Aki mer az nyer

¦1¦

Kim szemszöge
Éles hang zavarta meg a reggeli nyugalmamat. Odanyúltam a telefonomhoz és kinyomtam az ébresztõt. Kikászálódtam az ágyamból és belebújtam a mamuszomba. Csodás darab. Na mindegy.
A szekrényem elé lépve gondolkodtam egy darabig hogy mit vegyek fel aztán megvontam a vállam.
Teljesen mindegy hogy mit veszek fel, akkor is lúzer leszek. Miután kész voltam a sminkemmel (szempillaspirál, szemceruza, szájfény) és felöltöztem (Lenge kivágott nadrág, fekete kapucnis Nike pulcsi) lementem a konyhába. Anyu már ott volt.
-Jó reggelt!-köszöntem neki.
-Neked is.-mondta, és egy puszit nyomott a homlokomra.
Miután kész lettem a tejeskávémmal megkérdeztem anyát hogy hol van Noah.
-Alszik-nevetett anyu.-Mondtam neki hogy ne legyen fenn sokáig.-folytatta anya.
-Úgysem fogad szót.
-Ki nem fogad szót?-lépett be a konyhába Noah.
-Te.-válaszoltam nevetve.
-Kész vagy?-kérdezte.
-Persze. Indulhatunk.
Kimentem az elõtérbe és belebújtam a Nike cipőmbe. Beültem a tesóm kocsijába és elindultunk. Amikor odaértünk a suliba Noah leparkolt, én pedig kiszálltam. Mia a suli elõtt várt.
- Szia!-szólt.
- Szia, remélem idén Rayen leakad rólam...-utaltam arra hogy tavaly egész végig piszkált.
- Biztosan.-bólintott.-egyébként is miért nem szólsz Noahnak hogy állítsa le?
- Idén már nem fog érdekelni.-mondtam és felszegtem az állam. Az igazsághoz hozzátartozik hogy Miának igen nagy a szája. Õ is megszokott engem védeni. De egyszer meg kell tanulnom megvédeni magam. Mármint nem arra gondolok hogy félek vagy ilyesmi, hanem engem nem nagyon érdekel,
már. Miát meg igen.
- Menjünk be.-mondtam, és kinyitottam az ajtót. Abban a pillanatban elém tárult az egész suli.
Amikor a szekrényemhez értünk Mia hirtelen sziszegni kezdet, mire kérdõn néztem rá.
- Hellóka.-szólt egy hang mögülem.
Jaj ne, a hang ismerõs volt. Csak reméltem hogy nem Rayen az. Erõt vettem magamon és megfordultam. Na ki volt? Rayen persze hogy õ.
- Szia.-préseltem ki magamból.
- Mi az, megtaláltad a szempillaspirálod?-kérdezte õrülten menõ és egyben megnyerõ mosollyal az arcán.
- Rayen...nincs nagyon kedvem hozzád.
- Ó, szóval te tudsz beszélni.-mondta gúnyosan.
- Igen, képzeld.-becsengettek úgyhogy megindultunk a termünk felé.
 A fejét a szerényemnek döntötte, miközben beletúrt a világosbara hajába mosolyogva nézett rám.

Elsõ, második óra osztályfõnöki volt amin elmondták hogy milyen szakkörök vannak, jelentkezési lapok, stb..
Volt még töri, dupla matek, angol. Szóltak óra közben, hogy menjünk ki a focipályára. Év elején mindig
megmutatják hogy hogy fociznak a srácok, ilyesmik.
A pályán ott volt Rayen és a haverjai, vagyis: Will, Alex és James. Tõlük távolabb Oliver és Jacob állt. Tavaly valami olyasmit terjesztettek hogy Jacob el akarja venni Rayentõl a focikapitányságot.
Ami egyébként nagyon nehéz meló lehet, mert be kell vallani Rayen akármilyen bunkó, nagyon jól focizik.
Suli után egyedül voltam otthon. Ledobtam a cipõm és felmentem a lépcsõn. Kb.20 perc múlva haza-
ért Noah is. Szólt hogy lent lesz, ha kell bármi menjek. Az otthoni ruhámban(fekete melegítõ, feszülõs
hastopp) épp netflixeztem amikor csengettek. Szép lassan lementem a lépcsõn és kinyitottam az ajtót.
Na jó, reflexbõl kaptam magam elé a kezem. Ugyanis Rayen állt ott. A ki a szemöldökét felvonva mosolyogva nézett rám. Én meg totál szerencsétlenül néztem rá.
- Mit akarsz?-kérdeztem, utalva arra hogy sulin kívül nem üldözhet. Elvileg. Na mindegy.
- Noához jöttem.-nyögte ki végül.-De ez kiábrándító látvány.-nézett végig rajtam.
- Látom összebarátkoztatok-nevetett mögülem Noah, én pedig beletúrtam a hajamba és megráztam
a fejem.
Miközben Noaék elmentek a nappaliba én felmentem a szobámba. Anyuék este hétre értek haza.
Rayen már nem volt velünk. Nekem a telefonom pedig értesítést jelzett.

Sziasztook!
Ha van helyesírási hiba írjátok kommentbe. A kritikákat is fogadom, akár jó akár rossz.
Remélem eddig tetszik!
Puszii!❤🥰