Levelek Pitontól

Takaró(s) levél

Egy ideje játszottam ezzel a gondolattal, de most úgy éreztem valóban meg tudom írni ezt a kis novellát.
Mi lett volna ha... Perselus ott van Harrynek, hogy elmondja az apró Albusnak, mit is jelent a takaró. Hogy mit jelent az, hogy ezt adja a második fiának? 

Harry Potter döbbenten bámult az elhajított kék takaró után. Az ágyon ült és úgy érezte, hogy most törte darabokra a fia a szívét. Albus Perselus Potter ugyanis a neki szánt ajándékra dühödten reagált. 

- Én csak egy vacak takarót kapok? - kiáltott fel a fiú, miközben felpattant az ágyról. Az alig tizennégy éves fiú dühösen meredt apjára. - Mert csak egy mardekáros vagyok? Ugye, ez a bajod? James és Lily csodálatos ajándékot kapott, de a szégyenfolt csak egy rongyos öreg takarót érdemel! Hát tudd meg, sose akartam a fiad lenni! Bárcsak ne lennél az apám! Mert a te árnyékod... - Nem tudta Albus folytatni, mert apja felkelt és lekevert neki egy pofont. Harry pont olyan dühös volt és csalódott, mint apró hasonmása. 

- Bárcsak ne lennél a fiam! - vágta oda amúgy is sebzett szívű fiának, majd azonnal kiszaladt a szobából, és még a takarót is magához vette. 

Harry dühös volt. Egész délután nem szólt senkihez. Sem James-hez, aki a csínyekről magyarázott és a lányokról, akik tetszenek neki, sem pedig Lily-hez, aki most készült másodikba és izgatottan magyarázott neki lányos dolgokról. Egyedül Hermione aggódó szavaira reagált, hogy később elmondja, mi is történt. Ugyanis azóta nem látták Albust, mert a szobájába zárkózott. 

Nem sokkal vacsora idő előtt megjelent Perselus Piton, egy egészen feszült légkörbe. A kandalló előtt állt és fekete szemével pásztázta körbe a kicsiny nappalit, aminek két átellenes végében ült a két zöld szemű kedvenc fia. 

- Mi történt? - kérdezte nyugodtan, ahogy levette magáról az utazó talárját és a bejárati ajtó mellé lebegtette, miközben a kanapén foglalt helyet. Nem volt alatta másik, ugyanis most a palackzöld garbós pulóverét viselte, amit Hermione vett neki, és a fekete szövet nadrágját. 

- Nem akarom látni apát, és nem akarok beszélni róla. 

- Nem akarok vele szóba állni! - jelentette ki dacosan Harry is, és tiltakozása jeléül azonnal elfordította a fejét. 

Piton felvont szemöldökkel nézte a két dühös fiút, miközben magában elhatározta, hogy rendet rak szedett-vedett családjában. 

Vacsora végeztével Albus azonnal a szobájába ment "befejezni a pakolást". Valójában már rég készen volt, csupán meg akart a szüleitől szabadulni. Lily-t elvitte James lefeküdni, jó nagy testvér módjára. Így esett, hogy a nappaliban teát kortyolgatva maradt Hermione és a két férfi. 

- Szóval, mi volt ez a közjáték köztetek Al-lal? - esett neki azonnal férjének az asszony, mire Harry kényelmetlenül ficeregni kezdett a fotelban. Nem akart feleségére nézni, mert tudta nagyon jól, hogy neki kellett volna az érettebbnek lennie. 

- Összevesztünk. 

- Ez igazán meglepő, nem jöttem rá abból, ahogy viselkedtek egymással. 

- Ne kérd, hogy elmondjam, Mione. Én... 

- Magunkra hagynál minket, Hermione? - kérdezte Piton nyugodtan, miközben hideg tekintettel mérte végig a barna hajú nőt. Az persze hosszas pillanatokig nem mozdult, de mikor megtette nyomott férje fejére egy gyengéd csókot. 

- El megyek fürdeni, a szobánkban várlak majd - suttogta lágyan, majd távozott. 

Több percig csend volt a szobában. Egyedül a nyári tücskök ciripelése hallatszott be kintről, a nyitott ablakon át. Mikor pedig Perselus rájött, hogy fogadott fia nem lesz hajlandó megszólalni megtette ő.