Egy ideje játszottam ezzel a gondolattal, de most úgy éreztem valóban meg tudom írni ezt a kis novellát.
Mi lett volna ha... Perselus ott van Harrynek, hogy elmondja az apró Albusnak, mit is jelent a takaró. Hogy mit jelent az, hogy ezt adja a második fiának?Harry Potter döbbenten bámult az elhajított kék takaró után. Az ágyon ült és úgy érezte, hogy most törte darabokra a fia a szívét. Albus Perselus Potter ugyanis a neki szánt ajándékra dühödten reagált.
- Én csak egy vacak takarót kapok? - kiáltott fel a fiú, miközben felpattant az ágyról. Az alig tizennégy éves fiú dühösen meredt apjára. - Mert csak egy mardekáros vagyok? Ugye, ez a bajod? James és Lily csodálatos ajándékot kapott, de a szégyenfolt csak egy rongyos öreg takarót érdemel! Hát tudd meg, sose akartam a fiad lenni! Bárcsak ne lennél az apám! Mert a te árnyékod... - Nem tudta Albus folytatni, mert apja felkelt és lekevert neki egy pofont. Harry pont olyan dühös volt és csalódott, mint apró hasonmása.
- Bárcsak ne lennél a fiam! - vágta oda amúgy is sebzett szívű fiának, majd azonnal kiszaladt a szobából, és még a takarót is magához vette.
Harry dühös volt. Egész délután nem szólt senkihez. Sem James-hez, aki a csínyekről magyarázott és a lányokról, akik tetszenek neki, sem pedig Lily-hez, aki most készült másodikba és izgatottan magyarázott neki lányos dolgokról. Egyedül Hermione aggódó szavaira reagált, hogy később elmondja, mi is történt. Ugyanis azóta nem látták Albust, mert a szobájába zárkózott.
Nem sokkal vacsora idő előtt megjelent Perselus Piton, egy egészen feszült légkörbe. A kandalló előtt állt és fekete szemével pásztázta körbe a kicsiny nappalit, aminek két átellenes végében ült a két zöld szemű kedvenc fia.
- Mi történt? - kérdezte nyugodtan, ahogy levette magáról az utazó talárját és a bejárati ajtó mellé lebegtette, miközben a kanapén foglalt helyet. Nem volt alatta másik, ugyanis most a palackzöld garbós pulóverét viselte, amit Hermione vett neki, és a fekete szövet nadrágját.
- Nem akarom látni apát, és nem akarok beszélni róla.
- Nem akarok vele szóba állni! - jelentette ki dacosan Harry is, és tiltakozása jeléül azonnal elfordította a fejét.
Piton felvont szemöldökkel nézte a két dühös fiút, miközben magában elhatározta, hogy rendet rak szedett-vedett családjában.
Vacsora végeztével Albus azonnal a szobájába ment "befejezni a pakolást". Valójában már rég készen volt, csupán meg akart a szüleitől szabadulni. Lily-t elvitte James lefeküdni, jó nagy testvér módjára. Így esett, hogy a nappaliban teát kortyolgatva maradt Hermione és a két férfi.
- Szóval, mi volt ez a közjáték köztetek Al-lal? - esett neki azonnal férjének az asszony, mire Harry kényelmetlenül ficeregni kezdett a fotelban. Nem akart feleségére nézni, mert tudta nagyon jól, hogy neki kellett volna az érettebbnek lennie.
- Összevesztünk.
- Ez igazán meglepő, nem jöttem rá abból, ahogy viselkedtek egymással.
- Ne kérd, hogy elmondjam, Mione. Én...
- Magunkra hagynál minket, Hermione? - kérdezte Piton nyugodtan, miközben hideg tekintettel mérte végig a barna hajú nőt. Az persze hosszas pillanatokig nem mozdult, de mikor megtette nyomott férje fejére egy gyengéd csókot.
- El megyek fürdeni, a szobánkban várlak majd - suttogta lágyan, majd távozott.
Több percig csend volt a szobában. Egyedül a nyári tücskök ciripelése hallatszott be kintről, a nyitott ablakon át. Mikor pedig Perselus rájött, hogy fogadott fia nem lesz hajlandó megszólalni megtette ő.
YOU ARE READING
Levelek Pitontól
Short StoryEredetileg egyetlen novellát terveztem ebbe tenni, azonban sok apró történetemnek szerves momentuma egy levél, amelyet Piton Harrynek írt, ezért végül kibővült, sok apró, helyenként humoros, vagy éppen szomorú levelekkel. Egy kis melengető gondolat...