❧ felkavarva ❧ J i k o o k

6

- Csak annyit akartam mondani, hogy ne törődj ezekkel és vigyázz jobban magadra. - bólintottam rá szakadozottan, magamra erőltetve egy keserű mosolyt mikor realizáltam kimondott szavait.

Esküszöm mindjárt lehidalok. Ő mondja, hogy vigyázzak jobban? Pont ő? Mintha tőle nem kéne tartanom és nem lenne azonos szinten a többi jóemberrel, akik csak hozzátettek egyet a meggyötrőim soraihoz. Mellesleg az előbb sem én kezdtem jelenetet rendezni az iskola udvarán valami jött-ment idiótákkal, és azt is egy hülye, jelentéktelen beszólás miatt.

Vállamért nyúlt, hogy megérintse én viszont elhúzódtam és már hátat fordítva neki távoztam volna a helyszínről miszerint egyikünk sem akar már semmit a másiktól, akkor hát ne is húzzuk feleslegesen egymás idejét, menjünk a dolgukra.

- Jimin! - fordulok vissza félig lassan amint elhangzik nevem váratlanul jötten ismét, mit összeráncolt szemöldökkel várok.

- Lehetne egy utolsó kérésem? - furcsálva nézek rá, tetejébe amit hallok az százszor olyan furcsán cseng, főképpen amiért az ő szájából hangzik el és épp ebben az időpontban.

- Had csókoljalak meg még egyszer utoljára! - felém intézve erős tekintetét, merő komolysággal ejti ki a pár szót mi szívemig hatol kihasítva egy fejszenyélnyi rést, akárcsak a gyakorlatlan favágó kisfiú, ki még csak tanulja hogyan s mint kell a munkálatokat elsajátítani. Nem hasít nagyot, nem tesz sokat hozzá, azonban mégis eltökélt, mindemellett kegyetlen szándékkal teszi. A cél mindkettőjüknél ugyanaz, akár akart-akaratlanul, ketté akarja hasítani. Mert itt nincs kegyelem, nincs kinek kegyelmezni, főként nincs is miért. Miért kegyelmezne ha neki nem lesz hátránya ebben, ellenben a másik féllel ami itt egy élő, lélegző, érző ember, ott pedig egy szintén hasonló, kivéve az utolsó feltevést. A növény él és érez, azonban nem tud közbeszólni. Hasonlóképpen hozzám, én közbe tudnék, de nem tudok. Számat szólásra nyitom, hang nem távozik rajta. Sokkoltan állok, sajnos nem tudom mire vélni a kimondottakat. Jungkook hülyét csinál belőlem, egyben lelkileg megnyomorít minden egyes nap mikor ehez hasonlóan hiteti el velem, hogy van remény még számomra. S ennek minek minden percét kiélvezi.

Jungkook közelít felém és lassan csókba invitál mit én annál gyorsabban utasítok el. Elhúzódom, s szenvedélyes búcsúcsók helyett az arcán landol apró, mégis határozott tappancsom piros foltot hagyva maga után, a tapsifüles egyik orcáján.

- Rohadj meg te szemét! - fakad ki belőlem az őt becsmérlő szó. - Mindezek után még elvárod, hogy a karjaidba boruljak és teljesítsem minden kérésedet, ugorjak amikor neked valami kipattan abból a hihetetlenül önző fejedből?! - könnyek lepték már el felsőm nyakrészét, fejem iszonyú zúgolódásba kezdett, mégse álltam meg a leteremtésében. Fogtam a lehetőségen, hogy végre tudassam vele mik kavarognak bennem évek óta, miket ő számtalannyi jel és figyelmeztetés után se volt képes észrevenni mert csak a saját érdekeit vette figyelembe. Nem hagyhattam, hogy ez így is maradjon. Attól függetlenül, hogy még senkibe se volt elég mersz a felvilágosítására, nem fogom elengedni én is és további lelki roncs vagy ehez hasonló legyek miatta. - Nem törődsz te senkivel, egy önző szadista állat vagy akinek egy pillanatig se lehet parancsolni vagy a tényeket közölni, mert minden csak úgy lehet ahogy azt elképzeli és végrehajtja! Meg se hallgatod az embert, csak nekimész mint a fejét vesztette kos, vagy éppen őrült terveket forralsz a bűnhődésére és oktalanul bűntetsz is nyomorult embereket, amikor ez másképpen van, ugyanis dühkezelési problémáid vannak amiket nem tudsz kúltúrált módón kezelni! - álltam meg mondandómban egy pillanatra míg felmértem reakcióját eddigi letorkolásából felé irányulóan, egyenlőre viszont nem mutatott semmiféle interakciót, se meghatottságot. Szó nélkül hallgatta, avagy le is szarta mindazt amit éppen a pofájába toltam, a belső nyugodtságára azonban nem esküdtem volna. - És tudod mire jöttem rá? Nincs önuralmi kontrollod magad felett és külső szemmel is látható mennyire túltolod mostanság a dolgokat! Belegondoltál már abba miket művelsz nap mint nap ártatlan emberekkel, csak mert neked olyan szükségleteid vannak amit csak ilyen formában tudsz kielégíteni?! - fogalmaztam meg kissé nyersen mondandóm végét főképpen, mire elkapott a félsz, hogy Jungkook lehet megteszi újra azokat amiket már egyszer megtett, most egy csepp kegyelemmel sem.