𝐓𝐞𝐦𝐩𝐭𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧(𝐅𝐚𝐧𝐭𝐚𝐬𝐲 𝐁𝐚𝐤𝐮𝐠𝐨 𝐊𝐚𝐭𝐬𝐮𝐤𝐢 𝐱 𝐎𝐂)

5.rész

A királyok tanácsa éppen a végéhez közeledett, mikor a felemás hajú herceg haza ért napnyugtai lovaglásárol. Mint álltalában a király ekkor ment le a katakombákba és sétált egy a szigetrész belsejében elrejtett oázishoz.

-Látom ma is eljöttél.-szólalt meg egy teljesen sápadt bőrű, zöldes hajú nő.-Gondolom ezúttal sem jártál sikerrel... Todoroki Enji.-emelte szintén zöld íriszeitcaz említett férfira a nimfa.

-Ophelia... mégis mire kellene neked az a lány?-tette fel a kérdést Enji, ami oly'régóta foglalkoztatta.

-A vérvonala különleges. És ezért kell nekünk. Így bebiztosíthatod a hatalmad és az én okom már nem tartozik rád.-lökte hátra fehér csukjáját a nő.-Ha nem ölöd meg őket, még nem szorulnánk rá a lányra.-tette kezét a hatalmas fa törzsére.

Eközben a skarlát szemű fiú elkezdte leszedni a fáról a lányt, aki lár pillanat múlva a karjai között landolt. A vörös hajú zavartan nézett fel a fiúra. Nem tudta, hogy képzelődött vagy tényleg látott enyhe pírt a fiú arcán pár perccel korábban.

Katsuki óvatosan letette a lányt a földre. Aki eddig belé kapaszkodott. A fiú elmosolyodott, látva a továbbra is kapaszkodó lányt. A vörös hajú épp elengedte volna a fiút mikor a szőkeség átölelte.

-Na mesélj csak..

-C-csak egy gyógynövényt akartam megszerezni... de a pillangó virág elrepült..

Eközben az erdő legmélyén, a legidősrbb herceg sétált a titkos kis zugához, ahová szeretett elmenekülni apja szigora elől. Egy újabb veszekedés elől menekült be ezúttal. A hybrid kastély romjai mellett volt a búvóhelye. Csendben nézett a romokra, majd elgondolkozott. A napokban a kezébe akadt az egykori tekercs, amiben a tűzvész részletei voltak benne. "A tűz keletkezése ismeretlen." Ez a mondat foglalkoztatta leginkább. Hisz apja is jóban volt a királyi párral, ezért nem értette miért hagyta ennyiben.

Megfordult a gondolatai között, hogy köze lehetett hozzá. De mégis nagyon remélte, hogy nem. Elvégre tisztán emlékezett a napokra mikor meglátogatták őket.

A királyi pár melengető mosolyára, a lányuk energikus játszadozásaira amibe mire észbe kaptak bele vonta őket.
Touya elmosolyodott az emlék gondolatára, majd sóhajtott egyet.

Lassan oda ért, majd leült a borostyánfal mellett.

A tablettákra nézett ami a mai nesek között egyre elterjedtebb lett. Mivel lehetővé tették, hogy felvegyék egyes állatok alakját és erejét. A legidősebb hercegnél lévők pedig azt is elérhetővé tették, hogy egyes lények erejével ruházzák fel használójukat

A fiú kíváncsian vette magához az egyik tablettát, majd szájába vette. Fogaival össze roppantotta, az apró tablettát, ami halk roppant hangot adott ki. A következő pillanatban már egy furcsa érzés kerítette hatalmába. Érezte ahogy fogai kiélesednek, majd éles fejfájásra lett figyelmes. Hangok tömlege árasztotta el felerősödött hallását. Felkelt, majd az egyik legközelebbi hang forrásához indult.

Natsumi a hozzá lépő útonállókra nézett. Úgy tudta, hogy már tovább álltak, ezért is jött azon az úton amelyiken ezúttal ment. Tévedett. A banditák mégsem távoztak.

A kék hajú lány hátra lépett párat, remélve nem vették észre. De ebben is tévedett. Az egyik útonáló már elindult felé. A következő pillanatban kék lángok csaptak fel a lány és az útonálló között. Egy fekete hajú, igéző kék szemű, róka füles fiú lépett ki a fák árnyai közül. A kék lángok kimonójába is bele kaptak,ami az után került rá, miután a tabletta hatása kifejtette erejét.

A kék hajú lány, íriszeit a róka fiún tartotta, aki lesöpörte magáról lángjai foszlányait. Lassan, nem sietve oda sétált a lány és a férfi közé. Natsumi nehezen vette le tekintetét az igéző kék szemekről. A fiúra hamar rá is támadtak az útonállók. De a kék szemű könnyedén hárította azokat. Egyre jobban megtetszett neki új mozgékonysága, az eddigieknél is könnyebben tért ki a támadások elől.

A következő pillanatban a fiú tenyerébe újabb lángok csaptak fel, majd égették el az ellenfeleit. Touya teljes higgadsággal nézte ahogy ellenfelei élve elégtek lángjai között, míg Natsumi nem tudta mit szóljon. Teljesen ledermedt.

-Jól vagy?-fordult a kék hajú felé a fiú.

-H-Hai.-nézett el ahogy a fiú levette az inget takaró kimonó felsőt, majd terítette a lányra.

-Csurom víz vagy... kisasszony.-kötötte be a kimonót a lányon, majd igéző tekintetét a lány kékes szemeibe fúrta.

-Hai... az egyik kisgyerek képessége miatt. Kint játszottak. És elvesztette az uralmát az erő felett. Nem hagyhattam csak úgy ott..

A fiú elmosolyodott, majd megfogta a lány csuklóját és elhúzta saját kis rejtekébe ahol tüzet gyújtott, majd leültette a hőforrás mellé a lányt.

-Eegyek keresek valami teának valót.-jelentette ki a fiú-Nem szeretnéd te sem ha ismét ilyen alakokba bukkannál. Ki tudja mit tennének.

Natsumi aprót bólintott majd a fiú ismét megszólalt.

-Milyen teát készítsek neked?-döltötte oldalra fejét, fülei enyhén megrezzentek.

-Amilyet te is innál.. um...?

-Dabi.-mosolyodott el a fiú. Nem akarta rögtön elmondani a lánynak valódi nevét, hisz akkor rögtön rájönne, hogy a királyi tanács egyik uralkodójának a fia. Azt akarta, hogy a lány maga miatt ismerje el, ne azért mert az apja az egyik király.

-Értem. Szóval Dabi. Én Natsumi vagyok.-mosolyodott el a lány.-Örvendek.

-Én is Natsumi-chan.-simított el néhány tincset, óvatosan ügyelve karmaira, nehogy megsebezze a lány puha bőrét. Még meg kell tanulnia vissza húzni a karmokat.

Natsumi szíve hatalmasat dobbant a gesztustól. Nem értette furcsa érzését a fiú közelében. Ami valójában nem csak azért volt, mert a fiú őrangyala, egy egész másik oka is volt.

A fekete hajú kitsune ott hagyta a lányt majd elment a teafüvekért. Natsumi közelebb húzódott a melengető tűzhöz, majd szorítkozik kezdett. Hamarosan vissza ért a róka fiú, a lánynak nyújtva a kész teát.
Natsumi el is vette majd illedelmesen megköszönte.

Mindeközben Lily végre lemerült a csapda fogságából. Kissé morcos is volt amiért a kötél nem akarta addig engedni ameddig a fiú le nem szedte róla. Elmosódott egy köszönöm szerűséget majd már lépett is volna le, nehogy más is megláthassa. Már nem is tartotta olyan fontosnak azt a pillangó virágot.

Ám a szőkeség elkapta a csuklóját és vissza rántotta mielőtt felhúzhatta volna a nyúlcipőt. A lendület miatt a fiúnak ütközött aki nem zavartatva magát rákényszerítette a lányt, hogy felnézzen rá.

-Szóval mondd csak el, ki is vagy. Nem is láttalak erre. Pedig az országunk lakóinak nagy részét ismerem. Mégsem találkoztam veled.... és egy gyönyörű lányt nem felejtenék el, olyan könnyen.

A vörös hajú lány fülig pirult, morcosan nézett a fiúra aki ezek után nem tudta komolyan venni őt. Főleg nem azért amiért a szavaiból lányos zavarba hozott lány, fülig pirulva próbált morcosan nézni, és talán el is várta tőle, hogy komolyan vegye.

-Tch... fiúk. Mindannyian kész szoknya vadászok vagytok.-próbált meg ismét elsurranni, de minnél jobban próbálkozott a szőkeség annál kevésbé engedte, egyre jobban magához szorítva.

-Ez nem igaz.-állt ki magáért-Csak olyan imádnivaló vagy mikor zavarba hozlak..

-Miért máskor nem?-ment bele a játékba a lány.

A szőke elmosolyodott-De igen.