(még mindig Hermione szemszögében vagyunk)
Gyorsan el is telt az az 1 óra, most megyek majd vacsorázni, és eldöntöttem. Elmegyek. Mentem le a lépcsőn a nagyterem felé, de még így se láttam se Harryt se Ront. Nem tudom mi van velük, Lehet valami bajuk van?! Majd kiderül.
Ahogy beléptem az ajtón, meghallottam ahogy az elsősök nevetgélnek. Lehet másnak furcsa, de nekem ez annyira megnyugtató, mármint látszólag nincs senkinek semmi baja, és nevetnek. Na mindegy. Ahogy beljebb léptem rögtön megláttam barátaim akik igen szúrós pillantásokat küldenek felém. Na igen. A másik kedvencem amikor azt se tudom mi van, de mégis rajtam néznek végig. Gondoltam oda megyek és megkérdezem mi bajuk van.
-Sziasztok? Mi bajotok van?
néztem feléjük de csak összenéztek, és az a tipikus "nagyon gáz" arcot vágtak egymásnak.
-Jajj ne csináljátok már! Vagy elmondjátok neki vagy én fogom!
szólt közbe Ginny. Annyira szeretem hogy ki áll értem. Igazából ő a legjobb barátnőm és persze Luna.
-Mondjátok már el. Mi olyan titkos hogy még rám nézni sem tudtok?
-Mi van köztetek Malfoyal?
köpte oda Ron.
-MIVAN?
mindenre számítottam de erre nem.
-Láttuk hogy ma beszéltetek amikor oda ültél.
csatlakozott Harry is.
-Fiúk álljatok már le.
védett ki Ginny.
-Na jó, ti tényleg ezért kerültetek el egész nap? Csak mert beszéltünk két szót?!-
Igaz hogy most hazudtam, nem kell tudniuk hogy nem beszéltünk, hanem megbántott...
Utána már nem is nagyon beszéltem a fiúkkal. Csak Ginnyvel.
Viszont elég gyorsan el is telt a vacsora is, és már vártam hogy mehessek a találkára. Igaz nem tudom hogy ki küldte, de kíváncsi vagyok nagyon.
-Draco szemszöge-
Várom hogy itt legyen Granger. Segíteni akarok rajta.
10 perce várok rá. Lehet el sem jön?
Hallom a lépteit. Már itt van.
Ahogy meglátott, már fordult is volna vissza.
-Várj Hermione! Ne menj el kérlek.
basszus, kimondtam a nevét. Mindegy, legalább tudja hogy komolyan gondolom.
-Minek szólítottál?
kérdezte egy kicsit kiakadva. Anyám de aranyos ha ki van akadva. Nem bírtam ki és elmosolyodtam.
-Hermione szemszöge-
Már majdnem fent voltam, és megláttam akihez most semmi kedvem nem volt. Viszont mikor megfordultam hogy kijuthassak innen egy nagyon szokatlan dolgot hallottam. Amitől gyorsabban kezdett dobogni a szívem. Draco Malfoy Hermionenak hívott. A saját nevemen.
-Minek szólítottál?
kérdeztem kiakadva, mire ő csak elkezdett mosolyogni.
-Tehát... akkor te írtál nekem?
-Amint látod...Igen.
-De mégis miért?!
-Figyelj..Hermione. Látom hogy nem vagy jól. És mivel se Szent Potter se Véráruló Weasley nem törődik veled, így valakinek csak kell. Nem?
mondta, majd reménykedve nézett rám.
-Igaz.
egyeztem végül bele.
-De mégis honnan tudtad.. mármint hogy segítség kell...
-Mert tudom hogy ez milyen. És nem akarom hogy át éld.
szerintem baj van. azt hiszem bele szerettem Draco Malfoyba...
-Köszönöm..Draco.
mondtam ki én is a nevét.
-Akkor öhmm szeretnél beszélgetni? Meghallgatlak nagyon szívesen.
de aranyos, zavarban van.
-Igen, jó lenne ha valakivel tudnék erről beszélni.
el sem hiszem hogy most tényleg Dracoval fogom megbeszélni a mentális állapotom.
-Hallgatlak. Gyere ülj le.
mutatott maga mellé.
Le is ültem, és már kezdtem is...
-Tudod ez már 2 éve tart... mármint a pánikroham. Sokat bántottak mert s-s-sárvérű vagyok. Kettő lány egyszer a halálomat is kívánta, lelöktek a lépcsőről. Utána 3 hétig bent voltam a gyengélkedőn. És nem tagadom. Már megpróbáltam végezni magammal...-
és itt nem bírtam tovább. elsírtam magam. Viszont Draco következő cselekedetén nagyon meglepődtem.
-Jajj pöttöm... nagyon sajnálom. És hogy én is sokat bántottalak.
majd megölelt. DRACO MALFOY MEGÖLELT. És pöttömnek hívott.
Még beszélgettünk egy 3 órát, és mire észbe kaptam, már a vállán aludtam, Ő pedig rajtam.
