NAPJAINK;
— Te megőrültél. — jelentettem ki tényként, a látottakat még mindig felfogni képtelenül. Tettetett higgadtságomtól csak még idegesebbnek tűnt. Nem értette. Sokáig nem.
— Gratulálok, hogy csak most jöttél rá.
Alkarjába törölte véres kését, majd összecsukta, és mint aki jól végezte dolgát, a kezeivel együtt zsebre vágta.
A hatalmas, élettelen test arccal a padlónak volt zuhanva, nyitott szemeibe pedig nem tudtam nem belenézni. Üresebb volt, mint bármi, amit valaha ezzel a jelzővel illettem.
— Szeretlek. — nyögte. Előbb tört meg, mint én. Sosem feltételeztem volna, hogy ez bármilyen helyzetben is így lehetne. És íme.
A mindenem volt. Ő tett egésszé. A világom, amit csakis miatta, és csakis neki építettem fel pedig megsemmisült azzal a mozdulatával, amivel kiontott egy emberi életet.
— És mi más van, amit titkoltál előlem?
te.
YOU ARE READING
TŰNJÜNK EL || ashtray
Fanfictionalicia, a tizenöt éves cseh menekült, és ashtray, a kíméletlen amerikai drogdíler. semmi új, semmi jó. illetve nem tudom. egyikünk sem tart még ott a könyvben. . . . e/1 személyben írt könyv az eufória című sorozat alapján.
