A Gonosz

7. fejezet: Margitsziget

Bence és Félix egy újabb merően felemelő kávézás után elindultak nyomokat keresni a Margitszigeten. Jó talán nem minden percben kerestek nyomokat. Vettek fagyit amit megettek a zenélő szökőkút mellet aztán megnézték a japánkertet és végül, de nem utolsó sorban a zenélő kutat is.
- Hiába. A Margitsziget azóta is ugyanolyan szép maradt - állapította meg Bence.
- Igen. Egy cseppet sem változott.
- Most is ugyanolyan kellemes sétálni, fagyit enni, nézelődni stb.. stb..
- Igen, ráadásul még azt is kinyomoztuk, hogy itt kézműves fagyit lehet kapni.
- De mostmár valójában is kéne nyomozni nem gondolod?
- De, de nem tudom hol kezdjük. - Mondta Félix fagyitól maszatos arccal.
- Hát te sose fogod megtanulni, hogy kell enni a fagyit? - Kérdezte Bence - Mindegy csak töröld le a fagyimaszatot az arcodról.
- Jó, jó. Amúgy nekem lenne egy ötletem.
- Igen?
- Hát, lehet, hogy tudom, hogy honnan van ez a vasdarab.
- És honnan?
- Persze azt eddig is tudtuk, hogy ez a Margit-hídról származik, de szerintem a Margit-híd lábánál kéne megnéznünk.
- Vicces vagy.
- Nem, komolyan. Oda be lehet menni kisebb-nagyobb aszályok idején, mert elég alacsony a vízszint.
- Hát, ha te mondod. Nézzük meg ott, de ha vizes leszek, akkor téged is le foglak fröcskölni.
- Felőlem.
Egy kevés totojázás után elindultak, mert épp aszály volt, és bementek a Margit-híd lábához, ahhoz amit Félix mutatott, és tényleg sikerült odaérniük, de nem találtak mást, csak ezeket a feliratokat:
-"A mágusok itt jártak"
-"És megint"
-"Mágus"
És egy cím:
- Bence nézd csak: ezek mellett egy cím is van.
- Igen, tényleg. Toldi Ferenc utca 54. szám.
- Bence?
- Igen Félix?
- Szerintem hívd fel Tibort. Emlékszel, az alkalmazottjai dolgoztak furcsa ügyeken.
- Tényleg. Lehet, hogy annak köze van ehhez.
- Hát igen.
- De.....Nem gondolod, hogy vele nem kéne információkat megosztanunk? Hiszen ezt mi derítettük ki nem õ. Viszont õ biztos beállítaná úgy, hogy õ talált rá a nyomokra.
- Talán igazad van, de akkor, hogyan beszéljünk azokkal akik a furcsa ügyeken dolgoztak? Hisz ő mindent tud, ő a feje az egész rendnek.
- Hmm egy ők nem egy rend mert nem tudnak rendesen dolgozni. Kettő emlékezz csak, Tibor be van tojva, hogy két egyetemista srác ki tudta deríteni, hogy ők ott vannak.
- És te ezt ki akarod használni?
- Lehet...
- Akkor irány a rend!
- Még mindig nem rend!
- Akkor mi?
- Hmmm* Random emberek csapata akik random ügyeken dolgoznak.
- Ez így nem egy név de akkor irány a Random Emberek Csapata Akik Random Ügyeken Dolgoznak! Vagyis az R. E. Cs. A. R. Ü. D!
- Ez nem is hangzik rosszul irány a recsarüd!
- Az nem recsarüd! Az er e csé a er ü dé!
- Oké okostojás! Irány az er e csé a er ü dé!
- Nem vagyok okostojás!!!!
- Oké. Persze nem vagy az. Okitoji -Benceeeee!
*
-Szóval... nem jutottatok semmire, de úgy gondoljátok az segítene a nyomozásban, ha kikérdeznétek pár alkalmazottamat. Hát nem bánom, de ezek úgy dolgoznak mint a kukák. Nem csinálnak semmit, nem derítenek ki semmit, csak kávét isznak!
- Nem baj - válaszolta Félix Tibornak miután ittak egy kávét, leintéssel hívtak maguknak egy taxit és bohóckodva eljutottak a R. E. Cs. A. R. Ü. D-hez - Szerintünk fontos információjuk lehet számunkra.
- Szerintem is - Helyeselt Bence - Sőt biztosra veszem!
- Én nem annyira, de szerintem is!
- Oké gyerekek. Kaptok 1 órát addig kérdezősködhettek, de ha nem találtok semmi információt nagyon sajnálom én megmondtam.
- Rendben. Köszönjük.
- Szivesen. És szóljatok, ha kiderítettetek valamit.
- Rendben.
- Gondunk lesz rá.
- Köszönöm gyerekek. Na menjetek.
Bence és Félix elindultak és 10 perc után rá is bukkantak arra az ügyosztályra amelyről az őrültek kikerültek. Dióhéjban az iroda: Vagy 50 őrült, kéziratok, kávégepek, plakátok, fura löttyök, kávégépek...Stb...Stb..
- Jónási Bence.
- Emblényi Félix.
- Hű ná érròl á kéjt fijjatalembjerròl besszjélt Jerrrry!
- Nöm möndöd kömölyön ögye?
- Deh-deh. Jök azòk.
- IGEN ErőL A kéT FiAtALeMBERrőL BEsZèlTeM.
- Oh Jerry! Micsoda.. megtiszteltetés találkozni önnel. Egész eddig önt kerestük!
- EnGeM KERJEStEk A fIJATlEmBeREk!
-Igen önt kerestük. Lenne néhány kérdésünk.
- KÉRDÉsüK?
- Igen. Ööö... Hol találkozott először a varázslókkal, vagy mikkel?
- Nem Mik! MágUSok! MáGUSok MARgiT hId!!! MAAAAAAaaaargiit hÍIIiid.
- Aha. ÉRTEM. És ezek a mágusok mit csináltak?
- GYüleKEzNeK! MA HOLNAP!
- Mi az, hogy.. ma holnap?
- MA NeM VAGyis HolnAP. GYülEKEZnEk!
- Aham... értem Jerry. Ide tudná hozni egy másik kollégáját is?
- Persze. Jerry tud!
- Köszönöm Jerry.
- Szivesen.- Azzal Jerry elszökdelt. Láthatóan jobb hangulatba került.
- Ő Jerry kollégája Austin.
- Szervusz Austin!
- Sziasztok gyerekek Jerry azt mondta hívtatok.
- Igen, hívtunk. Mit tud a mágusokról?
Ekkor Jerrynél bekattant valami. Megint.
- GYeREkeK A MágUSoK létezNek!!!
- Jó, jó tudjuk. Austin, arra szeretnénk kérni, hogy mondja el mennyit tud a mágusokról.
- Milyen mágusokról? - Mondta Austin, miközben Jerry a kollégáinak üvöltözte, hogy holnap fognak gyűlésezni. - Én nem tudok semmilyen mágusokról. Jerry folyton valami mágusokról hadovál, de semmit nem lehet belőle kiszedni.
- Rendben, hát azért köszönjük.
Mint kiderült a legtöbb kolléga nem is a mágusos ügyön dolgozott, azok közül akik ezen dolgoztak annak is csak a fele tudott mágusokról, de azok úgy be voltak csavarodva, mint Jerry.
Az egy óra leteltével elköszöntek Tibortól, és Jerrytől, mert ő ekkor szerencsére nem a mágusokról hadovált, és visszamentek a hotelszobájukba pihenni egy kicsit ezután az egy óras kihallgatás után.