavakat, és neki csaptam testét a falnak- Azt kérdeztem MEGÉRTETTED? -szemeim az idegességtől villogtak, és Taehyung torkára fogtam, mire bólintott- Te még nem ismersz olyan jól, de a többiek tudják, hogy amit egyszer a fejembe veszek, azt meg is csinálom. Soha többet ne kérj tőlem olyat, amit képtelen vagyok megtenni, főleg ne azt hogy őt hagyjam békén. -kezei én kezemre siklottak, és próbálták eltólni, sikertelenül. Nem szorítottam, csupan nyakánál foga vartottam magam előtt. -Ő az enyém! -suttogtam.

-Jungkook!! -csapódott ki az ajtó, és barátaim rohantak be rajta. Namjoon húzott el a barnától, és lökött le a kanapéra. Taehyung sírva borúlt Yoongi karjaiba, aki gyilkos pillantást küldött felém. Tudom, ha most nem Taehyung-ra kellene vigyáznia, akkor megpróbálna megölni.

-Hol van Jimin? -kérdezte Jin, mire a kis folyosó felé mutattam. Hoseok és ő a szoba felé siettek, és eltűntek az ajtó mögött.
Egy erős kéz rángatása zökkentett ki bambulásomból. Namjoon volt az. Idegesen magyarázott valamit, és aggódva tekintett Yoongi-ék felé.

-Namjoon. -suttogtam, és szemeimbe könnyek szöktek. Legugolt elém az említett.

-Igen? Jungkook ugye tudod hogy most mindent elbasztál? -nem válaszoltam, hanem karjaiba borultam, és keservesen sírni kezdtem. Egyszerre tőrt fel belőlem minden bánat, és szégyen, amit cselekedeteim miatt éreztem.

-Namjoon.., annyira sajnálom. -simogatta hátam, és nem szólt semmit, csak egy nagyot sóhajtott. -Azt kérte menjek el, örökre. Hogy hagyjam itt Jimin-t. Nam én soha nem lennék képes rá. Ő a mindenem. -sírtam tovább karjaiban, mire erősen ölelt át.

-Nincs semmi baj, oké? Jimin felkel, akkor szépen mind leülünk és megbeszélünk mindent rendben?

-Rendben. Kérlek, had menjek be hozzá. -húzódtam el- Látnom kell. Miattam van az egész.

-Rendben, menjünk. Én is megszeretném nézni, hogy hogyvan. -felálltunk, és Jimin szobája felé indultunk. Lassan nyomtam le a kilincset, és reménykedtem, hogy nem ébredt fel a kiabálásra. Kitártam az ajtót, és sóhajtva realizáltam, hogy még mindig alszik. Beljebb mentem, és végignéztem a bentlévőkön. Jin az ágyon ülve rendezgette a szőkén a takarót, Hoseok pedig épp az ablakot csukta be. Biztos kiszellőztettek, hogy legyen Jimin-nek friss levegője.

Közelebb mentem, és végig néztem a személyen, aki annyira fontos nekem. Jin arrébb ment, és hagyta hogy a helyére üljek. Lassan emeltem kezem, és óvatosan simítottam végig Jimin békés arcán. Annyira puha. Felsóhajtott, és kezemre helyezte sajátját az ágyon fekvő. Meglepetten pillantottam a többiekre, akik mosolyogva néztek. Jimin nyitogatni kezdte szemét, és pedig boldog mosollyal az arcomon kezdtem cirógatni arcát.

-Mi most kimegyünk. Ha Jimin rendben van, akkor majd gyertek a nappaliba. -mondta Nam, majd kitessékelte a többieket. Mikor becsukódott az ajtó, visszavezettem tekintetem a szőkére.

-Annyira nagyon sajnálom Jimin. Nem lett volna szabad ennyire elsiessem a dolgokat. Kimondhatatlanul sajnálom. Ugye megtudsz bocsájtani? -néztem szemeibe, mire bólintott egyet.

-Nem te vagy a hibás Kook. Nekem kellett volna nemet mondanom. Én tehetek róla. Ne érezd magad rosszul.

-Dehogy Jimin, nem te vagy a hibás. Tisztában voltam azzal, hogy mit szabad és mit nem. -simítottam hajára. -Sajnálom.

-Semmi baj. -mosolygott. Hogy képes még most is mosolyogni? Túl jó vagy erre a világra Jimin, túl jó vagy hozám.

-Tudod..-kezdtem bele- borzalmas dolgot tettem. -hajtottam le fejem, és kezem is elvettem róla. nem szeretném ha a hallottak után ismét undorodna érintésemtől. -Neki estem Taehyung-nak,azt kérte menjek el, és hagyjalak örökre békén. -néztem fel rá- Én erre képtelen vagyok. -törtem ismét össze, és hagytam hogy könnyeim megint utat törjenek. Soha nem voltam ennyire ézékeny, melletted változok.

-Semmi baj Jungkook, biztos Tae is megbocsájt majd. Hé, nem kell elhagynod rendben? Ne sírj. -simít most ő arcomra, mire mégjobban rákezdek. -Naa, Kook, igen hirtelen sok volt ami megtörtént, de nézd. -felemeli a takarót, és feül mellém. -Nem érdekel hogy mi történt, nem undorodom az érintésedtől. -húzott magához, és mellkasomba bújt. Na ha eddig nem kaptam agybajt, akkor most biztosan. Óvatosan öleltem vissza, nehogy megint baj legyen. Felsóhajtottam az érzésre, ahogy hozzám bújik, ahogy érzem teste hőjét. Tökéletes. Pár perc után, mikor megnyugodtam felálltam, és Jimin-nek is segítettem.

-Ki kellene mennünk, mindenki a nappaliban vár. Azt hiszem hosszú beszélgetésnek kezdünk neki.

-Menjünk, essünk túl rajta. -felsimít karomra, és mosolyogva néz fel rám- Ne aggódj, nem lesz semmi baj.

Köszönöm hogy elolvastad<3
Biztos vannak akik már végeztek a sulival, és bizonyára vannak még páran akik nem. Nekik az új résszel küldöm az erőt, a többieknek pedig jó pihenést a nap hátralevő részében.

Holnap jöhet a kövi rész? 😏