❧ felkavarva ❧ J i k o o k

3

Értesített, hogy lehet előbb érnek haza a megszokottnál, ezért ne is egyek addig, netalántán konyhatündérkednék szokásomhoz híven ismét valamit érkezésük és kiszámítható fáradságuk okából a konyhában, mivel ám hoznak nekem ételt, pontosan a kedvencemet, vietnámi tavaszi tekercset.
Tudom nem valami hazai étel errefele, már csak a nevéből ítélve se, de hát ez a kedvencem, amit bármikor meg tudnék enni, kivéve most. Most egyáltalán nem éhezem vagy ábrándozom én akármilyen elemózsiáról, hiszen az ellenfelem a reggeli ,,box-mérkőzésünknél,, túlzottan is kiütött a komfort zónámból és az étvágyat is kiűzte belőlem, ami nem igazán késztet arra hogy bármit is legyűrjek a torkomon, habár számításaim szerint erre kivétel nélkül sor fog kerülni.

Ez most kicsit úgy hangzott mint hogyha ez akkora bűntetés lenne, bűntetés lenne ,,ennem,, de ha úgy nézem akkor tulajdonképpen igen.

Sokszor voltak problémáim az evéssel ugyanis evészavarom van, néha szinte kínszenvedés akár egy két falatot magamba juttatnom, s ezért el is szoktam ájulni vagy hajlamos vagyok hamar megbetegedni. Olyan négy éve küzdök vele, mikoris elkezdtek piszkálni engem és a testsúlyomat. Mit ne mondjak nem voltam éppen a legideálisabb gyerekmodell az akkori életkoromhoz képest, amit mellesleg szótlanul nem hagyhatott egy-két, hazudhatnék, elég sokan és ezt a tudtomra is adták. Halálra szekáltak ezzel, kinevettek, ellopták a kajámat, volt hogy zacskót húztak a fejemre, de a kedvencem az a dalocska volt amit személyesen nekem írtak és amikor csak lehetett elénekelték nekem, persze gúnyosan nevetve és rám mutogatva, különféle grimaszokkal és szavakkal illetve. A régi pufók Jimin, akinek legszívesebben el kellett volna bújnia és nem mutatkozni tovább egy ilyen szégyenletes külsővel, egy ilyen ítélkező világban, mert olyan mint egy kismalac, kinek még így se jutott elég táplálék, s olyan esetlen, hogy képes a saját lábában elbukni, mert nem is a földön él, hanem egy álomvilágban. Egy olyan világban amit ő képzelt el, ahol az ő szabályai alapján mozog minden, csak hogy itt nincsenek szabályok. De ahogy nincsenek szabályok, úgy nincsenek gátlások se, nincsen ítélkezés, és rosszindulat se. Helye nincsen ilyeneknek, ahogy a szívébe sincsen, mert ő egy jó ember, aki mégis megkapta a bántást és a sok fájdalmat, s leckét amikből még is tudott hol építkezni, hol felhasználni, de a lelkéből egy darabot kiszakítotott, minden egyes kegyetlen alkalommal. Mert a sors neki se kegyelmezett.

S Mindezeket zenét hallgatva emésztettem magamban, a történteket, a helyzetet, és azt kívántam, bárcsak megállna az idő, vagy pedig ugorna egy jó nagyot az életemben. Vártam már arra a pillanatra amikor gondtalanul boldog lehetek, független. Akadályok és korlátozások nélkül. Elfogadással. Amikor senki se áll az utadba rossz szándékkal, hagynak élni a te elképzeléseid alapján, hagynak érvényesülni, és az elfogadás nem annyit tesz, hogy ezt elfelejtjük, erről nem beszélünk, inkább valahogy próbáljuk elviselni és a kötöszködéseket, elégedetlenségeket kiküszöbölve. Mert ez nem is elfogadás. Ez nem egy barátságnak nevezhető egészséges kapcsolat, ez egy olyan állapot amit nem kívánok senkinek mert én is épp eleget tapasztaltam belőle és köszönöm szépen nem kérek többet, nem akarok hazugságban és elnyomásban élni. Nem akarok vészesen másoktól függni és lelki szemetesláda szerepet játszani mások életében. Nem akarok egy pórázt a nyakamba aminek a szorosságát más szabályozza és oly szorosra állítja, hogy az elszorítja a torkom és szóhoz sem hagy jutni, hanem eltipor és ha kell kényszerít öntudat nélkül. Kifogásol, ítél, rossznak állít be és végül hamisságot éreztet az igazat mutatva. Manipulál és másra mutogat, barátságra gondoltam? Ez a szeret és tisztelet jele?

Pedig azt hittem, a toxikus jellemző csak filmszerepekben létezik és nyilvánul meg ilyen szinten, ennyire kegyetlenül ...

Miért vagy más, miért nem tudsz átlag lenni, miért nem tudsz megjavulni, miért nem tudsz megváltozni, átlagos lenni, ami nem ilyen -fura ..!?