𝐓𝐞𝐦𝐩𝐭𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧(𝐅𝐚𝐧𝐭𝐚𝐬𝐲 𝐁𝐚𝐤𝐮𝐠𝐨 𝐊𝐚𝐭𝐬𝐮𝐤𝐢 𝐱 𝐎𝐂)

1.rész

*Bevezetés*

A szőke hajú kisfiú mosolyogva áztatta lábát a hűs folyó vizében. Bíbor vörös íriszeivel a vízesést páztázva aminek cseppjei ragyogtak a napfényben. Épp eldobta az egyik követ amivel kacsáztatott a víz felszínén, mikor az kissé túl pattogott és a vízesés melletti bokorba landolt.

-Iteh..-hangzott el egy nyöszörgő, vékonyan csilingelő hang, mire a szőkeség felhajtást majd már ment is megnézni kit dobott fejbe. A gyümölcs bokorból egy apró lány mászott elő, aki kissé fejét fogva nézett a fiúra.

Katsuki megtorpant az apróság láttán, majd kissé ledermedten hagyta szemeit a vörösses hajú lányon.

-Gomenne.-törte meg a csendet, a Bakugo fiú.-Nem akartam. Megsérültél?-guggolt le a kisfiú, kissé aggódóan, anyja arra nevelte, hogy a lányokat is annyira tisztelje mint a fiúkat. Igaz nem kellett volna mondani neki, de azt már tudta hogy a lányok sérülékenyebbek. Ezért is aggódott a vörös hajúért.

-Persze. Csak egy kis horzsolás.-motyogott a lány, ahogy a fiú, arcát a kezei közé fogta majd kicsit elmozgatta fejét, sebet keresve fején.

-Mit kerestél a bokorban?-kíváncsiskodott a fiú.

-Nos... a gyümölcsöket szedtem le. Baka. Mit csináltam volna egy gyümölcs bokornál?

-Hmp.-engedte el a lányt Bakugo, mire kis vörös hajú kinyújtotta a nyelvét.

Katsuki felhúzta orrát, próbálva úgy tenni mintha nem érdekelné az apró lány, de akarata ellenére is elszólta magát.

-Ne legyél már ilyen aranyos!

A fiú eme szavaira a lány fülig pirult zavarában. Amint a szőkeség realizálta mit mondott ő maga is kissé elpirult, nem hitte hogy hangosan is kimondta. Hamarosan patkók dobogásának zaját hallották meg, mire a kislány össze rezzenve kapta fel a kis kosarát.

-Kérlek ne szólj senkinek hogy itt voltam..-könyörgött a fiúnak.

-Rendben.... de.. látlak még?-nézte kérlelően a vörös hajút.

-Hai.... holnap ilyenkor?

-Rendben.-mosolyodott el a szőkeség, az elsiető lányt figyelve.

Lily szaporán szedte lábait, félt a katonáktól. Ilyesztőnek tartotta őket, az áttörhetetlennek tűnő páncéljukkak, az éles és hegyes harddal az oldalukon. Mire észbe kapott haza is ért szerencsére, ugyanis nem engedik kint járkálni sötétedés után. Persze ennek okát soha nem mondták el neki, hiába kérdezgette.

-Li!-ment oda hozzá egy kékes hajú kislány.

-Na-chan!-ölelte meg a barátnőjét Lily.

-Hol voltál ilyen sokáig?-aggodalmaskodott Natsumi-És miért ilyen piszkos a ruhád?

-Remélem nem mentél messzire. Azok az átkozottak terveznek valamit ellenünk, kisasszony.-vette fel a kis vörös hajú lányt, egy sötétkék hajú fiú.

-De.. Tybalt-kun...-kapaszkodott meg az említett fiúban.

-Ethen-kun...-szólalt meg Natsumi-Ne ijesztgesd..

A sötét hajú sóhajtott egyet, majd a mellé lépő, barnás szőke hajú fiúra nézett.

-Veron. Mikor értél haza?-kérdezte a fekete szemű.

-Nos..-vette át a vörös hajú hercegnőjüket.-Pár perce. Tovább tartott az út mint gondoltam.-Na-chan.... Et-kun... később beszélnünk kell. Fontos.

A Tybalt fiú elkomolyodott, rossz előérzete volt. Veronnak az volt a dolga, hogy kiderítse mire készülnek néhányan, akikre árulóként gyanakodtak. Sajnos a barnás szőke hajú semmi jóra nem jutott. Az árulok beszivárogtak a családjukba. A család tanácsi karjába. A tanáraik közé, a szolgálók közé. Arra jutott, hogy egyenesen a királyi párnak kellene szólnia. Sajnos túl sok az áruló, és információi szerint, puccsot terveznek.

Azzal a céllal, hogy megbuktassák a vezéreket, többek között a kincstárnokot, és a többi tanács tagot, a hybridek között. Veron sóhajtva nézett a kislányra. Nem akarta, hogyegy ilyen helyen nőjön fel. Árulók és bizonytalanság között.

Tudta, hogy az lenne a legjobb ha elvinnék innen. És ha a királyi pár áldását adja tervére, akkor ezt meg is valósítható. El akarja vinni és felkészíteni arra, hogy egy nap elég erős legyen ahhoz, hogy szembe szállhasson ezekkel az árulókkal és a saját probkémáival, a saját maga erejéből.

Biztos volt benne, hogy Ethen és Natsumi is szívesen segítenének neki. De abban is biztos volt, hogy minnél előbb cselekednie kell. A kislány biztonságának érdekében.

Veron aggodalmai be is igazolódtak, pár nappal a megbeszélése után. A Tayler fiúval, Natsumival és még két barátjukkal útnak is indultak, hogy elvihessék a kislányt, az események központjától. Szomorúan fogadták a hírt, miszerint az otthonukat, a királyi kastélyt és a környező házakat tűzvész emésztette el.

Ekkor összedőlt a kislány világa maga körül. A szeretteinek elveszítése nagyon megviselte. Persze barátai mellette álltak ebben a nehéz időben. Egy percre sem hagyták magára, a magába zuhant gyermeket.

Lassan teltek az évek. A lány felcseperedett. Gyönyörű fiatal lánnyal nőtt, és Veron kívánságához méltóan, elég erős is lett ahhoz, hogy megoldja a saját problémáit, már amennyire Veron és Ethen hagyta neki. A két fiatal, húszas éveit élő férfi, mindent megtett, hogy megkönnyítse Lily életét.

A lány viszont folyton, nyűgösen fordult Natsumihoz, aki leteremtette barátaikat, a túlzásba eséseik miatt. Szörnyen nehezen titkolták el a lány létezését. Amit úgy oldottak meg, hogy elég ruhával magán és jól feltűzve haját, fiúnak akarták láttatni. Ami akármilyen hülyének is tűnt, de működött.

Az emberek többsége nem fogott gyanút az álcájukat látva. A lány viszont alig várta hogy kiszedje hajából a rengeteg csatot, és leszedje a mell szorítót, ami miatt női mivolta titok maradt.

Amint viszont belépett az otthonukba, úgy dobta le az álcáját. Persze az évek alatt szövetségesekre is talált, akik a családjához hűségesen segítettek nekik.

Egy kellemes tavaszi napon, mikor a fák végre virágozni kezdtek, és mikor kellemes szél fújdogált, Lily a Tybalt fiúval gyakorolta a harcművészetet. Fegyvereik élének találkozása az otthonukban is jól hallható volt, ahol a konyhában Natsumi sürgölődött, az ebéddel.

Hamarosan Veron lépett oda a gyakorló pároshoz, egy mosollyal ajkain. Majd mosolyogva átölelte őket.

-Sziasztoooook! Találjátok ki beszélt a színház tulajdonosávaaal?

-Gondolom te.-jegyezte meg Ethen morcosan.-Most pedig engedj el minket.

-Ne legyél morcos, Et-chan. Sikerült információhoz jutnom!

-Melyik csajod után?-mosolyodott el a vörös hajú, tudta, hogy Veron eléggé közkedvelt a lányok körében, bár a másik srác sem panaszkodhatott.

-Lilyyy ne legyél ilyen gonooooosz.-nyöszörgött Veron.

-Csak az igazat mondom...-mosolygott a lány.

-Viszont...-fordította komolyra a szót Veron, mire a másik kettő is elkomolyodott-Azt hallottam, hogy a napokban felkeresték a környéket utánad, Hercegnő.

-Ugye nem......-sápadt el a lány.

-De..... ők állnak az oktató intézet felgyújtása mögött..-sóhajtott a felemás szemű.

-Szörnyetegek.-borzadt el a lány-Az a rengeteg gyermek...

A Tybalt fiú idegesen dobta fegyverét a fába. Nagyon felidegesítette az ilyen hír. Gyermekek élete lett feláldozva értük és azért, mert bújkálnak. Végül Lily törte meg a beállt csendet.

-Elmegyek sétálni egyet... ki kell szellőztetnem a fejem..

-Elkísérhetünk? Nem lenne biztonságos egyedül a jelen helyzetben.

-Fiúk.. ne aggódjatok, rendben leszek. Amúgy is kell egy kis magány.

-Veronnak igaza van.-szólalt meg Ethen-Akármennyire is nehezemre esik egyet érteni vele.. de jelenleg veszélyes lenne egyedül kószálnod.

-Srácok. Egyedül megyek. Értsétek meg.-mondta Lily, majd faképnél hagyta barátait, hogy kiszellőztesse a fejét.

Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy ez mind azért történt, mert még mindig bújkál az őrség elől.