Mielőtt elmész

És

Mikor befejezte a melleim izgatását felcsúsztatta a kezét a mellkasomon át a nyakamhoz, majd egy pillanattal később azon kaptam magam, hogy én kerültem alulra, ő pedig a nyakamon tartva a kezét hevesen csókol. Minden egyes mozdulatának engedelmeskedtem, mintha csak ő birtokolna engem. Imádtam minden pillanatot és azt akartam, hogy sose érjen véget az éjszaka. Levette a kezét a nyakamról és vándorútra indult a testemen. Feltérképezte minden egyes porcikámat ujjaival, míg a szája szigorúan a nyakam és a fülem között mozgott. A melleimen át, a hasamon keresztül barangolt egészen a végállomásig, ami a lábaim között volt. Akkor elkaptam a kezét.
- Én nem tampont használok – mondtam halkan és éreztem, ahogy az arcom lángokba borul. Mindig kényelmetlennek találtam a tampont, sosem tudtam rendesen használni. Elkezdtem tartani attól, hogy ki fog nevetni és majd ezek után már nem akar tőlem semmit. Nem kellene így éreznem, hiszen ebben semmi szégyellnivaló sincs, de ettől függetlenül még féltem a reakciójától.
- Rendben van – mondta és folytatta ott, ahol abba hagyta. Én pedig megnyugodtam.
Amikor elszakította ajkait az enyémektől visszafeküdt a hátára és magához húzott. A fejemet a mellkasára hajtottam és csak feküdtünk így egy ideig. Megpuszilta a homlokom és becsukta a szemét.
- Álmos vagy? – kérdeztem.
- Nem, csak kicsit bántja a szememet a TV fénye – felelte.
  - Értem – suttogtam. – Annyiszor lejátszódott már ez a jelenet a fejemben. Nem hittem, hogy egyszer valósággá válik. Annyira örülök, hogy eljöttél.
- Tudom babám, én is nagyon örülök neki. Szeretlek.
- Én is szeretlek téged – mondtam hatalmas mosollyal az arcomon. Igazából először nem akartam, hogy idejöjjön. Sőt ez egy teljesen
spontán ötlet volt. Nem beszéltünk napokig erről, egyáltalán nem terveztük meg. Az egész azzal kezdődött, hogy készítettem magamról egy képet az ominózus trikóban, ő pedig reagált rá.
„Szia babám. Mi újság?"
„Szia. Nem sok, pihenek. Egész nap süteményeket sütöttem. Veled?" „Itt vagyok Szolnokon egy barátomnál. De egyedül vagyok."
„Csak fél óra az út. Át is jöhetnél. Legalább nem lennél egyedül."
„Már ittam babám. Amúgy mennék."
Végül nem volt akadály a szervezetében lévő alkohol, bár leginkább emiatt nem szerettem volna, hogy jöjjön, de végül beadtam a derekam. Nem akartam kihagyni a lehetőséget, hogy újra láthassam.
„Ha átmegyek nálad alhatok?"
„Igen."
„És, hogy megyek be?"
„Bemászol az ablakon. És úgy is mész majd el." „Akkor elindulok. Mondd a címet."
„Megőrültél? Nem vezethetsz így! És amúgy is, mi van, ha a szüleim felébrednek?"
„Nem baj, vezetek így is. Nyugodj meg nem fognak felkeni. Semmit sem fognak észrevenni. Na, írd le a címed."
És én leírtam. Lehet, hogy nem kellett volna, mert később meg fogom bánni, de a jövő itt és most egyáltalán nem izgat. Viszont ő annál inkább. Izgat az érintése, a tekintete, a hangja. Izgat az egész lénye. Sosem vágytam még senkire így, mint rá. Mindent megadnék azért, hogy minden nap vele lehessek.
Amikor kinyitotta a szemét rám emelte a tekintetét és beletúrt a hajamba. Hátra húzta a fejem, majd adott egy csókot. Ujjait a vállamra helyezte és lassan végigsiklott a kezemig. Megfogta a csuklóm és a hasán keresztül elvezette a kezem a férfiasságáig.
- Látod mit csinálsz velem? – kérdezte kaján vigyorral az arcán. – Nem vennéd a szádba?
- Egyből a lényegre tértél – nevettem fel. – Remélem nem fogsz csalódni.
- Biztos vagyok benne, hogy nem – kacsintott.
Becsúsztattam a kezem az alsónadrágja alá és elkezdtem simogatni. Egy halk nyögés gördült le az ajkain. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam, de még mielőtt elhúzódhattunk volna egymástól ráharaptam az alsó ajkára. Felszisszent, de ügyet sem vetve rá elkezdtem lassan lefelé haladni, a mellkasán keresztül, a hasán át egészen a célig. Amikor elértem a lábai közé apró csókokat leheltem rá, majd lentről felfelé, fentről lefelé, a nyelvemmel cirógattam a merevedését. És végül rátértem a lényegre. Igyekeztem minden tudásomat felhasználni, hogy megadjak neki minden élvezetet, ami csak tőlem telhet. Hallgattam, ahogy egyre gyorsabban veszi a levegőt és apró nyögések hagyják el a száját, amint egyre gyorsabb és gyorsabb mozdulatokat végeztem a kezemmel és a számmal. Bíztam benne, hogy élvezi azt, amit csinálok. Nem akartam csalódást okozni neki.
Amikor visszaindultam a szája irányába mosolyogva nézett a szemembe.
- Tényleg csalódtam, de pozitívan – mondta, a kezével pedig megfogta az államat, magához húzott és mohón megcsókolt. A testéből kellemes meleg áradt, én pedig olyan szorosan bújtam hozzá, amilyen szorosan csak tudtam. Keze a testemen barangolt, minden szegletet végigsimított. Egyre többször haladt a fenekem irányába és minden alkalommal, amikor arra járt erősen rámarkolt.
- Úgy sajnálom, hogy megvan – mondtam keserűen.
- Jó katona vérben is harcol – szólt hatalmas vigyorral az arcán. Mosolya átragadt rám. Mindkettőnknek ugyanaz a dolog járt a fejében.
- Túl sok gond van vele. Szerinted nem? – kérdeztem.
- Nincs bent egy törölköződ? Magunk alá terítjük és nem lesz baj.
- Rendben – egyeztem bele az ötletbe. Kikászálódtam a karjai közül és elővettem egy tiszta törölközőt a szekrényemből. Ha már amúgy is arra jártam egy csomag óvszert is kerestem az alsó polcon. Amikor mind a két dolog nálam volt, visszasétáltam hozzá. Az óvszert átadtam Zalánnak, aki arrébb csúszott, hogy le tudjam teríteni a törölközőt, majd én is elkezdtem levetkőzni. Amint kész voltam, visszamásztam az ágyba és a hasamra feküdtem.
- Ó, így szeretnéd?
- Igen. Így annyira nem fáj – feleltem.