A Gonosz

10. Fejezet: A jövendölés

Bence és Félix követték a varázslót aki azt mondta, hogy egy különleges módon fognak utazni, ami talán kicsit kellemetlenebb lesz mint sétálni, de így gyorsabb. Felemelte kezét melyen megjelent egy kis kék gömb ami eldobott és kimondta: Iskola út 10. szám, Pilisborosjenő!
Ekkor Bencét egy furcsa érzés fogta el. Kicsit olyan volt, mintha hirtelen egy mély tó fenekére nézne, de úgy, hogy közben önmaga is ott lenne. Ez a meglepően feszélyező érzés egy pillanat múlva elmúlt, és ekkor tudatosult benne, hogy már egy másik helyen áll. Egészen modern helyiség volt, mégis régies. Látszott, hogy nemrég lett felújítva. Erődítményszerű létsítmény volt csupa furcsa emberrel, akik Bence számára ismeretlen dolgokat műveltek, és a bábukat így támadták meg.
- Itt vagyunk - szólalt meg az öregember - Gondolom, most nem is tudtok megszólalni a meglepődöttségtől.
Hát igen, ez itt a Mágus Akadémia Központja. Itt képzünk ki minden ifjú mágust. Téged is itt fogunk- Tette hozzá csak úgy másodlagosan.
- E- engem? Mármint...biztos engem akart kiválasztani? Én nem tudok róla, hogy tudnék varázsolni. Mert...hát nem is tudok. Ugye?
- Igazad van ifjú.... szólíthatlak Bencének?
- Persze...?
- Nos Bence, jól mondod. Nem tudsz varázsolni, még. De majd, ha mindent megtudsz, már varázsolni is tudni fogsz.
- És- és én? - Szólt közbe félénken Félix aki eddig csöndben jött mellettük.
- Nos Félix. Te nem születtél varázslónak, de az nem jelenti azt, hogy nem is válhatsz azzá. Persze neked keményebben kell majd edzned, de te is megtanulhatsz varázsolni. Nyilvánvaló, hogy Bence könnyebben tudja majd elsajátítani a varázslás csodáját, mint te, de sose szomorkodj! Rengeteg olyan barátom van aki csak varázsló lett, mégis ugyanolyan jól tud varázsolni, mint mindenki más.
- Tényleg???- Félixet úgy megdöbbentette ez a válasz, hogy majdnem nekiment valakinek.- Akkor én is... én is tudok majd ilyen menő cuccokat csinálni?
- Igen, persze, de előbb meg kéne hallgatnunk a jóslatot Szildavánál. Éppen hozzá tartunk. Ott majd mindent megértetek. Például azt is, hogy miért hurcoltalak titeket ide.
- Rendben.
Mikor megérkeztek a helyre ahova el akartak jutni beléptek egy aranyos házikóba. A házban a pasztellszínek uralkodtak, és kellemes összhatást keltettek. Bence arra gondolt, hogy: de hát én már jártam itt! Vagy mégsem? Még magának sem tudta megmondani mi keltette benne azt az érzetet. Mikor a ház gazdája meglátta õket meg sem lepõdött, hogy szó nélkül bejöttek a házába, csak ennyit mondott:

- Mi járatban vagy, Círaleth?

- Á, semmi különös.

- Csak elhoztad õt?

- Igen. Csak ennyi.

- Rendben. Most menj, hiszen más dolgod is van.

- Igazad van, mint mindig. Viszlát fiúk, szerintem még viszontlátjuk egymást.

Círaleth távozott, és ők ketten ott maradtak Szildavával. Sokáig csönd honolt a házban, mert a jósmester, ahogy Círaleth hívta őt, meditált, és a fiúk pedig nem tudták mit tegyenek. Ezért hát vártak. Mikor Félix türelmetlenségében meg akart szólalni, a mester leintette.
- Tudom, hogy már régóta szólni akarsz. Egy pillanatra még szükségem volt. Szóval te lennél az akiről a jóslat szól?

- Hát... nem hiszem, lehet, hogy nem... de...

- Nem, én egészen biztos vagyok abban, hogy te vagy az akiről a jóslat szól. Csak az a kérdés, hogy te is hiszed e.

- Ha maguk azt mondják... akkor azt hiszem, hogy el tudom hinni. Hinni akarok benne.

- Csodálatos! Ennél jobb nem is lehetne!
Na, és az ügyeddel mi lesz?

- Arról meg honnan... várjunk! Maga csak nem az a mágus aki Félix álmában...?

- De igen. Jól vág az eszed.
- Vagyis.....azt akarja mondani, hogy ön csak úgy meg tud jelenni random emberek álmában?- Kérdezte Félix meghökkenve.

- Igen, meg tudok, ha akarok. Na , de most nem ez a lényeg. Tudod-e fiú, hogy te nem egy akármilyen árva gyerek vagy.

- Öhm* Hát.... Felvettek az egyetemre. Az azért nagy dolog.

- Áh fenébe az egyetemmel! Te vagy az aki megszabadít majd minket tõle!!!

- Mi ??? Miért szabadítanám meg a világot az egyetemtõl!!??

- Nem az egyetemtõl te! Hanem tõle, a gonosztól! Aki mindannyiunkát gyötört éveken át! Miatta kell rejtõzködnünk! Itt ezeknél a, . hogy is hívják magukat? Homo Sapienseknél! Hah! Ezek a gõggel telt... de mindegy nem ez a lényeg.- Váltott gyorsan témát, mert Félix úgy nézett rá, mint egy durcás óvodás - Szóval, hogy te leszel az aki megszabadít minket tõle!

- De kitõl?? -Értetlenkedett Bence.

- Tõle. Hát tõle! Tõle aki lezárta az univerzumunkat! És ezzel még jól jártunk! Mindnyájunkat meg akart öni! Szerencsére Círaleth Megmenekített minket és áthozott ezekhez a humán egyedekhez. Úgyhogy most itt kell bujdosnunk. viszont, ha õ meghal, akkor végre újra visszamehetünk a dimenziónkba és szabadon élhetünk.

- Aha, szóval az ellenségünk, egy nagyon, nagyon gonosz pali aki meg akart ölni titeket. Értem. Na és mi a neve?

- Neve? milyen neve?

- Hát a neve! Ahogy hívják!

- Ja! Hogy neve! Nincs neve.

-Mi az, hogy nincs neve? Mindenkinek van neve!

- Neki nincs. Amikor egy varázsló vagy boszorkány nagymértékû gonoszságot hajt végre a mágia megfosztja ettõl a tulajdonjogtól. Amikor pedig valaki megpróbálja kimondani annak 2 órára összetapad a szája.

Vannak akik elfelejtették, Vannak akik nem is tudták, Én viszont azon kevesek közé tartozok akik máig is emlékeznek a nevére. Magunk között csak úgy hívjuk Nevenincs, mivel, hogy nincsen neve.

- Várj, ha te tudod akkor elmondhatod nekünk a nevét! - kiáltott fel Félix.

Szildava csak csóválta a fejét.

- Persze, de fontosabb mondanivalóm van annál. Tudod ki az a kislány aki után nyomozol? - fordult Bencéhez.

- Igen, hát persze. Miért?

- Mert... nem egyelőre inkább nem árulom el.

- Miről van szó? - kérdezte Félix és olyan arcot vágott, mint akinek tippje sincs arról, hogy mi folyik körülötte.

- Semmi. Nem fontos. - mondta Szildava, de ő maga is egy kicsit úgy nézett, mintha szégyellné azt amit tett - Inkább arról beszéljünk, hogy mikor kezded el az edzésedet.

- Hát, én nem tudom. Tudnom kéne?

- Nem, dehogyis. Csak arra akartam kilyukadni, hogy gondolom, most elég fáradtak vagytok, úgyhogy hagyni kéne, hogy pihenjetek kicsit.

- Hát igaz ami igaz, eléggé fáradtak vagyunk... - szólt közbe Félix.

- Szerintem az lenne a logikus, ha két nap pihenő után kezdenénk mondjuk.

- Rendben. Most menjetek, nem tartalak fel tovább.
A fiúk elindultak, és amint kiléptek a kis házikóból odalépett hozzályuk az egyik varázsló.

- Elvezesselek titeket a szállásotokra?

- Igen azt megköszönnénk.

És elindultak a varázsló nyomában.