A Gonosz

8. fejezet: Toldi Ferenc utca 54.

A két fiú kikereste Google maps-en, hogy hol is van az a Toldi Ferenc utca 54 és miután rátaláltak útnak indultak. Gyalog mentek mert nem volt messze a Margit-hídtól. Mire odaértek, már megbánták ezt a döntést.
-Fé- lix! - kezdte Bence lihegve.
-I- I- Igen? -kérdezte Félix, aki szintén kifáradt.
- Mi a fenéért - itt Benve vett egy nagy levegőt - is akartunk mi sétálni?
- Mert egészséges.
- Legközelebb, ne törődjünk az e- gészségünkkel, jó?
- Ha ezt úgy érted, hogy visszafelé nem fogunk sétálni, akkor jól gondolod.
- Igen, úgy gondolom. Amúgy itt vagyunk.
- Aha.
- Érdekes egy ház nem igaz?
- Hát de.
- Szerintem mielőtt bennénk, pihenjünk egy kicsit. Nézd itt egy pad a ház előtt.
- Tényleg, árnyék is van. Tök jó.
- Üljünk le.
-Egy öt percnyi pihenés után, a fiúk úgy döntöttek, hogy megkérdezik az itt lakókat, hogy láttak-e valami érdekeset, furcsát a házban, ház körül. A kikérdezésből az derült ki, hogy nem igazán láttak se ki se bemenni oda embereket, mert már évek óta lakatlan a ház. Vagy legalábbis így gondolták. Kivéve egy embert aki ezt mondta:
- Persze. Sok furcsa dolog történik ott, ha te meg én furcsának számítunk - mondta ezt Bencének - De azon kívül, nem átlagos kis hely.
- És be szabad menni?
- Hát olyan furcsa embereknek, mint én, igen.
- Ezt, meg, hogyan érted?
- Találd ki!- ezzel otthagyta.
- Na ebből aztán sokat ki lehetett szedni.
-Mondhatjuk így is - mondta Félix - én úgy mondanám, hogy érdekes muki volt.
- Hát te értettél abból valamit amit mondott?
- Annyit, hogy be lehet menni.
- Aha. Ezt honnan veszed?
- Hát azt mondta, hogy ő bemehet.
- És?
- Ez azt jelenti, hogy nem halsz meg, ha bemész.
- Miért halnánk meg, ha bemennénk? Nem gondolod, hogy mondjuk nem halunk meg teljesen indokolatlanul, csak attól, hogy bemegyünk egy elhagyatott házba?
- Jólvan, érted mire gondoltam! Nincsenek bent ilyen őrültek vagy valami.
- Persze.
- Amúgy szerintem komolyan, bemehetnénk.
- Hát, ha szerinted nincsenek bent őrült mukik...
- Istenem, hagyjad már!
- Jó, oké.
Miután úgy döntöttek, hogy bemennek, megpróbáltak tényleg bemenni, de gondolhatjátok, ez nem volt olyan egyszerű. Mikor megpróbáltak bemenni, kiderült, hogy egy kódot kellett beírni, de szerencsére volt mellette egy segítség:

-"Ki belépni akarsz
Segítségedre jön e karc,
Mert a válasz benne van
Ha megtalálod bejuthatsz.

Itt találod a szavad:
A válasz a szemedbe akad.

Ki a halált keresi
Annak ebből nem jut ki.
De kinek túl sok jut:
Az sajna eszét veszti."

- Na jó, ami sok az sok - mondta Félix, és közben jó nagyot rúgott a falba
- Miért, mi a baj? - kérdezte Bence
- Most jön az, hogy meg kell fejteni egy rejtvényt.
- Hát ezt meg honnan veszed?
- Nem is tudom, mondjuk fel van írva a falra?
- Igen?
- Hát igen! Idefigyelsz te egyáltalán?
- Persze! Csak most kicsit... nem is tudom. Fáradtnak érzem magam.
- Az lehet. Eléggé fárasztó már et a nyomozás.
- Hát igen. De nem szabad csüggedni! - kiáltott fel újult erővel Bence - Hiszen már úton vagyunk az ügy megoldása felé!
- Igen! - kiáltott fel Félix is mert valahogy ő is felfrissült ezektől a szavaktól.
- Na hadd lássam azt a rejtvényt!
Miután Bence is megnézte a rejtvény, és mindketten gondolkodtak egy fél órát, olyan ötleteket felvetve, mint az öntudat, az értelem, és a kuksimuksi, Bence rájött.
- Heuréka!
- Rájöttél?
- Igen!
Figyelj! Boldogtalan az öngyilkos és boldogok a bolondok. A boldogság az!
- Bence te egy zseni vagy, bocsáss meg nekem minden olyan dolgot, amit a hátad mögött mondtam rólad!
-...Hogy mi?
- Csak vicceltem. Nyissuk ki!
*
A fiúk bemntek az ajtón és egyáltalán nem az fogadta őket amit vártak. A ház kivülső kinézete ellenére, csodálatos állapotban volt. A tapéta teljesen új volt, és a berendezés is a legújjab szériának tűnt. A fiúk nagyon meglepődtek ezen, hisz úgy tűnt, mintha még mindig használatban lenne a hely. Jelenleg senki nem volt ott, de úgy tűnt nemrég egy egész tömeg gyülekezett ott. A falon lévő táblára egy dátum volt felírva. '' Okt. 10. ,,
- Ez.. ez holnap lesz!
- Igen. Akkor.. jöjjünk vissza holnap?
- Öhm.. szerintem... igen.
- Rendben, jöjjünk vissza holnap reggel 9 óra körül oké?
- Okés.
*
Ezek után visszamentek a szállodába, hogy még egy napra kibéreljék azt a szobát, amit tegnap. Miután ezt elintézték, leültek gondolkondni. Avagy, kávézni.
- Félix unatkozom.
- Játsszunk valami társast.
- Jó! De mit?
- Nem tudom, de nem is érdekel. Egyszerűen csak játsszunk. Nincs különösebb igényem.
- Gazdálkodj okosan?
- Nem.
- Dixit?
- Nem.
- Activity?
- Nincs hozzá kedvem.
- Hmmm... akkor sakk?
- Nem.
- Jó, akkor barbie-zzunk.
- Hogyan?
- Vicceltem. Viszont, ha semmi sem jó neked, akkor válaszd ki te.
- Áh, nekem nincs különösebb igényem.
- Félix, mondj egy játékot a fenébe is, nem lehet olyan nehéz!
- Hát, jó. Smallworld.
- Jó, rendben.
Leültek Smallworld-özni, és le is játszottak egy játékot. Mikor végeztek már 8 óra volt, úgyhogy eltették magukat a következő napra, de előtte, beállítottak egy ébresztőt 8 órára.
*
Szólt az ébresztő. A fiúk felkeltek. És látták: az idő 8 óra 5 perc. Volt még idejük. Összekészültek, megmosták az arcukat, a szokásos reggeli rutin. Fél 9-re már el is indultak a lakás felé, de ezúttal taxit hívtak oda. Így azért jóval kevesebb időbe telt odaérni. 50-re már ott is voltak. Mikor beírták a jelszót és beléptek, bent egy óriási römeget találtak. Nemes arisztokratáknak tűntek, mindenféle csicsás ékszer és gyűrű volt rajtuk. Bencéék már hozzászoktak a feltűnősködő emberekhez, de így egyszerre ennyi már az ő szemüknek is túl sok volt a szemüknek. Nagyokat pislogtak miközben azt várták, hogy szokjon már hozzá a szemük a sok csillogáshoz és villogáshoz. Néhány ember rájuk nézett és tovább ment. Nem foglalkoztak velük. Miután megszokták, hogy minden fényes körülnéztek. A tegnapi feliratok és cetlik mára már eltűntek helyettük most ilyen és ehez hasonló feliratok foglalták el a helyüket a falon. '' nkmSzoig zltköeeő ,,. Bencéék nem tudták elolvasni, Félix megpróbálta mindenféle módszerrel és végül sikerült neki.
- Bence! Megvan! Szmoking kötelező! Középről indul és mindig másik oldalon van a következő betű!
- Tényleg! De....én....nem vagyok szmokingban.
- Én sem. Figyu, majd azt hazudjuk, hogy nem volt tiszta szmokingunk.
- Rendben, de figyelj! Kezdődik!