Levelek Pitontól

Perselus és Perselus

Ez szorosan véve a Levél a síron túl folytatása. Sokan mondtátok, hogy izgalmas lenne egy ilyen történetet olvasni. Ezért megszállt az ihlet, megírtam. Élvezzétek :D 

Perselus Piton köszönte szépen, de jól volt. Hiába kellett az ostoba igazgatók portréját hallgatnia egész nap. Hiába volt ő maga is egy portré, akkor is, ha ezzel sokan nem is értettek egyet.

Harry Mitugrász Potter egyenesen odáig merészkedett, hogy elnevezte egyik fiát róla, hogy jobban érezze magát... De kérdem én? Hogy érezzem magam jobban ettől a tudattól, festmény létemre?

Arra nem is akart gondolni, hogy az a szerencsétlen gyerek mit élhet át, azzal, hogy két igazgató nevét viseli, és ráadásul... Mardekáros is lett.

Perselus Piton sóhajtva dőlt hátra a festményén lévő széken. Tévedett. Egyáltalán nincs jól. Főleg azért, mert hallotta hírét, hogy a kicsi druszája miken megy keresztül. Szerencsére a portrék sokat fecsegnek.

Éppen ezért vette rá magát, és ennek a szegény kölyöknek a tanár apját, hogy szervezzen meg egy találkozót a kicsi diákjával. Végül is, én voltam a Mardekár ház feje...

Ez történetesen tegnap történt, délután. Elég kellemetlen beszélgetés volt a számára. Hiszen beszélnie kellett, azzal a...

Vett egy mély levegőt, portré létére igazán emberi volt.

Kényelmetlenül ficeregni kezdett a karosszékben, amelyben ült, hogy utána megdörgölje a szemeit. Olyan érzése volt, mintha rászedték volna egy olyan találkozásra, amit örökre el akart felejteni, hogy lehetséges.

Igaz, amikor Harry először felvetette a dolgot, még izgalmasan hangzott a dolog, miszerint megismerheti druszáját. Most csak egy nyűgnek érezte.

A találkozást elméletileg másnap ebéd utánra tervezték, ugyanis szombat lesz, és senki nem háborgathatja őket. De nem akarta, egyáltalán nem.

- Hallottam, hogy az a szerencsétlen Potter gyerek megint egy csíny áldozata lett a testvére által és a Weasley gyerekek sem kímélték ma. – szólalt meg mogorván Phineas. Dippet igazgató érdeklődve fordult keretében a másik igazgató felé.

- Nem mondja! – lepődött meg elég rendesen a mindig higgadt férfi.

- De, ha mondom! Éppen jöttem ide vissza, mikor láttam, amint a kis Malfoy örökössel sétáltak a folyosón és megtámadták galád módon őket. Csupa festék lett minden, mondhatom! Azonnal eliszkoltak, mikor tanárért kiáltottam, és Hóborc is megjelent, hogy a csúnya griffendéles bagázsról énekeljen.

- Hihetetlen, hogy ez megint megtörténik!

- Hát igen, a vér nem válik vízzé – húzta el a száját Nigellus, majd ennyiben hagyta a dolgot. Elfordult tőlük és a székében kényelembe helyezkedett.

Azonban Perselusnak több sem kellett ahhoz, hogy nyakába vegye a világot és elsiessen.

Azonnal a Mardekár klubhelyiségébe akart érni minél előbb, hogy lássa. Látni akarta mind Draco fiát és mind Potter kölykét.

Amikor azonban kitúrta Mardekár Malazárt a saját keretéből olyan látvány tárult a szemei elé, amitől még ő is elborzadt.

A fekete hajú fiú sírva ült a kandalló előtt, miközben Malfoy vigasztalóan simogatta a hátát és próbálta a fejét megszabadítani a zöld-ezüst festéktől.