Vissza a múltba

3.

       

           " ... A kislány lemeredve elemezte az arcukat majd könnyes szemekkel a két fiú karjaiba ugrott-Apa, Papa!-sírta el magát..." 

          A két srác a megnevezésre levegőt is el felejtett venni. Csend lett nagy csend. Szegény Bakugou és Kirishima azt se tudták mit csináljanak. A kislány a nyakukat szorosan ölelte és pityergett. A többiek kitágult szemekkel nézték őket. A szőke szólalt meg leghamarabb.

      -O-oi szállj le rólam!- lökte le a kislányt magáról. Kaaya rá nézett.

     -D-de...apa...-suttogta.

     -Nem vagyok a rohadt apád te szerencsétlen kölyök!!!-ordította de erre Aizawa közbeszólt mielőtt még folytathatta volna.

    -Bakugou elég, most!- a kislány dermedten nézett a szőkére míg a piros hajú ölében volt-Ezt akartam volna mondani tovább, hogy lehet, hogy valamelyikőtök a szülője de így már biztos. Bakugou te meg higgadj le és próbálj tekintélyesebb lenni. Kicsi még és ő bennetek ugyan azt a személyt lássa aki az ő idejében vagytok. Tudom, hogy nektek is sőt mindenkinek ez nagyon hamar jött de Kaaya most a szeretetet, a törődést és a védelmet kéri tőletek. Valamelyikőtök cuccoljon át a másik szobájába és próbáljatok meg nem kiabálni-néz a végén kimondotta a szőkére- De nem kell mindent egyedül csinálnotok a többiek is biztos segítenek nektek-nér rájuk akik hevesen bólogattak. 

        -Jujj majd játszunk hercegnőset- csillant fel Mina szeme mire pár lányé is.

       -Jó akkor ha ez megvan akkor ma már nem lesz semmi óra tovább el vagytok engedve. Ja és ne hagyjátok magára a lányt, beszélek az igazgatóval és míg óráitok vannak addig az osztályban lesz és valami színezőt adunk neki-fejezi be a sensei és el is indult, magukra hagyva a diákokat.

      Két ember volt akinek még a fejében kerengtek a gondolatok. Bakugounak és Kirishimának. Kirishima azóta is szótlanul fogta a kicsit az ölében aki azóta már megnyugodott de ő még a történtek hatása alatt volt nagyon. Nem fogta fel, hogy  Bakugouval kitart a kapcsolatuk eddig és még lesz egy ilyen tünemény kislányuk. Az említettre nézett aki a kezei között nézte a többieket majd rá vezette a tekintetét és óriási mosolyt vett fel az arca. A vörösnek meg itt esett le minden ami csak tudott és tért vissza a valóságba. Ő is egy nagy mosolyt küldött vissza a kislánynak.

     Ám Bakugounál kicsit zavarosabb volt a dolog. Tudni lehet, hogy nem igazán bírja a gyerekeket. És frusztrálta nagyon őt a dolog, hogy ez a kicsi itt van. De egyben mélyen ott volt az a hihetetlen boldogság is hisz tudjuk nem szívtelen csak rosszul fejezi ki még az érzéseit. És ahogy látta a barátját Kaayaval vigyorogni egy kis mosoly kúszott az arcára. Az idegessége is múlt. 

       -Amúgy Bakugou és Kirishima,ők már együtt vannak és ez akkor azt jelenti, hogy....-néz rájuk Sero- Hogy én nyertem a fogadást!!! Kaminari, Mina, Jirou, jöttök nekem 1000 yennel. 

     -Ezt nem hiszem el-morogtak.

    -OI TI MI A FASZOMAT FOGATTOK RÁNK HAAAA??!!!!-ordított a pofájába a szöszi de erre egy kéz megcsapta-HAAAA EZ MELYIK SELEJT VOlt-halkul el ahogy meglássa mérges párját.

    -Ne beszélj így egy gyerek előtt!-majd újra megvágja. Ekkor egy nagy ásítást hallottak.

   -Awww szegényke álmos-mondta Uraraka. 

     Kaaya elaludta Kiri ölében ezért Bakugout fel küldte, hogy egy futont az ő szobájába tegyen. Addig a többiek gyönyörködtek a kis csöppségen. 

     -Tiszta Kacchan kívülről de a személyisége és a nagy mosolya a tiéd Kirishima-mondja a zöld hajú mire mindenki eget értett. Bakugou is visszajött aki a többiek hülye megszólalásait most csak morogva reagálva felvitte a kicsit és lefektette az ágyába ő meg a futonon lefeküve aludt el ahova majd Kirishima is csatlakozott.

.

.

.

.

Hallihoooo emberkéim!! Itt a Part 3. 

       Vajon Bakugou mennyire fog ellazulni a kis kölyök mellet? Hehe Majd kiderül addig csak a képzeletetekre bízom.