Heartbeat(Taegi)

💔12.fejezet💔

Jin szemszög:

Namjoont másnap se láttam egész nap. Csak annyi segített hogy ápolgathattam addig TaeTaet mert ha nem terelte volna el semmi a figyelmem akkor tuti hogy összeomoltam volna. Hova ment és miért nem jött még haza? Kivel találkozgat? Hiába hívogatom nem veszi fel én pedig egyre kétségbeesettebb vagyok. Most pedig már Tae sincs mellettem mert Hoseok elrabolta mellôlem. Valami nem stimmel velük de most perpill nem tudok ezen rágódni. Hol lehet Namjoon?

Hoseok szemszög:

Eldöntöttem. Bocsánatot kell kérnem Taehyungtól. A Namjoonnal való beszélgetés felnyitotta a szememet. Igaz hogy valami nincs rendben Taehyunggal de azt tudom,mostmár legalábbis,hogy sose csalná meg Yoongit. Egy barom voltam. Elvakitott az hogy megvédjem a legjobb barátom és nem vettem èszre hogy rossz embert bántok. Tae ártatlan én pedig nagyon csúnyán bántam vele.
Szerencsére nem volt vele Yoongi igy nem kellett attól félnem hogy nem engedi majd Taet a kôzelembe. Azt nem tudom hogy pontosan hol van hyung de most nem is az a lényeg.Taet a konyhába találtam meg amint megpróbálja Jint meggyôzni arról hogy már tényleg nem bír tôbbet enni. Mióta haza jôttûnk azóta folyamatosan eteti szegény Taet. Szerintem egy életre elment az étvágya már.

-Tae tudnánk beszélni? Kérdeztem a kétségbeesett Taetôl mivel Jin még egy tányér jól megpakolt Kimchit* rakott elé. Szinte látni lehetet rajta a félelmet. Az arca egybôl lesáppadt mikor meglátta a tál ételt. Legszívesebben elnevettem volna magam feje láttán de most nagyobb volt a bûntudatom annál.

-P-persze. Fordult felém Tae ijjedten hisz nem vette észre hogy én is bent vagyok plusz gondolom félhet tôlem a legutóbbi beszélgetésünk óta. Nem tudom hogyan is tehetném ezt jóvá.
Jin szinte èszre sem vette hogy Tae már nem ûl az asztalnál annyira magába van fordulva. Gondolom ôt is aggasztja hogy hol lehet Namjoon de én nem aggódom érte. Nam felelôsségteljes és mindig tudja mit kell tennie. Nem kell ôt félteni.

-Gyere a szobámba. Kezdtem el felmenni a lépcsôn ô pedig készségesen kôvetett engem. Gondolom nem is mert mást tenni.
Amint a szobámba értûnk én egybôl levágodtam az ágyamra és mikor beljebb invitálva Taet ô is félve ugyan de leûlt mellém elkezdtem a mondandóm.

-Figyelj Tae. Sajnálom az eddigi viselkedésemet. Rajtad vezettem le a feszûltségem és rád háritottam mindent. Holott te àrtatlan vagy mindenben. Nem volt szép tõlem olyanokat feltèteleznem rólad sem az hogy olyanokat vágjak a fejedhez. Igazából én csak aggódtam érted mivel látom hogy valami nincs rendben viszont erre csak késôbb jôttem rá. Azt hittem Yoongit féltem tôled holott téged féltelek. Aggódom miattad Tae. Tudom hogy ez most is hihetetlenûl hangzik és megértem ha nem hiszed el amit mondok de tényleg sajnálom és ha bármi baj van vagy ha csak beszélgetni szeretnél valakivel hozzám nyugodtan jôhetsz. Mondtam neki teljesen ôszintén. Látszott rajta hogy nem erre számitott ès hogy nem tudja hová tenni a dolgot amit meg is értek hisz bántottam nem csak szavakkal hanem tettekkel is. De mégha most nem is hisz nekem elfogom érni hogy *elhiggye* hogy igen is komolyan gondolom.

-Miért kérsz most bocsànatot? Vagy miért gondoltad meg magad? Kérdezte zavartan és halkan.

-Igazából tegnap volt a napja hogy elkezdtem máshogy látni a dolgokat igaz hogy segítség kellett hogy felnyíljon a szemem de megtôrtént és éppen ezért szeretném ha tudnád hogy tényleg ôszintén sajnálom a dolgokat. Mondtam neki kedvesen. Láttam rajta megijjedt mikor azt mondtam hogy segítettek abba hogy felnyíljon a szemem de azt nem értem hogy miért. Mit titkolsz TaeTae?

-Ki...ki segített benne? H-hyung mondott neked valamit mert ha igen az nem igaz én...kezdett el magyarázkodni de félbeszakitottam.