Ne érints [BEFEJEZETT]

17

-Én nem kevertem bele semmibe. Annyi a bűnöm, hogy védeni próbálom a legjobb barátom. -nézett Jimin-re Tae.

-Ugyan, ne nevettess. Mitől kellene megvédeni? Mert tőlem biztos nem!

-Pedig most is csak ártasz neki! Nem veszed észre, hogy mennyi mindent tönkreteszel azzal, hogy nyomulsz rá? Eddig nem volt idegbajos, nem sírt ennyit, és főleg nem volt rohama. Ha annyira fontos lenne neked, akkor elhúznál, és nem hagynád szenvedni.

-Azzal, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, csak jót tettem. És nem csak neki, magamnak, és mindenki másnak is. Srácok.. -néztem a többiekre -Mikor volt utoljára idegbajom, és mikor volt utoljára olyan, hogy össze akartam verni bárkit is? Mert amióta Jimin-t ismerem, azóta ez még csak meg sem fordult a fejemben. Kivétel vagy te. -néztem Yoongi-ra, és bár kívül nem mutattam, de belül boldog voltam, hogy a többiek bólogatva értenek velem egyet -És basszu, Jimin végre nem undorodik attól, ha hozzá érnek!!! Hát nem érted mekkora haladás ez??

-Jungkook azt elfelejtetted, hogy egyedül csak te tudsz hozzá érni. Nem a többiek, nem én! Miért pont te? Miért nem én? Én itt voltam éveken keresztül, vigyáztam rá, és óvtam a többi embertől, erre jössz te, aki a többiek szerint egy veszélyes, bunkó alak, és akkor ne féltsem őt!

-Tae, erről igazán nem tehet senki. Jól mondod, évek óta mellettem vagy, tehát neked kellene a legjobban tudnod, hogy sajnos nem én irányítok mindent. Örülnöd kellene, hogy haladok, és hogy majd egyszer valószínűleg téged is megtudlak ölelni. Tae a barátom vagy, miért nem tudsz legalább egy kicsit örülni nekem? -kérdezi Jimin halkan, és a végén elcsuklik a hangja. Közelebb húzom magamhoz, és nyugtatóan simítok oldalára.

-Sajnálom Jimin, de annak nem tudok örülni, hogy eldobsz.

-Hogy érted ezt? -suttog, és nem mer barátja szemébe nézni. Aish, csak el ne sírja magát, mert akkor komolyan megölök valakit.

-Úgy Jimin, hogy engem le se szarsz, amióta ti ketten olyan jóba lettetek. Éveken keresztül támogattalak, és igazán örültem volna, ha nem egy ilyen alakban bízol meg annyira, hogy gyógyulni kezdj. És tudod félek, hogy a túl gyors ütem miatt, egy idő után csak visszafele fogsz zuhanni. Féltelek Jimin, nem érted? -szorított párja kezére. A többiek ide-oda kapkodták fejüket, és síri csendben hallgatták a történéseket.

-Taehyung, Jungkook egy nagyon jó ember. Tudom, hogy neked más a véleményed, mert a többiek már egy előre megalkotott véleménnyel fogadtak. De se te, se pedig ti -néz a társaságra -nem láttátok azt az oldalát amit én. Tudjátok mennyiszer vígasztalt már meg? És, hogy semmit sem erőltet, ahogy azt te hiszed. Mindent előre megkérdez, és elmondja minden alkalommal, hogyha rosszul érzem magam, akkor szóljak, és azonnal befejezi bármit is akar tenni. Ő egy támaszpont nekem Taehyung, és te is az vagy. De ő más.

-Egyetértek. -szólal fel Namjoon -Néha én is találkozok JK másik oldalával. Láttam sírni, és kétségbeesni Jimin miatt. Tényleg más, mint amilyennek mi eddig ismertük, és igen, Jimin is változik, de ez rendben van. Mindketten jó fele változnak, és nézzetek rájuk, süt róluk, hogy oda vannak a másikért. -na az az utolsó mondat nem kellett volna.

-Tehát ti úgy gondoljátok, hogy ez az egész rendben van? -néz a többiekre Tae.

-Igen. -mondják egyszerre.

-Akkor azt hiszem nekem itt semmi keresnivalóm. -állt fel.

-Tae ne csináld, szükségem van rád. Neked kellene most a leginkább mellettem állnod, de helyette gyerekes irigységbe kezdesz!! -emeli fel Jimin a hangját, és ő is feláll - Csak fogadd el, hogy most nem mindenben te voltál az első! Komolyan azért hagynál magamra, mert nem hozzád értem ennyi év után először?? Komolyan ennyire gyerekes akarsz lenni?