Heartbeat(Taegi)

💔20.fejezet💔

Előzmények :
-Én öhm.. Segíthetek neked? Megengeded nekem? Kérdezte halkan. Valamiért most másabban viselkedett de miért? Sose kérdezi meg hogy segíthet e hanem csak csinálja. Mondjuk ahogy ma féltékenykedett azt se csinálta eddig... Miért változott meg ennyire?

Tae szemszög :

Nem tudtam mit mondjak erre hisz nem szokta megkérdezni és hiába tudom jól hogy arra lenne szükségem mégsincs pofám azt válaszolni hogy 'segíts kérlek'... Igyis folyamatosan büntudatom van emiatt. Igaz pár napja nem kértem a segítségét de mégis büntudatom van hisz már elég sokszor kellett alám feküdnie és én meg egyszer se tettem még meg, pedig neki arra lenne szüksége... Én nem adom meg azt neki amire szüksége van ő mégis ugyan úgy segít nekem egy szó nélkül... Nem tudom mit kellene tennem. Őszintén a gondolkozás se megy most nekem nagyon és kibaszottul szükségem lenne most rá de mégse akarok önző lenni. Túl sokszor voltam az mostanában...

-Én... Én nem tudom mit kellene mondanom... Válaszoltam nehézkesen miközben a szememet dörzsöltem hisz folyamatosan le akartak csukodni. Nagyon fáradtnak érzem magam de tudom jól hogy nem lenne jó vége ha elaludnék... Nem szabad

-Nem szeretnél most? Vagy amiatt nem szeretnéd mert most nem menne a mozgás? Én majd csinálok mindent. Nem kell semmit tenned. Segíteni szeretnék. Nem akarom hogy szenvedj... Mondta aggódva miközben óvatosan a nadrágomhoz nyúlt hogy leszedje rólam de én megfogtam a kezét mire szomorúan nézett rám. Miért nézz igy?

-Várj.. Én nem akarom.. Kezdtem de a szavamba vágott.. Nagyon fáj a szívem. Elméletileg ennek az erős gyógyszernek hatnia kellene de nem érzem hogy változna bármi is..

-Ennyire nem akarsz engem..? Tudom hogy amit nemrég tettem az megbocsájthatatlan de akkor mostantól félni fogsz az érintéseimtől? Tőlem? Nem érhetek már hozzád? Nem akarod a segítségem se már? Kérdezte szomorúan és dühösen. De látszott rajta hogy nem rám dühös hanem magára. A történtek miatt.

-Nem, nem. Szó sincs erről hyung. Én csak nem akarlak kihasználni. Nem lehetek őnző folyton. Nem hagyhatom hogy ez folytatódjon igy... Nem szabad. Mondtam feszülten. annyira mérges vagyok. Magamra, istenre, a helyzetemre.

-Nem használsz ki. Nem veszem annak kicsim. Én is akarom. Ezt már többször is megbeszéltük. Én is élvezem főleg hogy tudom hogy ezzel segítek neked. Nem veszíthetlek el és ezért bármit megteszek hogy segíthessek. Mondta és látszott rajta hogy minden szavát komolyan is gondolja.

-Kérlek hagyd hogy segítsek... Nyúlt újra a nadrágomhoz mire feladva az egészet bólintottam egy aprót mire mostmár boldogabban kezdte lehúzni rólam nadrágomat.Miután lekerült rólam az emlitett darab rögtön folytatta a pulcsimmal. Könnyű dolga volt hisz a pulcsim alá nem vettem semmit szóval hamar megvolt a leöltöztetésemmel. Én minden tettét figyelemmel kisértem hisz addig se gondoltam a fájdalomra amitől egyre homályosabban látok. Amint megvolt a leöltöztetésem egyből magáról is lekapta a ruháit. Annyira kibaszottul tökeletes. Nem győzöm elmondani mennyire. Nem érdemlem meg őt. Kicsit sem.
Amint kész volt ezzel is gyorsan kivette a fiókból a síkosítót és mellém térdelt az ágyra.

-Vedd le az alsódat is. Mondta miközben a sikósitós ujjaival elkezdte tágitani magát. Megkell hogy mondjam kurva szexi látvány volt. Alig birtam megállni hogy le ne teperjem és átvegyem tőle a tágitását. Én persze közben tettem is amit kér amint már úgy éreztem hogy szinte kínzás hogy csak nézem igy cselekedni kezdtem. Igaz rohadt nehéz volt hisz a felülés is kurvára fájdalmas volt de nem várhattam el tőle hogy mindent ő csináljon és nem is nagyon volt időnk mindent lassan csinálni hisz én egyre rosszabbul voltam. Éppen ezért is csinálja magának a tágitás részét mivel tudja hogy most nekem nem menne. Annyira erőtlennek érzem magam. Az se biztos hogy ebből lesz valami is hisz érzem hogy lassan elfogok ájulni. Felek hogy most ez nem fog segíteni...