A Gonosz

Prológus

Drrrring driing!
Szólt a csengő. Nóri anyukája lekiálott a szobájából:
- Nóri! Menj, nyiss ajtót!
Nóri leballagott az emeletről, hogy anyukája kérése szerint ajtót nyisson.
Vajon ki lehet az? - mondta magának. Nevetett magában egyet a jó humorán, és kinyitotta az ajtót. Legjobb barátnője, Bianka állt ott és integetett. Nóra elmosolyodott és behívta Biankát.
- Szia - mondta.
- Szia. Meghoztam a házikat!
- Huhh. Nagyon köszi! Senki más nem akarta hozni - És ezzel nem hazudott. Tényleg senki nem akarta elhozni vagy legalább megírni neki telefonon a házit. Pedig már egy hete otthon feküdt betegen. Na, de térjünk vissza a történethez.
- És egyébként hogy vagy?- Kérdezte Bianka.
- Jól már nem is köhögök annyira. Csak egy kicsit tüsszögtem. Hétfőn szerintem már mehetek.
- Az jó. Mínával is jól el tudtam beszélgetni, de tényleg azért te vagy a legjobb barátnõm.
- Na és Lara? - Ő és Mína is jó barátok.
- Hát, ők azért nem ugyanolyanok mint te! Persze ők is nagyon kedvesek és jó barátok vagyunk, de azért mégiscsak te vagy a legjobb barátnõm.
Ezután a kis kitérő után mikor Nóra az összes házit leírta az egyik füzetébe, kikísérte Biankát az ajtón és elköszönt tőle.
*
Másnap reggel kicsit fáradtan indult el az iskola felé. Volt valami rossz érzése, de nem foglalkozott vele. Úton az iskola felé fájdalom hasított a fejébe. Ezután a sötétség következett.