Bence és Félix egy újabb merően felemelő kávézás után elindultak nyomokat keresni a Margitszigeten. Jó talán nem minden percben kerestek nyomokat. Vettek fagyit amit megettek a zenélő szökőkút mellet aztán megnézték a japánkertet és végül, de nem utolsó sorban a zenélő kutat is.
- Hiába. A Margitsziget azóta is ugyanolyan szép maradt - állapította meg Bence.
- Igen. Egy cseppet sem változott.
- Most is ugyanolyan kellemes sétálni, fagyit enni, nézelődni stb.. stb..
- Igen, ráadásul még azt is kinyomoztuk, hogy itt kézműves fagyit lehet kapni.
- De mostmár valójában is kéne nyomozni nem gondolod?
- De, de nem tudom hol kezdjük. - Mondta Félix fagyitól maszatos arccal.
- Hát te sose fogod megtanulni, hogy kell enni a fagyit? - Kérdezte Bence - Mindegy csak töröld le a fagyimaszatot az arcodról.
- Jó, jó. Amúgy nekem lenne egy ötletem.
- Igen?
- Hát, lehet, hogy tudom, hogy honnan van ez a vasdarab.
- És honnan?
- Persze azt eddig is tudtuk, hogy ez a Margit-hídról származik, de szerintem a Margit-híd lábánál kéne megnéznünk.
- Vicces vagy.
- Nem, komolyan. Oda be lehet menni kisebb-nagyobb aszályok idején, mert elég alacsony a vízszint.
- Hát, ha te mondod. Nézzük meg ott, de ha vizes leszek, akkor téged is le foglak fröcskölni.
- Felőlem.
Egy kevés totojázás után elindultak, mert épp aszály volt, és bementek a Margit-híd lábához, ahhoz amit Félix mutatott, és tényleg sikerült odaérniük, de nem találtak mást, csak ezeket a feliratokat:
-"A mágusok itt jártak"
-"És megint"
-"Mágus"
És egy cím:
- Bence nézd csak: ezek mellett egy cím is van.
- Igen, tényleg. Toldi Ferenc utca 54. szám.
- Bence?
- Igen Félix?
- Szerintem hívd fel Tibort. Emlékszel, az alkalmazottjai dolgoztak furcsa ügyeken.
- Tényleg. Lehet, hogy annak köze van ehhez.
- Hát igen.
- De.....Nem gondolod, hogy vele nem kéne információkat megosztanunk? Hiszen ezt mi derítettük ki nem õ. Viszont õ biztos beállítaná úgy, hogy õ talált rá a nyomokra.
- Talán igazad van, de akkor, hogyan beszéljünk azokkal akik a furcsa ügyeken dolgoztak? Hisz ő mindent tud, ő a feje az egész rendnek.
- Hmm egy ők nem egy rend mert nem tudnak rendesen dolgozni. Kettő emlékezz csak, Tibor be van tojva, hogy két egyetemista srác ki tudta deríteni, hogy ők ott vannak.
- És te ezt ki akarod használni?
- Lehet...
- Akkor irány a rend!
- Még mindig nem rend!
- Akkor mi?
- Hmmm* Random emberek csapata akik random ügyeken dolgoznak.
- Ez így nem egy név de akkor irány a Random Emberek Csapata Akik Random Ügyeken Dolgoznak! Vagyis az R. E. Cs. A. R. Ü. D!
- Ez nem is hangzik rosszul irány a recsarüd!
- Az nem recsarüd! Az er e csé a er ü dé!
- Oké okostojás! Irány az er e csé a er ü dé!
- Nem vagyok okostojás!!!!
- Oké. Persze nem vagy az. Okitoji -Benceeeee!
*
-Szóval... nem jutottatok semmire, de úgy gondoljátok az segítene a nyomozásban, ha kikérdeznétek pár alkalmazottamat. Hát nem bánom, de ezek úgy dolgoznak mint a kukák. Nem csinálnak semmit, nem derítenek ki semmit, csak kávét isznak!
- Nem baj - válaszolta Félix Tibornak miután ittak egy kávét, leintéssel hívtak maguknak egy taxit és bohóckodva eljutottak a R. E. Cs. A. R. Ü. D-hez - Szerintünk fontos információjuk lehet számunkra.
- Szerintem is - Helyeselt Bence - Sőt biztosra veszem!
- Én nem annyira, de szerintem is!
- Oké gyerekek. Kaptok 1 órát addig kérdezősködhettek, de ha nem találtok semmi információt nagyon sajnálom én megmondtam.
- Rendben. Köszönjük.
- Szivesen. És szóljatok, ha kiderítettetek valamit.
- Rendben.
- Gondunk lesz rá.
- Köszönöm gyerekek. Na menjetek.
Bence és Félix elindultak és 10 perc után rá is bukkantak arra az ügyosztályra amelyről az őrültek kikerültek. Dióhéjban az iroda: Vagy 50 őrült, kéziratok, kávégepek, plakátok, fura löttyök, kávégépek...Stb...Stb..
- Jónási Bence.
- Emblényi Félix.
- Hű ná érròl á kéjt fijjatalembjerròl besszjélt Jerrrry!
- Nöm möndöd kömölyön ögye?
- Deh-deh. Jök azòk.
- IGEN ErőL A kéT FiAtALeMBERrőL BEsZèlTeM.
- Oh Jerry! Micsoda.. megtiszteltetés találkozni önnel. Egész eddig önt kerestük!
- EnGeM KERJEStEk A fIJATlEmBeREk!
-Igen önt kerestük. Lenne néhány kérdésünk.
- KÉRDÉsüK?
- Igen. Ööö... Hol találkozott először a varázslókkal, vagy mikkel?
- Nem Mik! MágUSok! MáGUSok MARgiT hId!!! MAAAAAAaaaargiit hÍIIiid.
- Aha. ÉRTEM. És ezek a mágusok mit csináltak?
- GYüleKEzNeK! MA HOLNAP!
- Mi az, hogy.. ma holnap?
- MA NeM VAGyis HolnAP. GYülEKEZnEk!
- Aham... értem Jerry. Ide tudná hozni egy másik kollégáját is?
- Persze. Jerry tud!
- Köszönöm Jerry.
- Szivesen.- Azzal Jerry elszökdelt. Láthatóan jobb hangulatba került.
- Ő Jerry kollégája Austin.
- Szervusz Austin!
- Sziasztok gyerekek Jerry azt mondta hívtatok.
- Igen, hívtunk. Mit tud a mágusokról?
Ekkor Jerrynél bekattant valami. Megint.
- GYeREkeK A MágUSoK létezNek!!!
- Jó, jó tudjuk. Austin, arra szeretnénk kérni, hogy mondja el mennyit tud a mágusokról.
- Milyen mágusokról? - Mondta Austin, miközben Jerry a kollégáinak üvöltözte, hogy holnap fognak gyűlésezni. - Én nem tudok semmilyen mágusokról. Jerry folyton valami mágusokról hadovál, de semmit nem lehet belőle kiszedni.
- Rendben, hát azért köszönjük.
Mint kiderült a legtöbb kolléga nem is a mágusos ügyön dolgozott, azok közül akik ezen dolgoztak annak is csak a fele tudott mágusokról, de azok úgy be voltak csavarodva, mint Jerry.
Az egy óra leteltével elköszöntek Tibortól, és Jerrytől, mert ő ekkor szerencsére nem a mágusokról hadovált, és visszamentek a hotelszobájukba pihenni egy kicsit ezután az egy óras kihallgatás után.
YOU ARE READING
A Gonosz
FantasyBence és Félix két jó barát elindulnak, hogy kinyomozzák egy eltűnt lány esetét, nem tudva, hogy micsoda kalandba csöppennek bele. ,,Mi lesz, hogyha semmit sem tudnak és sötétben tapogatózva kell majd nyomokat keresnünk? -Kérdezte Félix. Hát akkor s...