𝐓𝐞𝐦𝐩𝐭𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧(𝐅𝐚𝐧𝐭𝐚𝐬𝐲 𝐁𝐚𝐤𝐮𝐠𝐨 𝐊𝐚𝐭𝐬𝐮𝐤𝐢 𝐱 𝐎𝐂)

2.rész

Katsuki néhány barátjával a közeli erdő mélyén táborozott. Épp beszélgettek mikor zajra lettek figyelmesek. A fiúk rögtön fegyverért nyúltak, mikor egy kissebb róka ugrott ki az egyik bokorból. A fiúk elnevették magukat, majd az egyik növendék oda ment a késével.

-Gyönyörű bunda lenne belőle. Szerintetek is?-mosolyodott el az őrség növendék.

-Emlékeztesselek, hogy legutóbb mikor ilyet csináltál, egy boszorkánnyal kerültél összetűzésbe?-szólalt meg a szőke hajú, vörös íriszeit a fiúra és az apró állatra vezetve.

-Eeeh? Arra gondolsz..

-Lehet ő is az egyik házi állata.

A barnás hajú sóhajtva vissza ült a helyére, miközben Katsuki csK elmosolyodott. Nem akarta, hogy az állatok valami ruha kiegészítőként legyenek besorolva. A fiúval is csak azért barátkozik, mivel muszály neki. A srác a jelenlegi őrség vezetőjének a fia. Mint jövendőbeli lejetséges tábornokkyl, jóban kell lennie vele. És ez fordítva is igaz volt. A fiú apja parancsra adta, hogy barátkozzon össze és legyen jóban a szőke fiúval.

Színte ég és föld különbsége volt kettejük között. Még egyikük szinte gondolkodás nélkül bele vetette magát egy kihívásba, másikuk inkább kibúvókat és kiskapukat keresett hogy maga javára fordíthassa a helyzeteket.

A kis róka hamar vissza ugrott a bokrok közé, majd eltűnt a kíváncsi szemek elől. Bakugo sóhajtva nézett a vele szemben lévő sátorra, majd felkelt a romokrol és a sátorba ment.

Még készült, hogy elmegy keresni valamit enni illetve lemosakodni, majd el is ment a tábortol. Végre alkalma nyílt egy kis nyugalomra, hogy kiszellőztesse a fejét és kitisztítsa kavargó gondolatait.
Tudomást szerzett néhány tolvajrol, akik már több közeli üzletet kiraboltak.

A fiú lassan a folyó torkolatához ért, már épp ledobta volna a szőrmét a nyakába, mikor észre vett egy alakot a vízben. Lerakta a ruha darabot amibe a gyümölcsöket rakta bele út közben, majd a sziklák felé vette az irányt ahol egy melegebb áramlat volt.

Szemeit a neszre megrezzenő teremtésre vezette, majd lassan ő is bele mártózott a vízbe. A következő pillanatban az alak kiment a vízből, a foyló másik oldalán majd eltűnt a fák között. A fiú elgondolkozott. Nem emlékezett, hogy mások is járnának erre a területre. Ahogy az sem, hogy lenne erre más is, hisz az erdőbe sem sokan merészkedik be. Elvégre a rengeteg szörny miatt nem sokan merészkednek az erdő mélyére, főleg nem a romok közelébe. Persze nem csak a szörnyektől, hanem a vadállatoktól is tartani kellett, valamilyen rejtélyes oknál fogva rengeteg vadállatnak megfelelő élőhelyet biztosított az erdő.

Egyszerűen nem tudta befejezni a gondolkodást. Az agya folyton ezen kattogott, így próbálta másra terelni a gondolatait.

Mint például a közelgő koronázásra, ami alig 2 éven belül esedékes lehet. De mégsem járt sikerrel. Gondolatai folyton vissza terelődtek az előbbi árnyra, hisz nem volt olyan közel hogy szemügyre vehesse, mégis ki volt a vízben. Illetlenségnek is tartotta volna ha oda megy és kideríti. Mégis kíváncsisága majdnem felül kerekedett józan eszén.

Kissé morcosan túrt szőke hajába. Nem értve, miért nem tud másra gondolni. Persze sejtette, hogy túlbuzgó kíváncsisága miatt lehet, ami az miatt is lehet, hogy úgy tudta, senki sem él az erdő mélyén vagy annak közelében, az élővilág miatt.

Hisz az emberek elhagyták az erdőt és annak közelét körülbelül 10 éve.
Gondolatait egy csobbanó hang zavarta meg, majd egy a víz alá csapódó uszonyt vett észre. Meglepetten pislogott párat, mikor az elmosódott alak elúszott nem messze tőle.

A fiú abban a hitben élt, hogy a sellők már elhagyták a szigetüket. Ezért meglepte az amit látott. A következő gondolata egy szirén volt. A szirének gyakrabban járnak egyedül. Így ez helytálló elmélet lett volna. De nem volt teljesen. A fiú viszont ezt nem tudhatta.

Katsuki még egy kicsit elidőzött a kellemes vízben, gondolatai társaságában, hallgatva a baglyok huhogását.

Szemeit még vissza vezette a sziklák között hagyott ruháira, majd sóhajtott egyet.

Eközben Lily nagy nehezen kimászott a forrás vízből, majd zavartan körbe nézett és ruháiért sietett. Gyorsan felöltözött majd a legközelebbi helyre sietett ami eszébe jutott. Ami viszont egy fogadó volt, ahol végül kivett egy szabad szobát, az éjszakára, majd miután bezárkózott a szobába elő szedte a nem túl rég megszerzett iratokat.

Az egyik segítőjük jutott hozzá az eltusolt iratokhoz, amik leírás, hogy a gyujtogatásokat miként tervelték ki. Néhány árulót is megemlítettek az iratokban.

Szerencséjére elég részletesek voltak az iratok, így nem csak az akkori, hanem a többi gyújtogatás is benne volt. Mint az oktató intézmény felgyujtása. Lily elszörnyült a rengeteg szörnyű információt olvasva. Meddig akarnak az őrség tagjai elmenni azért, hogy megtalálják? Ártatlanok esnek áldozatául a hajszájuknak. Még a gyerekeket sem kímélik. Pedig a gyerekek a jövőjük reménye.

Lassan elrakta a dokumentumokat, majd rendelt magának vacsorát. Nem sokára pedig meg is érkezett a rendelt gyümölcs leves, a gyümölcs salátával és a joghurttal és borral. Amint átvette a vacsoráját és a bort, vissza zárta az ajtót és leült elfogyasztani azokat. Az alkoholt igaz kicsit későbbre szánta. Végül leszedte felsőjét és az ágyba bújt.

Reggel a vörös hajú még megitta a maradék bort, majd össze szedte a dolgait és lement fizetni a recepcióra. Már épp fizetett volna, mikor néhány alkalmazott beszélgetése megragadta a figyelmét. Mint kiderült, egy férfit azzal vádolnak, hogy rejtegeti a lányt, és a szövetségeseit. Illetve azzal, hogy ő maga is a szövetségesük, ezért nyilvános kivégzést akarnak tartani, hogy az őrség példát statuáljon.

A vörös hajú gyorsan fizetett, mikor meghallotta, hogy délben lesz a kivégzés, majd haza sietett.

Amint haza ért lerakta a cuccait majd elkezdett áttözni. Felvette az álruháját majd felvett egy fekete kendőt a nyakába, amit szája és orra elé húzott, majd felkötötte haját amit egy kalap alá rejtett és kimászott az ablakon.

Alig, hogy a vörös hajú kitette lábát az ablakon és elment, Natsumi lépett be a szobába, majd lepődött meg mikor üres helyiségre talált.

-Istenkém.. Li.. már megint hova mentél? Épp csak haza értél.-sóhajtott a kékes hajú, majd vissza ment az ebédlőbe.-Srácok... nem láttátok Lit?-kérdezte kissé aggódva.

A többiek fülébe is jutott a hír, a nyilvános kivégzésről. Veron kissé nyugtalanul szólalt meg.

-Nincs a szobájában?-nyugtalankodott Veron.

-Nincs..-válaszolt Natsumi.

-Lehet elment arra a hülye kivégzesre.-szólalt meg a Tybalt fiú-Amilyen nyugtalan, el tudom képzelni róla. Szerintem nem bírja nyugton nézni.

-De az túl veszélyes..-szólalt meg Veron-Nem lenne szabad oda mennie.

-Mi lesz ha elkapják?-kezdett el aggódni a kék hajú.

-Tud vigyázni magára. Mi tanítottuk.-próbálta nyugtatni a többieket Ethen.

Végül viszont csak elmentek ők is a kivégzésre, hátha megtalálják baratjukat.
Egy ismerős álruhás személyt pillantottak meg, aki leugrott a karóra, majd kardjával elvágta a férfi köteleit, aki ezáltal szabad lett.

-Elkapni!-szólalt meg a parancsnok idegesen, mire az emberei a kalapos után indultak.