~Anna Naplója~

~Hatodik~

Kedves naplóm. Ma mindenre fény derült.

Ez csak egy olcsó játék volt.. Dave elmondta reggel a buszba, hogy első nap tetszett a kapcsolatunk, de a következő napokban piszkálták a régi barátságunk miatt.. Ez engem is zavart, de nem érdekelt. Szakítottunk. Egész nap össze voltam törve, anyáék sem tudtak megvígasztalni otthon. Mély depresszióba estem. Nemhogy a szerelmem szakított velem, hanem a legjobb barátom is elvesztettem. Nincs nekem senkim.. Miközben azon gondolkodtam, mire való az életünk, tudatom alatt bementem a fürdőbe s figyelem nélkül összevagdostam a kezem. Mire magamhoz tértem köröttem szinte minden vér volt s szédülni kezdtem. A világ csak úgy forgott mögöttem, majd leestem a földre. Lépteket hallottam majd mentő hangot. Már minden homályos volt. Mire magamhoz tértem, egy fehér fallal szemben találtam magam, s mellettem volt anya, Sara meg Dave. Aggodó de egyben mérges tekintettel figyeltek rám. Csak özönlöttek a szájukból a kérdések.. Kissé rossz érzés volt.
-Miért? Miért? -kérdezte anya majd sírásba kezdett. Dave tudta egyedül hogy szakítottunk, anyáéknak amúgy sem mondtam semmit, csak sírva jöttem akkor haza. Nem árultam el miért.. A kezem valamiért megint vérezni kezdett, s Dave ennek láttára kifutott a szobából. Pár óra múlva mindent elmondtam Saraéknak s másnap haza is mehettem. Dave SMSben folyton csak a bocsánatomért esedezett s kérte hogy jöjjünk újra össze. Én elutasítottam, ki jönne össze vele megint?! Majd talán később újrakezdhetjük ha ezt elfelejtjük s nem fog minket majd ilyesmi megakadályozni.. Majd.. Talán.