Üdv Outer Banks-ben<33 //BEFEJEZETT//

<46>

✨10perc után✨

Ültünk ott a szélben mindannyian amikor egy nővér jött oda hozzánk

-Most már bemehetnek hozzá 12es szoba baloldalt-mondta mosolyogva majd el is ment
Rögtön kipattantam a szemből és rohanni kezdtem a 12es szoba felé.Amikor oda értem és megtaláltam megáltam az ajtóba majd lassan csendben benyitottam.
És megláttam őt ahogy ott fekszik a beteg ágyon jobb szsemöldökénél egy bevart sebbel és a szájánál egy nagy piros foltal.Lassan oda mentem hozzá és meg fogtam a kezét,jéghideg volt.
Ahogy láttam itt feküdni megint elkapott a bűntudat és a sajnálat de most nem volt szabad sirnom ezért minden erőmmel vissza tartottam.Huztam egy széket az ágy mellé és leültem Rach mellé.Vártam hogy mikor kell fel.Hogy végre kinyissa a szemét és hogy lássam mosolyogni a gyönyörű arcával.
Furcsáltam hogy a többiek nem jöttek be de nem is igazán érdekelt most ez inkább Rach-el foglalkoztam,néztem ahogy alszik,olyan aranyos volt.

Istenem hogy én mennyire beléd szerettem Rach.....pedig én még sose szerettem senkit igazán.De te...te nekem mindennél fontosabb lettél 1hónap alatt....

-Szeretlek Rach-fogtam meg a kezét és sugtam oda neki majd nyomtam egy puszit a homlokára amikor a kezembe mozogni kezdett a keze és szorosan megszoritotta azt
-J?-nyitotta lassan kifelé a szemét
-Igen itt vagyok!-fogtam meg mindkét kezemmel a kezét és néztem rá mosolyogva mire lassan kinyitotta szemeit és az enyémekre nézett
-Tehát nem haltam meg.!-mondta lassan mosolyogva Rach
-Nem...de jobban is tetted mivel nem....
-Mi történt veled J??!-nézett rám ilyedten és próbált felülni utalva a foltjaimra
-Semmi feküdj vissza Rach neked most pihenned kell-fektettem vissza lassan és nyugtadgattam
-Mi az hogy semmi?...Ki tette?-nézett rám idegesen mire mindenki belépét az ajtón.Akarom mondani Kie,Pope,Sarah,Jonh B,Josh és Rach apja

🟣*Rachel szemszöge*🟣

-Rachy annyira aggódtunk érted örülünk hogy jolvagy-jött oda hozzám Sarah mögött pedig Kie sétált mosolyogva
-Sziasztok-mosolyogtam rájuk majd öleltek meg mindketten
-Huzzatok már innen kölykök!!-tolakodott elém drága apám
-Rachel úristen nagyon aggódtunk érted Josh-al-fogta meg a kezem aggódva
-Na persze!Esetleg Josh!-rántottam ki a kezem kezei közül
-Mi a baj Rachel?-nézett rám szomorú fejet vágva apám
-Hogy mi a baj?....Miért jöttél ide apa?....
-Mert a lányom vagy és aggódok érted Rachel-mondta mosolyogva felém
-Apa!...most azt akarod hogy elhiggyem?!...Vagy előttük akarod az aggódó apát játszani?!....csak szólok mind tudják hogy milyen szívtelen vagy!-mondtam idegesen majd apám nem szólva semmit idegesen ki rohant a szobából.