𝐓𝐞𝐦𝐩𝐭𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧(𝐅𝐚𝐧𝐭𝐚𝐬𝐲 𝐁𝐚𝐤𝐮𝐠𝐨 𝐊𝐚𝐭𝐬𝐮𝐤𝐢 𝐱 𝐎𝐂)

3.rész

Az őrség tagjai elindultak a kalapos után, aki menekülőre fogta. Utcákon keresztül üldözték a "jótevőt" aki kiszabadította a férfit. Az álruhás felugrott az egyik tetőre, majd ott menekült tovább. A következő pillanatban egy nyíl suhant felé, amit sikeresen kikerült, átugorva a másik tetőre.

Az egyetlen probléma az volt, hogy nem sokkal később kezdtek elfogyni a házak és hamar a fördrészen lévő kráterhez ért, ami mély volt és tele lett ültetve növényekkel.

Az álruhás megtorpant. Lenézett a szakadékba, majd az egyre közeledő őrségre nézett.

Elgondolkozott, majd a következő pillanatban leugrott. Az őrök megtorpantak a kráter partján, lenézve a zuhanó emberre, majd az egyikük megszólalt.

-Meghal. Menjünk és jelentsük a parancsnoknak, hogy leugrott a szírtről.

-Igenis, osztag vezető!-szólalt meg a többi katona.

Az őrség páncélja a napfényben csillogott. A felső testükre helyezett páncél logója kitűnt a mellvértből, így a zuhanó kalapos még szemügyre vette a katonákat, majd már rákészült, hogy valahogy tompítsa érkezését. Ám amint a katonák elnéztek, egy kéz ragadta meg a csuklóját.

Mikor felnézett, egy gyönyörű pegazust látott meg, majd annak a lovasára vezette szemeit. A fiú elmosolyodott majd már meg is szólalt.

-Köszönöm, hogy megmentetted a barátomat, "Jótevő".

-Nincs mit.-mosolyodott el az említett.

Ezzel a fiú felhúzta új barátját, majd megkérte, hogy kapaszkodjon meg benne, de a mögötte lévő nem akart szót fogadni, ezért tovább repült a pegazus, ami miatt az ezüst szemű majdnem hátra esett, így hamar bele kapaszkodott az előtte lévő fiúba, majd álla alá húzta a kendőjét.

A kalapja alatt ámúlt a látványtól, mikor az előtte lévő megszólalt.

-Még nem utaztál pegazuson?-kérdezte a fiú.

-Nem..... még soha. De mindig is szerettem volna..-motyogott.-Pegazusa csak a nemes és tehetősebb embereknek van.... sajnos. Különben nekem is lehetne... és a srácok is engednék ha nem így lenne.-jegyezte meg magában.

-Honnan tudtad, hogy Oliver ártatlan?-kérdezte a fiú.

-Uhm... titok. Nem mondhatom el, ha nem akarsz bele keveredni az ügyeimbe... "hercegecske".

-Nem én akartam herceg lenni. Szíves örömes eldobnám a rangomat ha találnék valakit akiért megérné.. de sajnos nem találok olyat.-fejezte be a mondatját mikor a pegazussal elkezdtek landolni.

A kalapos lenézett a házikóra, majd elgondolkozott. Nem érti a fiú miért segített neki. Az rendben, hogy megmentette a herceg egyik barátját. De semmi értelme nem volt hogy segít neki. Bár is az ő szemszögéből.

Amint a pegazus patái, a füvet érintették és lassan megállt, az utasai is óvatosan leszálltak.

-Ez az én kis rejtekhelyem. Ide nem jön senki. Nem mernek a hegyek ezen felére jönni. Főként az erdő és az élővilág itteni része miatt.

-Jól hangzik..-nézett körbe az ezüst szemű.

-Itt maradunk pár napot. Úgyis azt hiszik meghaltál a zuhanásban.

-Rendben.

A szőkeség előre ment majd lerakta az eddig oldalán lévő tasakot az asztalra.
Lassan a kalapos is bement, majd lerakta kardját. Gondolkozva nézett a tűzhelyre, a szoba közepén, majd meggyújtotta azt. Fogott egy tasakot majd a kijárat felé indult.

-Elmegyek gyümölcsökért. Láttam néhány bokrot és fát a közelben aminek ehetőek a gyümölcsei.

-Rendben. Én elmegyek tüzifáért. Szükség lesz rá.-nézett a bólintó majd kisétáló kalaposra a fiú.

Sokáig elvoltak a ház körüli teendőkkel, egészen napnyugtáig, mikor is sötét felhők gyülekeztek és pár perc múlva szakadt is az eső.

A két fiatal besietett a kunyhóba, de mire beértek, csurom víz volt a ruhájuk.
A szőkeség mit sem törődve vendégével, elkezdett levetkőzni, mire az említett elfordult. A szőke felvett egy másik nadrágot majd sóhajtott egyet, mikor eszébe jutott, hogy ingjeit és pólójait a fürdőben hagyta. Morcosan tette fejére a törölközőt, majd indult el a fürdőbe.

-Öltözz át nyugodtan. Nem kell szégyenlősnek lenned.-haladt el az ezüst szemű mellett, aki levette kendőjét.

Tudta, hogy a fiú azt hiszi, ő is ugyan úgy fiú, de csak a mell szorító rejtette el női alakját és a bő ruhák. Bár ha jobban bele gondolt ha elég gyorsan átveszi váltás ruháit, akkor nem jöhet rá a fiú, hogy valójában lány. Nem mintha nagyon szeretett volna megfázni.

Így hát amint a fiú kiment a helyiségből, elkezdett átöltözni. Egyetlen problémája ami már késő jutott eszébe, az volt, hogy mennydörgésként hasított fejébe a tudatosság, miszerint haja is csurom víz, így azt is meg kell szárítania. Nagy nehezen lerángatta magáról a vizes és tapadós ruhaanyagokat, majd a vízálló tasakjábol kiszedte az alsóneműjét és egy ruhát.

Épp kibontotta haját és megtörölközve felhúzta bugyit, mikor a padló recsegésére lett figyelmes. Össze rezzenve nézett a fürdőből kilépő fiúra akinek a törölköző a nyakába volt terítve, még a felsőjét a kezében szorongatta.

-Hallod ha..........ver-dermedt le a fiú, a lány láttán, aki zavartan takargatta melleit kezeivel.

Szemeit nem tudta volna levenni a lányról, sokkja és döbbenete miatt, ha a lány pár másodperc múlva mikor feleszmél, zavartan rá nem szólt volna a fiúra.

-H-Hé! F-Fordulj e-el!!

A szőkeség viszont annyira ledöbbent, hogy nem hallotta meg a lány motyogását, és enyhe párral arcán tovább figyelte az ezüst szeműt, aki ezért megpróbált erélyesebb lenni.

-F-FORDULJ MÁR EL!!

Ekkor Katsuki feleszmélt majd rögtön el is fordult. Szája elé téve kezét, mivel hirtelen úgy érezte nem lenne jó ha megszólalna és azzal ennél is kényesebb helyzetbe hozta volna magát és a lányt is.

A vörös hajú gyorsan felkapkodta a maradék ruháit, majd pár pillanatra arcát tenyereibe temette. Annyira zavarba jött. Még egyetlen fiú sem láthatta meg ilyen helyzetben ezért azt sem tudta, hogyan kellene kezelnie az ezutáni eseményeket.

A szőkeség ismét a lányra vezette íriszeit, hogy megbizonyosodjon róla, nem képzelődött és a fiúnak hitt jótevőjük tényleg lány e. Alaposan végigérte a lányt ismét és ismét. A fehér ruhácskájának csipkézett aljától a sejem anyagon keresztül, a csipkés dekoltázsig. De akárhányszor vezette végig rajta tekintetét, a gyönyörű teremtés nem tűnt el szemei elől mint valami illúzió.

A lány pár másodperc múlva a fiúra nézett, rajta kapva őt a bámulásán. Fülig pirulva nézett a tűzre majd ült le mellé. Lassan pedig a fiú is oda ment és a lányhoz viszonylag közel foglalt helyet.

Katsuki a tüzet figyelő lányra pillantott majd óvatosan álla alá nyúlva maga felé fordította a fejét és még emelte állát, hogy a lányt rákényszerítse arra, hogy szemeibe nézzen.

Skarlát vörösen íriszeivel alaposan tanulmányozni kezdte a lány arcát. Igéző szemeit, puhának tűnő, enyhén ajakvalzsamtól pirossas ajkait. Katsuki végül rövid gondolkodás után.....