Heartbeat(Taegi)

💔14.fejezet💔

Tae szemszög

Reggel kipihentem keltem egy még mindig aranyosan szuszogó hyungot ölelve aki a hátán feküdt én pedig a mellkasán. Egyik kezével szorosan tartott a csipőmnél mig másik karomon helyezkedett el. Én pedig derekát öleltem át. Nagyon régóta szerettem volna igy aludni hyunggal de ő sose akarta hisz elmondása szerint nem szeret igy aludni senkivel. Igy nem is próbáltam hozzá bújni azon a pár alkalmon kivül még az elején de akkor is folyton ellökött magától akárhányszor közel akartam lenni hozzá, és az ágy szélére száműzött. Igaz hogy tegnap is másabb volt de hyungnál sose lehet tudni igy miután kellőképpen kicsodáltam magam hyung tökéletesen arcán megpróbáltam anélkül kimászni karja közül hogy felkelteném hyungot. De persze Kim kibaszottszerencsétlen Taehyungnak még ez sem sikerült hisz épp hogy megmozdultam hyung szorosabban kezdett el ölelni majd még mindig csukott szemmel elkezdett a mély reggeli rekedtes hangján beszélni hozzám.

-Mégis hová mész? Kérdezte morcosan mire testem a félelemtől és egyben a vágytól összerándult. Hisz még mindig félek hyungtól mégha kedvesebb is velem mostanába a múltat viszont nem tudom ilyen könnyen elfelejteni bármennyire is akarom. Viszont ettől függetlenül kibaszottul izgató hyung hangja(is) főleg reggel és hát én is pasiból vagyok szóval....

-Én... Én csak gondoltam szeretnél nyugodtan aludni mert hát ugye nem szeretsz igy aludni senkivel szóval gondoltam addig.... Addig lezuhanyzok meg minden... Nem akartalak felkelteni ne haragudj hyung. Kezdtem el a takaró szélével játszani ami hyung csipőjéig volt felhúzva. Hyung persze egyből észrevette a zavartságomat meg persze az se kerülte el a figyelmét hogy előbb eléggé érezhetően összerándult az egész testem a félelemtől igy gyanakodva méregetett álmos szemeivel...

-Mond csak Taehyung még mindig félsz tőlem? Kérdezte talán egy kicsit csalódottan?
Én nem mertem még mindig rá nézni. Fáj hogy most miattam szomorú de nem tehetek róla. Nem felejt el az enber csak ugy 3évet.

-Én csak próbálom kerülni azokat a dolgokat amiket utálsz. Nem akarom hogy dühös legyél és újra eltávolodj teljesen.Utáltam azt a nagy szakadékod ami mindig köztünk volt hyung. Mint mondtam szeretnék többet veled lenni de nem akarom újra azt érezni hogy csak púp vagyok a hátadon akinek még a levegő vétele is felidegesít téged. Tudom hogy az vagyok és hogy nem vagyok a szíved csücske de bízom abban hogyha megváltozom és minden olyan dolgot kerülök amit te utálsz akkor képes leszel engem eltürni magad mellett fél percnél tovább is. És talán egy nap ugy gondolsz vissza rám mint egy jó barátra. Mert igen nem várom el hogy úgy gondolj vissza rám mint akit régen szerettél mivel sajnos nem tudok addig élni hogy képes legyek ellopni a szívedet bármennyire is szeretném.Már nem mintha valaha is sikerülne. Én megelégednék azzal hogyha képes lennél engem kedvelni legalább mint barátot vagy mint embert. Mit gondolsz képes lennél rá? Néztem rá most először mióta elkezdtem beszélni. Tekintetéből nem tudtam kiolvasni semmit max a dühöt. Mi rosszat mondtam már?
Hyung nem válaszolt csak bámult engem és egyre jobban kivethető volt tekintetében a düh ami miatt kezdtem nagyon megijjedni. Nem akarom átélni megint....

-A-azt hiszem jobb ha most... most én megyek. Mondtam dadogva majd próbáltam felkelni Hyung mellől de ő ezt nem igazán nézte jó szemmel igy karomnál fogva húzott vissza majd azzal a lendülettel maga alá forditott én nem tudtam mást csinálni csak a karjaimat fejem elé emelve védni az arcom.nem tudnám kimagyarázni a többieknél hogy miért is van beverve az arcom. A testem az nem számit ugyse látja senki.

-Mi a faszomért félsz még mindig tőlem?? Tedd már le a kezedet az ég szerelmére Taehyung. Sose tudnálak bántani te buta kölyök. Nem kell ennyire félned tőlem az istenért... Vedte el kezeimet az arcom elől idegesen. Hangjából tisztán kivehető volt a csalódottság és talán a büntudat? Meg persze a mérhetetlen nagy düh is. Percekig nem szólaltunk meg csak néztük egymást én félve ő pedig zavarodottan és csalódottan. Már épp szált volna le rólam egy nagy sóhajtás után mikor keze után kaptam és visszatartottam.